The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

23. Szerelmes vagyok

- Hook, tudunk beszélni? - léptem ki Nagyi éttermének kis előkertjébe, és láttam, hogy Killian búslakodva ücsörög az egyik asztalnál a kis rumospalackjával.
- Tudom, Swan, hogy nem szeretsz és nem akarok erről századjára beszélni!
- Nem, most, nem erről van szó - foglaltam mellette helyet.
- Akkor mi másról lenne? - sóhajtozott - már éppen elég mindent adtam fel érted és eleget próbáltam azért tenni, hogy újra szerelmes lehess.
- Azt hiszem, igazad volt, Hook - néztem kék szemeibe mosolyogva.
- Istenem, Emma, nem ittál kicsit sokat? - gyanakodott.
- Nem, nyugi, vezetnem is kell - biccentettem fejemet a kocsim felé - tényleg nem ittam sokat. Csak, szeretnék valamit tisztázni veled.
- Mi lenne az?
- Talán újra szerelmes tudom lenni. Talán. Most már biztos vagyok benne. Fele-fele esély.
A kalóz olyan örömmel nézett szemeimbe, mint eddig még nem. Biztos azt gondolta magában, hogy hála Istennek, végre eljutott az eszéig, hogy tud változtatni a jövőjén ez a lány. Killian hirtelen azt se tudta, mit feleljen, szája tátva maradt.
- És, ki a szerencsés? - vonta fel szemöldökét, hangjában féltékenységet éreztem.
- Azt nem mondhatom meg addig, amíg rá nem jövök, hogy tényleg tudom-e szeretni. Addig nem mondhatok semmit, amíg ki nem derül róla, hogy ő is önzetlenül lenne belém szerelmes.
- Csak nem Nealről van szó? - szontyolodott el hirtelen.
- Nem, nem, valaki más.
- Találgathatok?
- Nem, hiszen, lehet, hogy még ma kiderül - dőltem hátra a széken.
- Emma, valamit mondanom kell - mondta Hook egy hosszabb csend után.
- Hmmm?
- Tudod, hogy a Jolly Roger a mindenem, de van valami, pontosabban valaki, akiért feláldoznám. Meg is tettem, ma reggel kötöttem üzletet a krokodillal. Eladtam neki a hajót. Nem kértem érte semmit, csak egy apróságot: hogy ne az a Killian legyek, aki eddig voltam. Nem akarok, konok, önző kalóz lenni.
- Miért vagy kiért adtad el? - kérdeztem.
Nehezére esett a megfelelő szavak kiválasztása, dadogni kezdett, de nem mondott semmit. Rumospalackját betette a kabátzsebébe, majd kicsit közelebb helyezte magát.
Az étteremből kihallatszódó, halk zene közben egymásra bámultunk. Szemei mintha színváltósak lettek volna a fényben, hol világoskékek, hol tengerkékek, hol pedig sötétkékek voltak íriszei. Haja feketén csillogott a kertilámpa fényében, arca nyugodt volt. Olyan csodás érzést sugárzott ki jelenléte, mintha éppen a kedvenc egy kakaót innék: bizserget.
- Érted, Emma - felelt végül.
Eladta a hajóját MIATTAM?! Nagyon megdöbbentett, amikor kimondta.
- Eladtad a hajódat miattam? - kérdeztem hangosan is, nem csak magamban - Miért?
- Igen, eladtam, mert meg szeretnék változni miattad. Végre lehetőséget kaptam szeretni. Már vagy 100 éve odavan, hogy Milah meghalt. Igen, igen, mindig bűntudat keringet, ha erre gondolok, de te...hibátlan vagy. Szíved akár az arany , ki ne szeretne beléd? Eladtam a Jolly Rogert, mert szeretlek, Emma Swan. Mert a szerelemért néha áldozatot is kell hozni - vonta meg vállát és lesütötte szemeit.
- Hé, Hook - suttogtam, és megfogtam jobb kezét - ez igazán nagy áldozat volt értem. De, kérlek egy valamit ígérj meg! Hogy megbízhassak benned.
- Ígérem - engedte el kezemet, és az arcom felé nyúlt.
Ujjait lassan végigsimította a hajtövem mentén és mégközelebb kerültünk egymáshoz. Orra hegye súrolta az enyémet. Meg fog most csókolni? Megcsókoljam én? Mit mondjak neki? Mondjam azt, hogy már majdnem belészerettem? Hogyan fogom ezt megmagyarázni a szüleimnek? Tudom, hogy 28 vagyok, és, hogy hülyeség ezen járatni az agyamat, de apa és anya azt szeretnék, ha a hercegnőjük egy igazi, daliás hercegbe szeretne bele. És, ha én egy kalózba leszek szerelmes? Olyan ez, mint Elisabeth és Will a Karib tenger kalózaiban...ki érti ezt? Lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt a találkozásunk? Elvégre, egy másik kocsmába is tévedhettünk volna, vagy egyszerűen továbbmentünk volna a kapuval.
Orra még mindig érintette az enyémet, hüvelykujjával pedig végigfutott az arcomon.
- Szeretsz, Emma? - kérdezte egy kis idő múlva.
Erre mit mondjak? Kezdem megszeretni, azt érzem. Csak azért, mert hercegnő vagyok? Vagy magamtól kezdtem el szeretni? A magam szíve húz inkább felé, mint Nealhez? De, tudom a válszomat! És ez most szívből jön!
- Igen - susogtam vissza mosolyogva.
Killian nagyobb mosolyra húzta ajkait, azokat pedig nemsokára ráhelyezte az én ajkaimra. Megcsókolt. Másodjára. Sokkal, de sokkal jobban át tudtam érezni. Egészen a szívemig hatolt. Elváltunk egymástól, de éppen csak olyan távolságra, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Gyönyör csillogott kék szemeiben. Nem is tudtuk, hogy minek örülünk, de nem tudtuk abbahagyni az egymásra mosolygást. Életem egyik legcsodásabb és legromantikusabb pillanata volt.
- Megcsókolhatlak újra? - kérdezte, mintha engedélyt kellene rá kérni.
Válaszképpen én csókoltam meg őt. Nem tartott tovább egy percnél, de így is úgy éreztem, hogy a végtelenség választott már el minket. És, igen, megtörtént egy számomra eddig lehetetlennek tűnő dolog: újra szerelmes vagyok.
- Hogyan magyarázod ezt meg a szüleidnek? - vonta fel szemöldökét.
- Valahogyan, de, ez egyenlőre maradjon kettőnk között - döntöttem neki a homlokomat az övének.
- Szeretlek - mondta Killian.
- Tudom - merültem el szemeiben, amik most úgy ragyogtak, mint a tenger hullámain a napsütés.