Mindent rólad

22

Lauren szemszöge

Már napok óta abból áll ki az életünk, hogy folyamatosan gyakorlunk. Soha nem tudni a bajt, ezért mindig felkészülve, és felfegyverezve megyünk mindenhova. Camzit sehova nem engedem el úgy, hogy én nem megyek vele vagy épp Dinah vagy Mani. Féltem, és félek is attól, hogy valami bántódása esik. Soha nem éreztem még ekkora félelmet, ha valami baja történne abba belehalnék. Miattam van most veszélybe, ha akkor nem rabolom el akkor ez elkerülhető lett volna, viszont akkor nem ismerem meg ezt a tüneményt. Csodálatos egy lány, és végtelenül sok szeretet érdemel. Igyekszem neki mindenből a legjobbat, illetve a legtöbbet belevinni ebbe a kapcsolatba, és boldoggá tenni. Tudom, hogy nem fog elhagyni, vagyis inkább remélem, mert szeret, és én is szeretem őt.

Most jelen pillanatban elugrottam a boltba, és elkellett intéznem valamit így ők otthon maradtak. Tegnap legnagyobb meglepetésemre vagy nem, de kaptam egy üzenetet. Amiben ennyi állt:

„Holnap, Palaico de Bellas Artes 6 óra, ne késs!"

Tudtam, hogy ki küldte, éreztem, hogy az anyám volt, és nem sokára ki is derül, hogy igazam volt-e. Ha bejön a megérzésem, megyek és lottózok egy jót. 6 előtt pár perccel érkeztem meg a megadott címre, és feszülten markoltam bele a kormányba, majd kifújtam a levegőt és kiszálltam az autóból, aminek neki dőltem, és vártam az üzenet feladóját. Teltek-múltak a percek, de senki nem jött. Idegesen pillantottam másodpercenként a telefonomon lévő órára. De semmi. Már egy órája állok itt, mikor rezegni kezd a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, amin csak ennyi állt az ismeretlen számról kapott SMS-ben.

„Jó utat, a helyedben sietnék, míg nem késő!"

A szívem 600-al vert, azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Idegesen, tombolva ültem be villámsebességgel a volán mögé, majd gyújtást adva a kocsira, a megengedett sebesség határt bőven túl lépve hajtottam a házunk felé. Aggódtam, hogy mi fog otthon várni. Bármit megadnék azért, csak hogy egyikőjüknek se essen bántódása. A kocsikat, szlalomozva kerülgettem folyamatosan, mígnem egy hirtelen figyelmetlenség miatt nem tudtam az ellenkező sávból a sajátomba átmenni, de velem szembe egy kamion jött. A fékre, reflexből tapostam, és félrerántva kormány annyit vettem észre, hogy az út szélén lévő korlát felé sodródok, a sebességem csökkent, és egy határozott mozdulattal kivágtam a vezetői oldalon lévő ajtót, amin éppen hogy ki tudtam ugrani. Az esést követően végig csúsztam az úton, és mikor felfele álltam volna a fejembe nyilallt a fájdalom, odakaptam, és megéreztem, hogy vérzik, majd minden elsötétült.

Camila szemszöge

Izzadtan, levegőért kapkodva keltem fel hajnalok-hajnalán. Nem tudtam megfele nyugodni. Felültem, majd oldalra fordítottam a fejemet, hogy felkeltem Lolot, de őt nem találtam magam mellett, csak egy cetlit. Amin az állt, hogy elkellett mennie, és siet haza. Nyugtalanság, valamint félelem lett úrrá rajtam, ami egy kis rossz előérzettel is társult. Rápillantottam a komódon lévő órára és fáradtan még, de nehezen sikerült felfognom, hogy reggel fél8 van. Visszafeküdtem, és próbáltam magam nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, és arra is rá akartam jönni, hogy Lauren hova tűnt, de semmi. Sehogy sem sikerült megnyugodnom ugyan is soha nem lépett le még úgy, hogy ne tudnék róla, főleg meg nem mostanában.

Kimásztam az ágyból és elindultam zuhanyozni, lekapkodtam magamról Lolo pólóját és a rövid nadrágot, ami rajtam volt, majd beálltam a meleg víz alá, hogy kitisztítsam a fejemet és lenyugodjak. De ez nem nagyon jött össze. Nem tudom meddig lehettem bent a fürdőbe viszont valamennyire jót tett. Felöltöztem, majd lementem a nappaliba, ugyanis tudtam, hogy most már nem alszok vissza, amíg Lauren vissza nem tér a nem tudom honnan. Rá gondolva görcsbe rándult a gyomrom, és most nem olyan értelemben, mint amilyenben szokott. Féltem, hogy baja esett, mert ezt éreztem. És az érzéseim soha nem csalnak, viszont most az egyszer reméltem, hogy csak bebeszélem magamnak a kialakult helyzet miatt.