The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

27. Szabad egy táncra?

- Bejöhetek? - kopácsolt nem sokkal később Killian.
- Nem! - szóltam vissza neki, mert egyszerűen csak azon kattogott az agyam, hogy Hook mit fog mondani rá.
- A pokolba, Swan, komolyan mennyi ideig kell várnom?! - idegeskedett, de amint erőt véve magamon kiléptem Belle szobájából a férfinek tátva maradt a szája - Uram Isten, gyönyörű vagy, Emma...
Szemei csillogtak. Végigmért engem, ahogyan én is őt. Vagány volt, mondnánk otthon Storybrookeban.
- Te sem vagy különb - tettem hozzá megfogva kezeit.
- Mindenkinél szebb leszel ma, szépséges Emmám - mosolygott, és közelíteni kezdett.
- Na! - tettem egyik ujjamat az ajkaira - Mi van, ha Gold itt van? A jövőben emlékezni fog rá!
- Nem hiszem el, hogy attól, hogy idekerültünk a múltba, meg se csókolhatlak - tolta le ujjamat a szájáról és újra meg akart csókolni, viszont arcomat hamar elfordítva csak egy puszira futotta - Emma!
- Te mondtad, hogy nem szerencsés megváltoztatni a múltat! Most pedig induljunk. Hol van Zörgő? - siettettem őt.
- Azt hiszem kint vár minket...miért nen csókolhatlak meg? - hőzöngött tovább.
- Majd arra is lesz időnk, megnyugtatlak - kuncogtam.
- Jó, akkor találka azután, miután hazaértünk?
- Nem ígérek semmit, de jól hangzik - nyomtam számat az arcára.
- Ehhez hozzá tudnék szokni - motyogta, majd megfogva kezemet kimentünk Zörgő palotája elé.
- Kedveseim, talán éppen itt az ideje, hogy elinduljatok. Ne felejtsétek a kívánságomat! - tárta ki a hintó ajtaját Gold.
- Rendben - mondtuk kórusban Killiannel.
Beszálltam a hintóba, aztán Hook is. Gold még hozátett pár dolgot a bálhoz, azután pedig a vár felé vettük az irányt.
A királyi vár hatalmas volt, méghatalmasabb, mint Zörgő palotája. Csoda, ha nem fogunk itt eltévedni.
Amikor felértünk a lépcsőkön elkérték a neveinket.
- Carina hercegnő - pukedliztem előtte eléggé szerencsétlenül, de ez most per pillanat nem érdekelt.
- Charles herceg - hajolt meg Killian az úr előtt.
- Carina hercegnő, és Charles herceg! - jelentette be neveinket az egész bálteremnek.
- Hé, ne izgulj, Szépségem - mosolygott rám a kalóz, amitől kicsit megkönnyebbültem.
Elvegyültünk a sok táncos között. Amikor egy csodálatos, kicsit talán a walzerre hasonlító zene felcsendült, mindenki keringőzni, vagy fene tudja mit, táncolni kezdtek.
- Szabad egy táncra, Emma? - nyújtotta felén kezét Hook és huncut mosoly volt arcán.
- Igen - feleltem, de nem igazán tudtam meggyőződni arról, hogy fogok-e tudni táncolni.
Killian egyik kezét a derekamra helyezte, másikkal pedig erősen megfogta kicsiny kezemet. Én lazán a válláta helyeztem bal kétfejemet, és lassan táncolni kezdtünk.
- Ahhoz képest ügyes vagy, hogy először táncolsz bálon - közölte Hook, miközben a szemeimet bámulta.
Kék szemei, mint mindig, most is csodálatosak voltak, egyszerűen gyönyörű nézni azt az égkék szempárt.
- Nos, köszönöm - húztam kis mosolyra számat, amit majdnem érintett most a velem szemben álló kalózé - Killian, megbeszéltük - hajtottam le fejemet.
- Emma, a krokodil nincs itt! És, senki sem ismer itt minket, úgyhogy...
- Ha vége a táncnak és, ha elloptunk egy csészét, akkor ígérem, hogy megcsókolhatsz - nevettem ki szegényt.
- Mivel megígérted, nem kivételezhetsz! - mondta homlokát az enyémnek döntve és a zenekar abbahagyta a zenélést - most!
- Most! Gyorsan menjünk egy csészéért - kezdtem el tolakodni a tömegben, és amikor a teás asztalhoz értünk, megállított minket egy Hookkal egymagas férfi.
- Hova sietnek? Még csak most érkeztek - kínált felénk két csésze teát, amikor pedig rámnézett, felismertem az arcát: apa.
- Köszönjük, de nekünk lassan mennünk kell - ismerte fel Killian is apumat, elvette a csészét, megitta a teát, és amikor apa félrenézett, a kabátja zsebébe dugta azt.
Én is megittam az italt, majd gyorsan elköszönve kiszaladtunk a vár elé, ahol a hintól sorakoztak.
- Melyik a miénk? - kérdeztem a kalóz.
- Az engem most nem érdekel - fogta meg mindkét kezével a derekamat és magához húzott - most már megcsókolhatlak?
- Igen, igen - kuncogtam, mivel amilyen aggodalmas arcot vágott, azt nem lehetett volna kivírni kis nevetés nélkül.
Felém hajolt, és megcsókolt. Kár lett volna kihagyni, tényleg mesébe illő volt. Akkor hagytuk abba, amikor Zörgő hangját meghallottuk. A francba...
- Carina hercegnő, Charles herceg, hol van a csésze? - lépett mellénk.
- Itt van, Zörgőfürge - vette ki zsebéből a kívánt tárgyat Killian.
- Ez csorba! - mordult ránk Gold.
- Néha a legszebb csésze csorba - tettem hozzá.
- Mindegy...akkor, pattanjatok be a hintóba, még vissza kell érnetek a palotámba. Viszlát, kedveseim - tűnt el a varázsló.
- Remélem nem jegyezte meg ezt most magának - túrt bele hajamba a kalóz.
- Ideje mennünk, igaza van Goldnak.
- Akkor, csak utánad, Szépségem - karolta át derekamat egyik kezével, és így sétáltunk a hintóig.