The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

8. Érkezés Sohaországba

- Itt vagyunk! - hallottam Hook hangját, ami végigzengett a kabinok közötti folyósón, majd benyitott az enyémbe - Leszállunk, hozd magaddal, ami kell, hiszen talán egy hétig sem jövünk vissza a hajóra, úgyhogy gondold át, mit hozol.
Kilépett, és a többiekhez is bekopogott, és szólt nekik.
Felálltam az ágyról, a táskámba gyömöszöltem a dzsekimet, de mielőtt bekrült volna a válltáskába, kiszedtem a zsebből a kulcsot. Mielőtt kiniytottam volna a ládát, kinéztem a folyósóra, hogy senki sem jön-e erre. Miután felmértem a terepet, becsuktam a kabinajtót, és felhajtottam a láda fedelét. A medál egy kicsi dobozba volt zárva, ami aranyozva volt, és egy üvegen keresztül láttam meg a mágikus nyakéket. Dobozzal együtt kivettem azt, és a táska mélyére raktam. Bezártam a ládát, és kulcsot becsúsztattam a táskám oldalzsebébe, ezután elhagytam a kabint.
A fedélzetre érve már láttam a nagy esőerdőt, ahol Henryt és Goldot láttuk. Regina már a parton volt, valószínűleg ő nem használt semmit, hiszen a varázserejével bárhova tud teleportálni. Anya és apa nem sokkal utánam érkeztek meg. Killian leengedte a homokba a vasmacskát, és kimászva a hajóról, azon csimpaszkodott le a szárazföldre. Mi is így tettünk, először apa ment, aztán én, és véglegesen anya mászott le.
- Most? - néztem Killianre, aki benyúlt a kabátzsebébe, és előhúzott egy térképet.
- Elindulunk arra, ahol az X van. Nyugi, nem azért jelöltem meg X-el, mert kincs lenne ott, hanem azért, mert ott van a búvóhelyem. Mi most annál a partnál vagyunk, ahol a keresztet látod. Talán egy napnyi gyaloglás lesz, de az az útvonal is meg van jelölve nekem, amit az elveszett fiúk sosem használnak. Pánék tábora amúgy nincs messze onnan, teljesen északon vannak, a hegyek mögött. Gyertek, induljunk, út közben majd csinálunk fáklyát.
- Nem kell, ha van mágia - mondta Regina, és apa kezébe egy fáklyát varászolt.
- Akkor ezt is megoldottuk - sóhajtott anya - akkor, Hook, vezess minket.
- Maradjatok mindig mögöttem, és ne térjetek le másik útra. Veszélyes ennek a szigetnek minden egyes szeglete. Oda sem figyelsz, de már elindultál az ellenkező irányba, a következő pillanatban pedig már Pánék foglya vagy.
"Ez nagyon megnyugtató...", mondtam magamban, persze nem komolyan gondolva ezt a mondatot, inkább gúnyosan értettem. Szóval Pán Péter egy kegyetlen bandita? És Hook kapitány egy segítőkész kalóz? Valami félreértés történhetett nálunk odaát, vagy itt minden másképp működik, mint a Disney mesékben?
Nem jutottunk túl messzire, félúton megálltunk, és tábortűzet csináltunk. Regina ezalatt az idő alatt, amíg mi szendvicseztünk, előkotorta a varázsgömböt, és felkereste Goldot.
- Gold egyedül van egy sziklánál, és vár valamire, vagy valakire. Henry nincs vele.
- Akkor valószínűleg odaadta Pánéknak - állapította meg Hook, mire én le tudtam volna neki keverni egy pofont.
Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, főleg nem a fiamnál! Ököllel vállbavertem, és ha láttam vona magamat, akkor biztos azt mondanám, hogy gyilkos tekintettek néztem rá. A kalóz megemelte szemöldökét, majd fogva a lapot kicsit összerezzent, és a kókuszt, amiben egyértelműen kókusztej volt, átadta nekem, én pedig csillapítva a szomjamat megittam az egészet.
- Várjatok - szólt Regina - mellette áll egy nő. Barna haja van, és kék, rongyos ruhát visel. Ha láthatnám az arcát, akkor ki tudnám találni, ki az. Fenébe!
- És Henry? - kérdezte apa.
- Őt szerintem ne a gömb keresse meg, hanem mi. Ha Goldot tudjuk követni, akkor talán rávezet minket, hogy mégis mit akar Henrytől, és lehet, hogy Pán is meglesz, és akkor mindenre fény derül - lelkesedett anya.
- És Pán szívét hogyan szerezzük meg? - jutottak eszembe Samatha szavai.
- Henry fog segíteni, persze, ha megtaláljuk - felelt Regina egy lehetséges tervet belefoglalva a mondatába.