Mindent rólad

21

Camila szemszöge

Reggel, attól függ kinek mi a reggel. Habár azt leszámítva, hogy a meseest miatt későn feküdtünk le aludni, elég korán keltem, Lauren mellett. A lány még békésen aludt, arca és légzése is egyaránt nyugodt volt, leszámítva azt, hogy tegnap még felrobbant az idegtől. Elmesélte, hogy Allyvel már az óvodában jóba voltak, ugyan is Lolot szekálta valami fiú, meg terrorizálta, és Ally mentette meg az udvaron ettől a valakitől, aztán azóta elválaszthatatlanok. Nem nézve a mostani helyzetet. Elmondta azt is, hogy nehéz ez neki, feldolgozni, hogy a kicsi lány miatt tudja Clara, hogy merre vagyunk, mert akármi volt, ők mindig fedezték egymást mindenki előtt. De nem reménytelen a helyzet, hogy előbb vagy utóbb, - bár Lauren szerint utóbb – de kibéküljenek.
Gondolataimba merülve keltem ki az ágyból és döntöttem el, hogy megyek csinálok ennek a veszélyes bérgyilkosnak kávét, hogy erőre kapjon, miután felkel. Leérve a konyhába, Maniba és Dinahba futottam, egy elég félreérthető helyzetben voltak. Kb tíz centi választotta el őket, amikor megláttak szét rebbentek.
-Öhm... – kezdte el Mani - ...ez nem az, aminek látszik.. Csak ott van nála a gumicukrom. – biccentet Dinah keze felé, akinél tényleg ott volt az említett tárgy. Nem válaszoltam semmit, csak elég furán néztem rájuk, miközben elkezdtem elkészíteni Lolonak a kávét.
-Hallottuk tegnap az ordibálást.. Lauren es Ally között... mire számítsunk? 3. Világháborúra? – húzta fel kérdően DMac a szemöldökét, és türelmesen várt a válaszomra.
-Nem lesz háború, legalább is nem köztük. Ally tesóját, Brandont elrabolta Clara, és azzal a feltétellel engedte volna el, ha tartja magát a megbeszéltekhez, ha Allyson elárulja, hol van Lauren. És ez kiderült, aztán itt tartunk. – vázoltam fel nekik röviden a történetet, és mire végeztem hallottam, ahogy a kávé lefőtt. Kitöltöttem a bögrébe és vissza is indultam Laurenhez, aki még mindig aludt. Leterhelő volt számára ez a néhány nap, és kezdem felfogni, hogy ez a későbbiekben csak még rosszabb lesz. Nem akarom, hogy öljön, de sajnos muszáj lesz. Leültem az ágyra, és elkezdtem körbe puszilgatni az arcát, mire csak egy morgás volt a válasza, majd kinyitotta a szemét és azzal a lendülettel maga alá gyűrt, majd felém tornyosult.
-Fel kell készülnünk a háborúra Amyvel és anyámmal. Meg kell tanulnod magad megvédeni. Nem engedheted meg magadnak, hogy a fontos emberek, akiket szeretsz eltereljék a figyelmedet. Nem vonhatja el semmiféle bántalmazás a számodra szeretett embereknél a koncentrációdat. Összpontosítanod kell. – fogta le a fejem fölött a kezemet, és erősen fogva tartott.
-Megtudom magam védeni. – szóltam fel erélyesen, aztán megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül, de nem jött össze. Így odahajoltam hozzá és megcsókoltam, mire engedett a szorításán, és elkaptam a derekát, így felülre kerülve. – Ennyit arról, hogy nem tudom megvédeni magam. – közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam. Nem válaszolt csak nevetve megforgatta a szemét, majd kimászott az ágyból és elvette a bögrét a szekrényről, majd megitta a benne lévő életet adó folyadékot.

Lauren szemszöge

Elmentem lezuhanyozni, és zuhanyzás közben a történteken gondolkoztam. Azon, hogy fogom ezt az egészet lekezelni, valamint, hogy fogom megvédeni Camzot. Muszáj vagyok bármit feláldozni csak azért, hogy ő biztonságban legyen. Ez a legfontosabb. Muszáj leszek vele edzeni, és Maniékkal is. Hogy Alllyvel mi lesz, azt nem tudom. Sokat agyaltam ezen az egészen. Megértem az okát annak, hogy ezt miért tette, de hátba szúrt azzal, hogy nem szólt időben. Mindegy, egyelőre csak egy problémával kell megküzdenem.
Mikor kiléptem a fürdőből és lementem a nappaliba, mérhetetlen nagy düh fogott el. Camila és Dinah a földön kifeküdve röhögtek, míg a másik két jó madár csurom vizesen, -valószínűleg a medencéből mászhattak ki- nevettek.
-Itt meg mi az Isten történt? – förmedtem rájuk, a kacagás szélén állva.
-Hát... – kezdett bele Ally, de egy pillanatra megtorpant, majd mikor látta, hogy várom a választ nyugodtan folytatta. – medencés csatát tartottunk. És hát így sült el ez az egész.
-Istenem.. – nevettem fel.
-Arra gondoltam, hogy tarthatnánk valami edzést, hogy ne tunyuljunk el, ugyan is már egy ideje egyikőnk sem vett részt komolyabb bevetésen, és anyudék bármikor lecsaphatnak ránk. – szólalt fel pár perc csend után a kicsi lány, folytatva a gondolatmenetét.
-Én benne vagyok! – vágta rá Dinah azonnal. – Úgy is rám fér egy kis gyakorlás.. meg mindenkire.
-Igaza van.. – helyeselte Mani.
-Biztos, hogy nem! – kezdtem bele feszülten – Még is mit gondolsz? Hogy majd kijelented itt a dolgokat aztán minden úgy lesz? Megmondtam, hogy neked semmiben nem lesz szavazati jogod, vagy ha nem is közöltem veled azt hittem, hogy magától értetődő.
-Lauren! – állt meg előttem Camila. – Nyugodj meg, és lásd be, hogy igaza van. Így alakult a helyzet, nem tudjuk már megmásítani. El kell fogadnunk!
-Nem nagyon érdekel, hogy miben van igaza és miben nincs. Minden.. kurvára minden az ő hibája. – mutattam rá Allyre, aki csak csendben hallgatta a jelenetet, és már épp közbe akart vágni, de Camz felemelte a jobb kezét, így ki is maradt ebből az egészből. DMacék pedig csak figyeltek minket, és szükség esetén közbe avatkoztak volna.
-Fejezd már be! – üvöltött rám a menyasszonyom. – Nem hiszem el, hogy 21 éves létedre is ilyen gyerekes felfogással rendelkezel. Gondolkozz el a helyzet súlyán, itt már nem csak a te életedről van szó, hanem másokéról is. Ha elfogadod elfogadod, ha nem akkor így jártál. Veled vagy nélküled, de gyakorolni kell. – vágta mindezt egyre idegesebben a fejemhez, valljuk be igaza volt, de abban a pillanatban ezzel nem tudtam törődni.
-Látod! Most mondtál igazat. Nem miattam tartunk ott, hogy nem csak az én életemről van szó. Belekevert a szarba, és mert van egy jó ötlete már is imádni kell?! Vagy mi a gyász?!
-Félreérted! Nem imádjuk az ötletéért, ami mellesleg tényleg jó, csak szükségünk van a gyakorlásra. Ha bevallod magadnak, ha nem!
-Nekem nem kell gyakorlás! – jelentettem ki határozottan, mire az előttem álló Camz elmosolyodott, majd kigáncsolt és egyszerűen a földre terített, ahonnan felrántott, majd a falhoz nyomott, és erősen tartott ott.
-Ennyit a nem kell gyakorlásról, Miss. Elájulokegyütéstől. Legközelebb válogasd meg a hangnemed velem szemben! Tetszik, nem tetszik muszáj együtt működnünk. – lehajtottam a fejem, és elengedett, mire én durcázva bár, de feltrappoltam a szobába, az ajtót jól bebaszva magam mögött.
Egy fél óra múlva, miután úgy döntöttem, hogy felnőtt emberként fogok viselkedni lementem a többiekhez, és meglepődve vettem észre, hogy az udvarból konkrétan egy küzdőtér lett kialakítva. Camila, amint meglátott elém sétált.
-Lenyugodtál, durcikirálynő? – támadott le szinte azonnal a kérdéssel. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet, majd beálltam én is hozzájuk.
Már kb 2 órája edzettünk, mikor Camziék bementek a házba frissítőt hozni. Allyvel maradtam kint kettesben. Egy öt perc elteltével a lány rám nézett, és megszólalt pár másodperces tanulmányozás után.
-Mi lenne ha megviccelnénk őket?
-Mivel?
-Háát.. tudod.. adjuk be nekik látványosan, hogy elég nagy balesetet rendeztük.
-Benne vagyok!

Camila szemszöge

Mikor kiértünk, nem láttuk sem Allyt, sem Laurent, és ez aggasztással töltött el. Egyre jobban közeledtünk az udvar közepére és megláttam a vér foltokat, mire a számhoz kaptam a kezem.
-Brooke, Jauregui! – kiáltott fel Dinah. – Merre vagytok? – semmilyen választ nem kaptunk, így elkezdtük őket keresgélni. De semmi, majd egy fa mellett megtaláltuk Allyt, ahogy ott fekszik, vérben ázva, Lolo előtte guggol egy késsel a kezében, ami véres.
-Lauren! – térdeltem le mellé, de nem nézett rám. – Mit csináltál? – Nem válaszolt, csak a fejét rázta. Az álla alá nyúltam, és magam felé fordítottam, majd láttam rajta, hogy alig tudja visszatartani a röhögést.
-Meglepetéés! – ült fel hirtelen Allyson és Loloval együtt szakadtak a nevetéstől.
-Ti hülye állatok! – kapott a szívéhez Normani.
-Már azt hittem, hogy tényleg kinyírtátok egymást! – fejezte be a mondatot Dinah. De Allyék még mindig nevettek, majd mikor öt perc után alábbhagyott a jó kedvük a kicsi lány tartotta a tenyerét Lauren felé, aki belecsapott, majd ránézett Allyre és megszólalt.
-Ettől függetlenül, hogy jól megszivattuk őket még nem bocsájtottam meg. – Majd választ meg sem várva, angolosan távozott.
Este fáradtan estem bele az ágyba. Érdekes egy nap volt, és hála nekem meg Dinahnak Laurennek lesz egy pár lila foltja, és felrepedt a szemöldöke. Dinah, mint anno Lolotól most is a fejére kapta a legtöbb ütést, így nem csodálom, hogy hülye, valamint a szája betört. Normani, hát neki az oldala sérült inkább a legjobban, meg a bokája. Én hál'istennek vagy nem, de megúsztam egy kis szájbetöréssel, valamint pár lila folttal, illetve a jobb csuklóm van még megterhelve, de nem baj, megérte. Jól éreztem magam, a kis „viccet" leszámítva. Ally, az Laurentől kapott egy monoklit, amit állítása szerint megérdemelt, meg a lábát fájlalja. Igazából meglátszott, hogy Lauren tanította. Jól harcolt.
Éjfél fele kerültünk ágyba, és úgy lefáradtunk, hogy már Loloval nem volt erőnk egy kis lepedőakrobatára. Így csak összebújva aludtunk el.

(Na emberek, igaz nem november vége van, hanem március eleje, de összehoztam a részt, amit sikerült egyedül megírnom. 
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de ma kapott el az ihlet. Igyekszem a következő rész megírásával.
Remélem tetszik.
Béke és Camren veletek😉❤)