Mindent rólad

15/2

Lauren szemszöge

Fél óra múlva végeztünk a kajálással. Camila akarta fizetni, de ragaszkodtam hozzá, hogy nem, végül csak meggyőzött, szóval ő fizetett.

- Megyünk haza? - kérdezte tőlem.

- Menni akarsz? - vágtam rá gyorsan.

- Nem, én nagyon jól érzem itt magam. - vigyorgott boldogan.

- Akkor gyere velem, mert még van egy dolog... - fogtam meg a kezét és húztam a part felé. Kerestem egy eldugott helyet, ahol nyugodtan tudunk lenni. Ez egy alig fényes terület volt, de nem bántam, mert így még jobb lesz.

Ahogy odaértünk, csak néztük a nyugodt tengert, egymás kezét fogva. Nem tudtam megszólalni így csak őrlődtem magamban.

- Hé, minden oké? - nézett rám aggódóan Camz.

- Persze! - feleltem.

- Nagyon furcsa vagy, tudom, hogy valami baj van. - folytatta tovább.

- Csak-csak kicsit ideges vagyok..

- Miért? - tette fel a kérdést, és most már egymással szemben voltunk.

- Akkor belekezdek... - kezdtem bele, Camz meg csak értetlenül állt előttem. - Karla Camila Cabello Estrabao! Mielőtt találkoztunk, volt egy tervem. Tudtam, milyen utat akarok végigjárni, de aztán berontottál az életembe, és mindent megváltoztattál. Sötétségben voltam, de a kedvességeddel, nagylelkűségeddel, együttérzéseddel, intelligenciáddal, és bizalmaddal kihoztál a fényre. A tudomásomra hoztad, hogy megérdemlem a boldogságot. Te voltál ez a fény. - kikerekedett szemekkel bámult még mindig a lány, de folytattam. - Nem tudom, hogy megérdemlem-e azt a szeretetet, amit adsz, hogy megérdemlem-e azt, hogy mellettem legyél. Valószínűleg nem, de akármi történt, vagy fog esetleg történni, az érzés, amit kiváltasz belőlem, az életem legjobb része, és legjobb érzése. Kérheted azt, hogy mondjam neked, hogy nem szeretlek, de nem fogok neked soha hazudni. Kérheted, hogy lépjek ki az életedből, de soha nem foglak magadra hagyni! Te vagy a mindenem. És én csak egy esélyt kérek, hogy én is a tiéd lehessek. - és fogtam magam belenyúltam a pulóver zsebébe, előhúztam egy kis dobozkát, letérdeltem elé, majd jött a sorsdöntő kérdésem. - Tehát, Camila! Hozzám jössz feleségül? - fejeztem be ezzel a monológomat. Camz ugyanúgy állt, nem szólt semmit, mintha földbe gyökerezett volna a lába, és ha nem kezdett el volna könnyezni, azt hinné az ember, hogy egy szobor.

- Igen. - válaszolt halkan, de alig lehetett érteni. - Igen, hozzád megyek! - erősödött fel a hangja, és rajtam mérhetetlenül boldogság szaladt végig. Végül Camila odanyújtotta a bal kezét, én meg felhúztam rá a gyűrűt, majd felálltam és a karjaimba zártam a most már a menyasszonyomat. Olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem kijön belőlem a szusz, de nem bántam. Majd mikor elhúzódtam, megcsókoltuk egymást.

Ezek után még sétáltunk egy kicsit meg beszélgettünk, Camilán láttam, hogy nagyon boldog és én ennek még jobban örültem. Aztán elindultunk vissza a házunkhoz, persze kocsival.

Szinte beestünk a házba, mert végig csókolóztunk. Nagy hanggal becsuktuk az ajtót és a szobánk felé vettük az irányt, út közben már téptük le egymásról a ruhát, ahogy lépcsőfokonként mentünk, úgy hagytunk egy-egy ruhadarabot. Mire beértünk a hálószobánkba, már csak nadrágban meg melltartóban voltunk.

Camila szemszöge

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, fogtam magam és felálltam. Lauren csak egy kérdő pillantást vetett rám.

- Most az én meglepetésem jön! - kacsintottam rá, de még mindig egy fura fejet kaptam tőle.

- Kezdjek félni? - nevetett szarkasztikusan.

- Te tudod. - biccentettem, majd a célomat a laptop irányába vettem és egyből megkerestem a megfelelő zenét. Ez már tervben volt egy jó ideje, csak a megfelelő pillanatra vártam, és az most jött el.

Lolo már felült az ágy szélére és még mindig érdekesen nézte, hogy mit csinálok, majd megfogtam egy széket és a hatalmas szoba közepére helyeztem. - Ha kíváncsi vagy rá, akkor megtennéd, hogy átülsz? - néztem rá féloldalas mosollyal. Oké, halálra nem voltam nyugodt! Sőt, egyre jobban ideges voltam, mi van, ha elbaszok valamit, vagy mit tudjam én? Lolo egy ferde pillantást vetett rám, majd megtette, amit mondtam.

- Lesz egy szabály. Amíg vége nincs a táncnak, egyszer sem érhetsz hozzám. - kezdtem el felvázolni a tervemet.

- Akkor megkötözöl? - kérdezte.

- Nem, de nem érhetsz hozzám. Vetted? - néztem rá.

- Tudod, hogy az lehetetlen. De oké. - vigyorgott, és láttam rajta, alig várja, hogy elkezdjem.

A zene végül elindult, (The Weeknd - Earned It) én meg csak lassan és szexisen odasétáltam Laurenhez. Kb 5 méterre állhattam tőle, mikor a zene beindult én meg elkezdtem mozgatni a csípőmet.

Táncoltam a zene ritmusára, és beleéltem magam. Párszor Laurenre pillantottam, de csak tátott szájjal nézett, ahogy ringatózóm ide-oda a dalra. Szinte már csorgott a nyála, mint egy kiskutyának, aki csontot kap nem sokára.

Ahogy haladt előre a zene, úgy mentem én is egyre közelebb a székben ülő lányhoz. Kicsit azért zavarban voltam, mert mégis csak először csinálok ilyet, ráadásul már a menyasszonyomnak. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Kb már csak 30 centi lehetett köztünk, amikor is Lauren tudta, hogy mi fog következni és nyelt egy nagyot. Még közelebb mentem hozzá és beleültem az ölébe és ott mozgattam tovább a csípőmet és a fenekemet, majd a fülébe suttogtam.

- Ne feledd, nem érhetsz hozzám.

- Azt nem fogom kibírni. - rázta meg erőteljesebben és vágyakozóan a tekintetét. Nem válaszoltam inkább tovább figyeltem a dolgomra. Megfogtam a szék háttámláját és felnyomtam magam, végig közel Laurenhez és az arcához, majd egy halk nyögés hagyta el a száját, én meg elégedetten elmosolyodtam. Leszálltam az öléből, és hátat fordítottam neki, majd úgy mozgattam tovább a fenekemet. Még mindig csak egy szál melltartóban és egy farmer rövidnadrágban voltam. Nem tudom, hogy akaratosan vagy reflexből csinálta, de ahogy táncoltam éreztem és láttam is, hogy szét nyitotta a lábait, hogy könnyebb legyen nekem. Majd megint megfordultam és rámosolyogtam, újból beleültem az ölébe és végig csak a zene ritmusára és Laurenre figyeltem. Elkezdtem csókokkal behinteni a nyakát, és mentem egyre lentebb, közbe végig simogattam a derekát és mozgattam a csípőmet, majd láttam, ahogy emelkedik lassan a keze.

- Nincs érintés. - szólaltam meg.

- Bazdmeg, ha ezt csinálod, akkor még idő előtt el fogok menni. - vágott vissza egyből én meg jót kuncogtam rajta, de utána megint folytattam. Az ölében a csípőm folyamatosan mozgott míg csókoltam és megszívtam pár helyen.

A zene már a végéhez közeledett, és én egyre idegesebb lettem, hogy Lauren mit fog szólni a kis mutatványomhoz.

Amikor a zene véget ért, eszemben sem volt kiszállni az öléből.

- Most már hozzám érhetsz. - hajoltam oda a füléhez, egy percig sem habozott, vigyorogva megfogta a csípőmet majd magához húzott és megcsókolt, nem mondott semmit, felállt velem együtt, hogy én még mindig az ölében voltam és odavitt az ágyhoz és levágott rá majd tovább csókolt.

- Még jobban ki akarsz fárasztani? - mosolyogtam bele a csókba.

- Ez a tervem. - mondta majd ismét csók csatába kezdtünk. Hátra nyúltam és egyből kikapcsoltam a melltartóját, amit elhajítottam jó messzire, és a nadrágot is levettem róla a bugyival együtt, de ezután ő sem habozott, szintén megfosztott a ruhadarabjaimtól. Ahogy én, most ő is megszívta jó pár helyen a testemet, amin néha nyögtem egy kicsit, és végig csókolta az összes területemet. Megint egy tökéletes éjszaka lesz. 

(Na meghoztuk a folytatást is, reméljük mindenkinek a kedvébe fog járni ez a rész is. És itt ennek a storynak még közel sincs vége, tervezünk még pár dolgot. És több, mint valószínűleg a sorozatgyilkos barátnőm bele fog kötni abba, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot :D 
Köszönjünk, hogy olvassátok!
Béke és Camren veletek.)