9

801 46 10
                                    

Camila szemszöge

Elkezdtem ébredezni, lassan nyitottam ki a szemem, mert vártam, hogy fókuszáljon, és meg szokja a fényeket, illetve a helyet, ahol vagyok. Amint normálisan hozzá szoktam a dolgokhoz meglepődve vettem észre, hogy a szobámba vagyok. Körül néztem, de nem láttam rajtam kívül senkit, még Laurent sem. Kezdtek feltörni az emlékképek, csak három pasast láttam meg, mielőtt minden elhomályosult volna. De a legfontosabb érdekelt most, az pedig Lauren volt. Ezzel a gondolattal egy határozott mozdulattal felálltam és feltéptem az ajtót, éppen akkor, amikor Miss Lee kopogott volna.

- Szép jó reggelt! - köszönt rezzenéstelen arccal.

- Mit csináltak vele? - förmedtem rá egyből, tudtam, hogy ők tettek valamit vele.

- Amit neked is kellett volna már a kis románcotok előtt. - válaszolt. Már nem is akartam tagadni, meg semmi értelme nem lett volna.

- Hol van most? - néztem rá szúrós szemekkel és képes lettem volna most itt helyben kiütni.

- Ott, ahol lennie kell egy sorozatgyilkosnak. A rácsok mögött, de nyugodj meg, elég pofás kis cellát kapott. - nevetett fel flegmán. Nem szóltam semmit, hanem kikerültem és elmentem volna mellette, ha nem ránt vissza egy erőteljes mozdulattal. - Mindent tudni akarok róla, amit tudsz! Abban az esetben, ha nem működnél velünk együtt, Ő fogja megbánni.

- Na azt várhatja, hogy mikor fogom elárulni akár a legkisebb titkát is. - vigyorogtam rá.

- Camila meg kell értened, hogy Jauregui egy sorozatgyilkos, akit 3 országban is köröznek, megölt egy csomó ártatlan embert, akik nem tehettek semmiről. - vázolta fel nekem a tényeket. - Nem vakíthat el holmi fellángolás. Másfél hónappal ezelőtt még te is így gondoltad, és most egy gyilkost akarsz védeni?

- Az másfél hónappal ezelőtt volt, azóta sok minden változott. - válaszoltam és lenéztem az álló lábamra.

- Az nem számít, hogy sorozatgyilkos, és ártatlanokat öl? - húzta fel a szemöldökét. Ez a mondat itt megragadt bennem. Kezdett feltörni az, hogy lehet igaza van? Régen én az ilyeneket mindig rács mögött akartam látni, és legszívesebben kivégeztem volna őket. Attól, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba, ő még gyilkos, és ráadásul élvezi is. - És mi van, ha összevesztek és megöl? Bele gondoltál már ebbe Camila? A saját szüleit képes volt megölni. Akkor majd pont az állítólagos szerelmét nem fogja? Hova gondoltál?

- Még is mit akar mit tegyek? Nyírjam ki, mert azt kívánja? - kérdeztem meg tőle. Viszont abban igaza van, hogy képes volt a szüleit is megölni. Ráadásul, amikor Ty-t kivégezte azt is élvezte, és Lucy kivégzését is meg akarta tenni, ha nem vagyok ott.

- Akár. Kezdetnek nekem az is elég, ha elmondasz róla mindent, amit tudsz. Utána meg kiszeded belőle azt, amit tudni akarunk. - na jó itt azt hittem, hogy összeesek. Akár mennyire is igaza van néhány dologban, biztos, hogy nem fogom elárulni. Főleg meg nem a gyengepontját. Mivel az én vagyok.

- Na arra várhat, hogy belőlem bármit is kiszed, vagy esetleg rajtam keresztül rá jön bármire is. - emeltem fel a hangom.

- Camila, Camila. - rázta meg a fejét, majd folytatta. - Fel kell fognod, hogy tudunk kell róla mindent, hogy kiiktassuk. Veszélyes, és nem lehet szabad lábon, viszont, ha élve hagyjuk bármikor kiszökhet a börtönből.

- Ha ennyire veszélyesnek tartja, akkor miért nem megy le hozzá és lövi fejbe? - vágtam rá hirtelen felindulásból. Fájt ezt kimondani, viszont tudom, hogy úgy sem tenné meg.

- Nem mocskolom be a kezem. - ötösöm lehetne a lottón. - Meg akarom törni, és ez csak rajtad keresztül jöhet össze.

- Pedig rajtam keresztül nem tud meg róla semmit.

Mindent róladWhere stories live. Discover now