The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

30. Együtt erősek vagyunk

- Most mit tegyünk? Ha Zelena valóban Regina nővére, akkor neki kéne valamit tennie, elvégre, valami összeköti őket - fogalta össze apa a sztorit, amit meséltem neki.
- Robin is segíthet - szólt közbe Hook, aki derekamat átkarolva dölt neki az őrsön lévő íróasztalnak.
- OK, ezt már tudjuk - mondta anya szétszórtan.
- Akkor? Regina lesz a végső kulcs? - kérdezte apu.
- Vagy ő, vagy Robin - feleltem - vagy mindketten.
- Ezt megtárgyaltuk, akkor, szerintem, mi megyünk is, megkeressük őket, és kitervelübk valamit - csapta össze kezét anya, és maga után kezdte cibálni aput, aki kérdően nézett rá - David, gyere! Hadd maradjanak kicsit együtt...
- Jó, jó - mosolygott apa.
Ez szokatlan volt, mit ne mondjak. Azt hittem, feltételek ezrei fognak következni, de csak egy "jó,jó" jött ki belőle. Talán "befogadta" volna Killiant?
Miután kimentek, csendben álltunk egymás mellett. Fejemet Hook vállának döntöttem, szemeimet pedig lehunytam. Az egész éjjelemet végigagyaltam, hogy hogyan kéne megfélezni Zelenát, ezért éppen, hogy két órát tudtam nyugodtan aludni.
- Hé, Emma! - simított végig az arcomon nem sokkal később a kalóz - nem megyünk mi is megkeresni a szüleidet meg Regináékat?
- Elaludtam? - kérdeztem megdörzsölve a szemeimet.
- Negyed órát, körülbelül - vonta meg vállát.
- Bocsi, gondolom nem volt valami kényelmes neked, hogy a fejemet a válladon hagyom - néztem rá.
- Nem, még véletlenül sem - ölelt magához.
- Mehetünk? - bújtam ki karjai közül.
- Igen - mosolygott.
Anyuékat és a többieket a könyvtárban találtuk. Belle is velük volt, "nagy" meglepetésünkre.
- Sziasztok - köszönt Henry, aki éppen a mesekönyvét lapozgatta a könyvespolcok közötti asztalon.
- Hello, van valami fejlemény? - érdeklődtem.
- Kevésre jutottunk - támaszkodott rá az asztalra Regina.
- Azért, mert be nem áll a szátok! - idegeskedett Belle, ami igazán nem szokott nála.
- Együtt sikerülne megoldani, ha nem lenne kifogása mindenkinek - folytatta anya.
- Egyesével vagy esetleg kis felosztásokban jobban menne, én már csak tudom, mi az a csapatmunka - okoskodott Robin.
- Igazat adok Robinnak - mondta Hook és Regina egyszerre.
- Én is - motyogtam.
- Ne ezt döntsük már el, hanem inkább gondolkodjunk! Hamar kéne találnunk egy megoldást! Méghozzá nagyon nagyon gyorsan! - emelte meg hangját apa, mire mindenki elhallgatott - köszönöm. Szóval, ha a mesekönyvben sikerül megtalálnunk Zelenát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy igazat mond. Ha ez így van, akkor csak arra kéne rájönnünk, mi a gyengepontja, amiben a te segítségedet kérjük, Robin. Regina, te pedig a húga vagy. Biztos van bennetek valamilyen összhang, próbálj meg vele beszélni, mint királnyő a királynővel vagy, mint testvér a testvérrel. Mi addig agyalunk tovább, amíg ti elmentek - vázolta a tervet apa.
- Nézzétek csak, itt van! Azt írja, hogy Zelena el lett "dobva" Óz birodalmába és a többi boszorkány iránt érzett irígység és hatalomvágy keltette fel benne a gonoszt. Ez kell nekünk - csapta össze a könyvet Henry és azt becsúsztatva a táskájába továbbmondta az ő kis beszédét - szóval, biztosan tudjuk, hogy Zelena gonosz. Ahogyan belőled is sikerült kiűzni a gonosz királynőt, anya, akkor belőle is ki lehet, idővel. Robin. Te majdnem mindent tudsz róla. Ha esetleg elmennél Daviddel Goldhoz, lehet, hogy segítségetekre lesz, nem Belle?
- Biztos segít, ha én is megkérem - bólintott a barna hajú hölgy.
- És mi mit tegyünk? - kérdeztem.
- Ti kutassátok át a lakást, ha megengeded Robin - utasította apu.
A vadász csak bólogatott.
Ezután el is indultunk Killiannel. Megkerestük a lakást, ahol Robin és Zelena ideiglenesen laktak.
Benyitva magy kupi fogadott minket. Ruhák, tárgyak, nyílvesszők szanaszét a padlón.
- A boszorka nem lehet rendszerető, és egy házitündér sem. Inkább egy házisárkány lehet - tette hozzá az egészhez Hook.
- Gondolom nem buksz az ilyen nőkre - nevettem ki, hiszen jómagam is hasonló "rendet" tartok az őrsön lévő helyemen.
- Szépségem, te kivétel vagy - adott puszit a számra kuncogva.
Keresgélni kezdtünk. Semmit sem találtunk egy ideig, de fél óra kutakodás után sikerült találnunk egy hasznos tárgyat a számunkra: egy pálcát.
A pálca nagyjából 30 centi hosszú lehetett, kristályokkal és különböző virágmintákkal volt díszítve. Markolatába bele volt vésve a tulajdonos neve: Zelena.
Ha ez mágiával bír, el kell pusztítani, hiszen ebben van Zelena varázsereje, ha minde igaz. Megérintve a pálcát megint bevillantak azok a képek, amikor Killiannek elmondtam, hogy szeretem. Egy pillanatra elvesztettem egyensúlyomat, szerencsémre Hooknak sikerült elkapnia.
- Mi történt, Emma?
- A látomás. Megint. Nem vagyok biztonságban, senki sincs biztonságban, valami közeledik, biztos vagyok benne! Zelena átkot hozhatott magával. Muszáj szólnunk a többieknek! Itt nem lesz minden mesés állapotban, Killian. Nagyon nagyon nem! - mondtam kétségbeesetten.
- Hívd fel apudat! Szólj nekik, aztán Regináéknak is! Nekik is tudniuk kell - sziszegte a kalóz.
Előkaptam a zsebemből a telefonomat, és kikerestem először Regina számát, hiszen közelükben lehet Zelena.
- Emma? - szólt bele.
- Találtunk itt egy pálcát, Zelenáé. Nem tudom mi lehet velem, de már másodjára láttam ugyanazokat a képeket magam előtt, azóta, amióta Zelena itt van. Nem sejtek semmi jót, vigyázzatok vele!
- Köszönjük, Emma, már résen vagyunk, kötel járunk hozzá. Mágia segítségével sikerült kinyomozni, hol van. Szólunk ha van valami hírünk - nyomta ki Regina.
- Hé, Swan - fogta meg államat Killian és felnéztem rá - ne félj! Együtt erősek vagyunk! És, nem eshet bajod, ha itt vagyok melletted. Megvédelek, akár az életem árán is - mosolygott.
- Szeretlek, Killian, nagyon szeretlek - suttogtam.
- Én is. Örökké szeretni foglak - döntötte homlokát az enyémnek.
- De, a baj csak egy dologgal van - törtem meg a csendet - hogy a harc csak most kezdődik...