7/1

751 46 5
                                    


Camila szemszöge

Sokan mondták már, hogy az élet rövid, és ki kell élvezni minden pillanatot, de csak most jöttem rá arra, hogy minden perc számít, egy perc alatt, akár egy egész élet mehet tönkre, és én ezt érzem. 9 napig voltam megfogalmazhatatlanul boldog, és tarthattam Életem értelmét a karjaim között, aztán jött a pillanat, amikor minden jónak vége szakad. 1 hónap telt el a balesete óta, és semmi nem változott. Ő, kit mindennél jobban szeretek ugyan úgy fekszik, mint 4 héttel ezelőtt. Nem mozdult meg, nem adott életjelet magáról, azon kívül, hogy a gép, ami az életfunkcióit nézi, normálisan működik. A tudat, hogy közel 4 óra múlva lekapcsolják a gépről megöl. 4 óra és elveszítem végérvényesen azt az embert, akiért éltem, aki okot adott arra, hogy éljek. Minden rossz után jó következik, de ezek után milyen jó jöhet? Mióta megtörtént a baleset nem mozdultam ki semerre, csak Lauren mellett voltam, ha nem volt muszáj eljönnöm tőle, akkor egész nap csak néztem, és reménykedtem abban, hogy fel kel, de nem kelt. Itt hagyott, kétségek között, és egyedül. Még mindig remélem, hogy felébred, és minden folytatódik onnan, ahol megszakadt. Éljük a nem minden napi életünket, és boldogok vagyunk. Ahogy távolodott annak az esélye, hogy felébred, úgy távolodtak a szívdobbanásaim is. Összetörtem, végleg.

A fájdalmas gondolataimból, az ajtó nyitódása szakított ki.

- Hogy vagy, Mila? - kérdezte Dinah belépve az ajtón.

- Szerinted hogy lennék? Emlékszel te hogy voltál akkor mikor Toby meghalt? Na, azt szorozd meg úgy kb egymillióval. Meg van? Pontosan úgy érzem magam. - förmedtem rá.

- Jó, nyugi van, nem kell felemlegetni. - kezdett bele a monológba. - Azért, mert Laurent lekapcsolják ma a gépekről, és ezáltal meghal az nem a világ végét jelenti. Attól, hogy ő meghal az élet megy tovább. Ugyan úgy ki fog sütni a nap, ugyan úgy esni fog az eső, ugyan úgy lesznek rossz napjaid, és jók is. Az idő nem áll meg, mert elveszítettél valakit, aki fontos volt. Minden marad ugyan olyan.

- Csak én már nem leszek ugyan az. - válaszoltam neki, könnyekkel a szememben.

- De, Mila! Csak 9 napja ismered. - állapította meg.

- 9 nap pont elég ahhoz, hogy megszeressem. Tudod mit mondanak Dinah Jane. Egy perc is elég, hogy megszeress valakit, viszont egy élet is kevés, hogy elfelejtsd. - pillantottam rá. Erre nem tudott mit mondani, így csak megölelt, és hagyta, hogy a vállán sírjam ki magam. Miután elengedett, kiment a szobából, én elkészültem, már amennyire el lehet ilyenkor. Melegítőnadrág és Lauren egyik kedvenc pólóját kaptam magamra, és elindultam a motelbe.

Az úton megint csak ugyan arra gondoltam, hogy lefogják kapcsolni a gépekről. De ma ténylegesen meg is fogják tenni. Leparkoltam a parkolóba, majd felsiettem a szobába, hátha ébren fog várni Lolo, de nem. Persze, hogy nem volt ébren. Miért is állna mellettem annyira a sors, hogy ébren legyen? Ally sem volt jobb állapotban. Mondjuk ez sem meglepő, gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, erre jön egy hülye idióta barom állat, és mindent tönkre tesz.

- Mikor jön Caleb? - kérdeztem miközben odamentem Laurenhez és megfogtam a kezét.

- 2 óra múlva! - mikor ezt kimondta megint hisztérikus zokogásba kezdtem. 2 óra múlva végleg elveszítem, és értelmét veszti az egész életem. Hogy fogok ezek után bármit is csinálni? Nem szólt semmit, csak odajött és megölelt. - Nyugodj meg, Camila! A fájdalom nem múlik el, csak idővel a részeddé válik.

- Meg fogok halni nélküle! - mondtam ki sírva. Még beszélgettük ezután, és eljött az idő. Az a perc, mikor végleg kiszáll belőle az élet. A szíve megszűnik dobogni, és nem fog többé hirtelen belépőt tenni azzal, hogy megáll az erkélyemen, most már soha.

- Készen álltok? - nézett ránk felváltva Caleb.

- Erre készen lehet? - szögeztem neki a kérdésem enyhe éllel a hangomban. - Egyébként meg nem, de csináld. - Allyson csak megölelt, mást nem tudott tenni. Az orvos pedig kikapcsolta a gépeket, és az EKG szépen lassan elkezdett sípolni. Körülöttem pedig minden megszűnt létezni, csak összeestem és sírtam.

(Na gyerekek, meghoztuk a 7/1-et. Rövid lett, viszont így láttuk jónak. Ezért is fog a 7.rész 2 alrészből állni.
Jó agyalást, hogy mi lesz a folytatásban, és izguljatok, mi is izgulunk :D Sietünk a következő résszel :D
Béke és Camren veletek!)

Mindent róladWhere stories live. Discover now