The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

7. Medál a jövőhöz

- Bejöhetek? - nyitotta ki résnyire a kabinajtót Killian és bedugta fejét azon.
- Persze, én csak...tudod, inkább itt bent az árnyékos kabinban vagyok, mint kint a tűző napon.
- Megértem - sóhajtott, majd beljebb lépett - Emma, szeretnék kérdezni valamit.
- Igen?
- Látod ezt a kulcsot? - vette ki a kabátja belső zsebéből a kis kulcsot és felém nyújtotta.
- Persze.
- És most térnék a lényegre. Emma Swan, megbízol bennem?
Mit válaszoljak? Nem ismerem, soha nem is láttam ezelőtt, akkor miért bíznék meg benne?
- Miért kéne?
- Ezt a kulcsot neked szeretném adni, egy kis titokkal együtt. Nos?
Nem tudom, mit feleljek. Meg tudok őrizni akár 100 titkot is, csak nem tudom, hogy a bizalom mennyire játszik ebben szerepet.
- Igen - jött ki a számon és Hook a kezembe nyomta a kulcsot.
- Ide figyelj, Swan - guggolt le elém, és kezével megszorította azt az öklömet, amiben a kulcsot tartottam - a kulcs egy ládát nyit, pontosabban azt a ládát, ami itt van a kabinodban. Ehhez csak két kulcs van, az egyik nálam van, a másik nálad. Ami a ládában van, az egy mágikus medál, ami tudja a jövődet. Nem szabad sokszor használni, és senkinek sem szabad mesélned róla! Veszélybe sodorhat téged, sőt, engem is. Csak az tudhat a medálról, aki megjelent neked a jövőben.
- Én megjelentem neked? Hogyan, és mégis miképpen?
- Csak annyit mondhatok, hogy láttam azt az Emma Swant, aki a Megmentő. Azt az Emma Swant, aki...- itt megakadt - tudod mit, nem fontos. Majd úgyis rájössz. Viszont egy valamit hadd fűzzek hozzá: sose használd, ha a hajó éppen úton van a nyílt tengeren.
Csak bólintottam. De miért pont én jelentem meg neki. Miért nem valaki más? Lehet, hogy csak hazudik nekem, és igazából teljesen szabadon beszélhetne erről a medálról? És, ha működik a tengeren is? Bennem volt az az érzés, hogy ha Killian kimegy a kabinból, akkor kinyitom a ládát, és belenézek a medálba, hátha mond nekem valamit. Egy valami vizsont visszatartott: mi van, ha a jövőm túl lehetetlennek tűnik?
- És, ha éppen nem olyan jövőre vágyok, amit mutat? - vetettem fel a kérdést hangosan is, nem csak magamban.
- Ne feledd, Swan, a jövőt mindig meglehet változtatni! A múltadat viszont nem szerencsés...
Hook felállt, és a ládára mutatott.
- Ne nézd meg a medált, és ne nyúlj hozzá, kérlek, és ezt vedd komolyan! Akár mindannyiaunk vesztét is okozhatod vele, ha csak egy pillanatra is megérinted a kezeddel - figyelmeztetett és elment.
Akkor mégis igaz, amit itt összehordott nekem. Sebaj, ha szárazföldhöz érünk, és kikötjük a hajót, talán első dolgom lesz, hogy titokban kilopom a medált a ládából, és a táskámba teszem. Így, talán egyik este, amit ott töltünk, megvárom, míg elalszanak a többiek, elhagyom a táborhelyünket, és belenézek a jövőbe. Már csak egyért imádkozhatok: Hook ne vegye észre, hogy nincs a ládában a medál. Lehet, hogy csak egyszer-kétszer használja ő is, én viszont csak egy egyszeri alkalomra hoznám el magammal. És, a legnagyobb gond az, hogy ezt mind óriási titoktartásban és észrevétlenséggel kéne tennem. Hiszen, ha más megtudja, abból is baj lehet. A kulcsot elástam a bőrdzsekim belső zsebébe, és elhagytam a kabint.
A fedélzeten Reginát láttam, éppen olvasott valamit.
- Szia Emma - nézett fel a könyvből Regina, és éppen egy ugyanolyan mesekönyvet tartott a kezében, mint amilyen Henrynek van.
- Kié a könyv? Nem Henrynél kéne lennie?
- Ebből a könyvből több is van. Ez a saját történetemet írja le. Lett volna lehetőségem egy boldog befejezésre, de én rontottam el mindent...
- Mi a baj Regina? - ültem le elé a padlóra törökülésbe.
- Gold a baj! Karnyújtásnyira volt tőlem az az ember, akit szerettem, és ő elrontott mindent.
- Hogyan?
- Elátkozott engem. Olyan átkot ruházott rám, amelyet ha magammal hordozok, senki sem lesz képes belémszeretni.
Ezek a szavak is furcsán csengtek Regina szájából. És, azért Goldon is megdöbbentem. Ilyen átkot...most komolyan, hogy lehetk valakivel így szemétkedni. Bevallom, én is voltam szerelmes egyszer-kétszer (aki ismer, az tudja, hogy Nealtől van a fiam, csak ő aztán eltűnt, és soha többé nem láttam; aztán ott volt Graham, aki meg meghalt, úgyhogy igazán tudom, miről beszél Regina, tudom milyen elveszteni valakit).
- Nem tudod ezt valahogyan kiirtani magadból?
- Már kiirtottam rég. De nem hiszem, hogy így is képes lenne bárki is megszeretni engem.
- Regina, figyelj! Ne legyél te ebben olyan biztos. Mindenki kaphat egy második esélyt, és te is megérdemled!