The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

2. Irány Sohaország!

- Most mit csináljunk? - kérdeztem Reginát, aki még mindig le volt fagyva a kapott infótól.
- Szólj Davidnek és Mary Margaretnek, hogy holnap hajnalig készüljenek fel, szedjenej össze elegendő cuccot és hozzatok élelmet is. Amikor a nap felkelőben van, elmegyünk Sohaországba, vagy ha oda nem is jutunk, akkor az Elvarázsolt Erdőbe, onnan nyithatunk egy újabb kaput Pánékhoz.
- Viszont akkor ezt is hozd el, Regina! - toltam felé a varázsgömböt, amit gyorsan begöngyölt egy rongyba, majd elköszönve tőlem elindult hazafele.
Még mindig nem tudnék rá okot, hogy mi az, ami annyira foglalkoztatná Henryt Pán iránt. Talált volna egy olyan információt, ami fontos Gold számára? De miért lenne Zörgő segítségére? Ha sikerülne ez az egész, amit Regina magyarázott, akkor okvetlenül megkérdőjelezem ennek az egésznen az okát. Goldtól és a fiamtól is.
Belépve a lakásunkba, anyu és apu az asztalnál ültek, és éppen vacsiztak.
- Emma! Kiderült valami Henryről? - kérdezte anya.
- Sohaországba vitte Gold. Regina kérte, hogy holnap hajnalra pakoljunk minden szükségeset össze, és nála találkozunk. Kaput nyit Sohaországba.
- Az nem lesz egyszerű. Kelleni fog még egy kis varázspor kapuk nyitásához, lehet, hogy valahol máshol kötünk ki, és ott lehet, hogy nem lesz egy ember sem, aki használná a mágiát - mondta kitömött szájjal apu, száját pedig beletörölte a szalvétába.
- Nyugodj meg, Emma, megtaláljuk őket - tette két kezét a vállamra anya.
- Én nem miattuk aggódok, hanem csakis Henry miatt. Gold nem érdekel jelen pillanatban, ez olyan, mintha elrabolta volna a fiamat!
- Ah, Emma...inkább menj, pihend ki magad, mi összeszedünk mindent - mosolygott apa, és puszit nyomott a honlokomra.
- Rendben - bólintottam és eltűntem a szobámban.
Hajnali fél négykor csörrent meg az ébresztőm, amitől rögtön éber lettem. Elfogyasztottunk együtt egy bögre kávét, majd bekapva egy szendvicset, mindegyikünk a vállára vette a táskáját, és Reginához indultunk.
Leérve a pincébe homály fogadott minket. Regina még a poron dolgozott, viszont megkért minket, hogy keressünk négy kis üvegcsét a lor adagolásához, hiszen ki tudja, hogy a másvilágban mennyiszer kell majd kaput nyitni, és, hogy mikor lesz lehetőség újat készíteni. Goldnál biztos van egy vödörnyi, de benne azért ne bíznék meg annyira, hiszen ismerem. Neki az a fontos, hogy vele mi van, és nagyon makacs. Ki tudja, mit csinált Henryvel? Istenem, mi lehet vele? Alvás közben is folyton ez forgott a fejemben. Annyira aggódok miatta.
- David, ezeket tedd be a táskába! - nyújtotta át Regina a porral teli üvegeket apunak - Kard? Íj? Valamitek van?
- Nálam van íj! - fordult meg anya, és hátán lévő íjra és egy tokban lévő nyilakra mutatott.
- David?
- Itt van a kard is.
- Emma? Neked?
- Pisztoly? Elég?
- Bőven. Nekem meg elég a varázserőm. Indulhatunk? - nézett mindannyiunkra Regina, mire mi bólogattunk.
Kirázta a port a földre, nemsokára egy lila kapu nyílt meg.
- Vigyél Sohaországba! - parancsolta Regina, és beleugrottunk a lila járatba.
Irány Sohaország, persze, ha a kapu engedelmeskedik!