The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

3. Hook kapitány

- David? - kelt fel anya a földről egy hosszú idő után, ahogyan mi is.
Beverhettük a fejünket, vagy micsoda. És, biztos, hogy sokáig nem tudtunk magunkhoz térni, hiszen már este volt.
- Megvagyok, itt vagyok, nyugi - ölelte át hátulról apu anyut.
Regina is feltápászkodott, leporolta magát, és megigazította a haját.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem Sohaországban vagyunk - sóhajtott anya, és egy fénylő épület felé mutatott.
- Nem bizony...annál inkább a régi otthonunkban - állapította meg Regina - Remélem, nem ismernek fel, hiszen itt csak a Gonosz Királynőként ismernek.
- Engem meg egy banditaként - tette hozzá anya kicsit flegmán.
- Ne ezzel foglalkozzunk, hanem szerintem induljunk el a ház irányába! -  ajánlottam, mire a többiek elindultak egy szó nélkül.
Követtem őket, majdnem, hogy futólépésben. Regina, anya és apa, óriási, határozott léptekkel közelítették meg a házat. Ezekhez a léptekhez képest az enyémeim akkorák voltak, mint egy hangyáé.
Minél közelebb értünk, annál jobban ki tudtam venni a betűket, amik egy táblára voltak kifaragva: kocsma.
De jó, az erdő közepén mégis mi más lenne, mint egy kocsma! Részegekkel nem jutunk semmire, nem tudják, hol az agyuk, és, össze-vissza beszélnek. Bár, én tudom, és megérzem, ha valaki hazudik. Ez a képességem talán az egyik legértékesebb számomra, hiszen eléggé hasznos tud lenni egyes esetekben. Most is jól fog jönni, az biztos.
Apa lassan lenyomta a kocsma ajatajának kilincsét, és betette lábait. Utána ment be anya, Regina, majd végül én.
- Jó estét - ült le apa a pulthoz, minket pedig elküldött, vagyis csak azt gondolom, hogy el akart minket küldeni, hiszen legyintett a kezével a kocsma másik fele felé.
Ott egy óriási, zajos banda ült. Mindegyik duruzsolt mindent, csak egyetlen egy tag lógott ki a sorból: hátradőlve ült a székén, kezében egy kupica rumot tartott, amibe nagyon ritkán belekortyolt azon az időn belül, amiközben apa a kocsmárossal tárgyalt.
A férfi nagyon nyugodtnak tűnt, szája nem nyílt szóra egy pillanatra sem. Egyetlen egyszer mozdult meg szája, amikor hangos röhögésbe kezdett, majd hallottam, hogy egy súly esett le valahova. Kapkodtam a fejemet, de nem láttam semmit, ami koppanhatott volna. Majd hirtelen megláttam egy fénylő kampót, ami ahhoz a férfihez tartozott, aki a bandánál ült. Anya is felkapta fejét erre, és meglátva a kampókezű formát, megfogta Regina kezét, az enyémet is, és odarángatott minket a zajos asztalhoz.
- Hook? - tette le kezét az asztalra anya és furcsán tekintett a fekete hajú fiúra.
- Hófehérke...- nevetett és beleivott a rumba - mi szél hozott ide?
- Szükség lenne egy kalózra - felelte anya.
- És én vagyok az egyetlen, akit meg lehetett volna kérni...rendben, mi célból kell a segítségem?
- Vigyél Sohaországba - szólt bele most apa, aki ebben a pillanatban lépett mögénk.
- És a herceg...na, jó, mi folyik itt? - csapott az asztalra idegesen, Reginát és engem észre sem véve.
- Zörgőfürge "ellopta" az unokánkat - magyarázott tovább apu - és te vagy az, akinél jobban senki sem ismerheti Sohaországot, kivéve Pán Pétert.
- Várjatok egy kicsit! Nektek unokátok van? 300 éve odavan, hogy láttalak titeket, és én még azon csodálkozok, hogy éltek! De honna van nektek unokátok, van gyereketek is?
Na OK, itt leesett az állam! Több, mint 300 éve?! Mondjuk, ha a fél életét Sohaországban töltötte, akkor megértem. De ez mégis durva! Akkor hány éves lehet? Ebbe bele sem merek gondolni...
- Ez a lányunk, Emma - húzott maga mellé apa, és a kalóz kék szemeit rám szegezte.
Hook felállt, és jobb kezét felém nyújtotta.
- Killian Jones, vagy Hook kapitány, ahogy tetszik - fogott velem kezet.
- Emma Swan.
- Szóval a te fiadat rabolta el a krokodil, igaz? Nem értem, hogy hogyan, már nagyon régen nem láttam.
- Valószínűleg azért, mert mi egy varásztalan világból jöttünk ide, és a mágia csak a mi városunkban működik - tette csípőre kezét Regina.
- OK, nem igazán tudom elképzelni, viszont segítek nektek, de azért meg kell fizetnetek - helyezte kezét a kardja markolatára Hook.
- Azért fizessünk, mert a hajóddal elviszel minket Sohaországba? - értetlenkedett apa.
- Igen, pontosan ezért - húzta száját ravasz mosolyra a kalóz - vigyetek magatokkal, ha mentek haza.