The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

26. Időkapu

- Swan, az Isten szerelmére, mi ütött beléd? - loholt utánam Killian.
Az elmúlt napok nem futottak úgy, ahogyan azt akartam: apa összkapott Killiannel; Henry alig van otthon; túl sok a munka és Hookkal is volt egy veszekedésem, hiszen el akart hívni randira, de én nemet mondtam, mert semmire sem jut egyszerűen időm. Éppen ezért vágyok egy kis magányra.
- Killian, kérlek, tudom, hogy haragszol a találka miatt, de egy cseppnyi időm sincs! Saját magamra sincs időm! - stoppoltam le végül a város egyetlen tava melletti pajta bejárata előtt.
- Éppen ezért kéne kikapcsolnid kicsit, szépségem - kapott a csuklóm felé a férfi.
- Lehet, igazad van, bocsáss meg, csak...tudod, rettenetesen nehéz egyszerre több dologgal élni.
- Megbocsátok - mosolygott.
Sokáig csendben egymást bánultuk, amikor egy óriási dörrenés vágott közbe. A pajtából jött a hang. Kinyitottuk az ajtót, és egy hatalmas időkapu volt az üres istálló közepén. Erős volt, és magával akart vinni engem. Elkezdtett behúzni magába, Hook pedig olyan, gyorsan, ahogyan csak tudott, futott utánam, az utolsó pillanatban pedig elkapta kezemet.
- Mi ez?! - kérdeztem majdnem, hogy üvöltve, hiszen még mindig nagyon nagy zaj volt a kapunál.
- Időkapu, gyere, kihúzlak! - szorította meg kézfejemet, ki szeretett volna húzni a kapuból, de nem vált be Killian ötlete: beleestem a kapuba. Annyit láttam még, hogy ő is beleugrott.
Odaát egy nagy palota mellett keltünt fel a földről. Más ruhát viseltünk, és a környék számomra ismeretlen volt.
- Ez az Elvarázsolt Erdő lesz! - jelentette ki Hook, méregetve magát - és hála az időugrásnak van újra bal kezem!
- Mi ez a palota? Kié?
- Megtudjuk, ha bemegyünk, Swan - nyújtotta felém bal kezét, azt szorosan megfogtam, és elindultunk a bejárat felé.
Mit is mondjak, a ruhám egyszerűen borzasztó volt! Legalább ötször megbotlottam benne, nagyon nagy volt, legalább kétszer beleférten volna...egy szóval, borzalmas volt.
Hook viszont nagyon jól festett: fekete kabát volt rajta, fehér ing, csizma, vagyis egy kényelmes kalózviselet.
Amikor odaértünk az óriási, fábol faragott ajtóhoz, benyitottunk.
- Jó napot! Van itthon valaki? - kérdeztem úgy, hogy az egész előterem zengett tőle.
- Van - mondta egy férfi hang, megfordultam, és Zörgőfürge állt hirtelen a bejáratnál, elég furcsa öltözékben - mi szél hozott titeket, kedveseim? - nevetett.
- Én...öhmmm...Charles herceg vagyok - vonta fel szemöldökét Hook, hazudva Goldnak.
- Én pedig...Carina hercegnő - találtam ki magamnak egy nevet.
- Miben segíthetek? - került hirtelen mögém.
- Haza szeretnénk jutni - felelt Killian.
- Segíthetek, de alá kell írnotok egy egyezségeget. Az egyezségben pedig az áll, hogy akkor juttathatlak titeket haza, ha elhoztok nekem valami fontosat a királyi palotából. Egy icinke-picinke dologra van szükségem: egy csészére. Mindegy milyen, csak a királyi család tulajdonában legyen.
- Hogyan jutunk be oda, hiszen nem jelentettük be az érkezésünket - fogta a lapot villámgyorsan Hook.
- Nem hallottatok a királyi bálról, kedveseim? - kuncogott idiótán.
- Nem - feleltem halkan.
- Sebaj! Várjatok egy kicsit! - tűnt el előlünk, de nemsokára újra megjelent egy kis hölggyel maga mellett - Belle, kérlek segíts Carina hercegnőnek kiválasztani a tökéletes ruhát, csinosítsd ki! Bálra megy egy egyezség miatt.
- Ahogyan kéred, Zörgő - bólogatott Belle és megfogva a kezemet magával vitt a szobájába, ami a második emeleten volt.
Hatalmas szoba, mondhatom! Rengeteg könyvespolc, egy csodásan fából faragott íróasztal, egy óriási tükör, egy nagy ágy, majd végül egy extra méretű ruhásszekrény.
- Carina, melyik színeket szereted? - kérdezte kinyitva a szekrényt.
- Legyen mondjuk piros - vontam meg a vállamat.
- És milyen cipőt keressek hozzá? Magassarkút vagy inkább topánkát?
- Nekem mindegy milyen, csak piros legyen az is.
- Itt is vannak a cipők - túrta ki valahonnan a szekrény mélyéről a pár rubinvörös magassarkút Belle - és ezt nézd! Nem gyönyörű? - mutatott aztán felém egy piros, földig érő báliruház.
- Ez csodás, Belle! Köszönöm a segítséged! - köszöntem meg neki.
- A hajaddal is csinálunk valamit, ne félj! De, először öltözz fel - indult el az ajtó felé mosolyogva, majd elhagyta a szobát.
Felvettem a ruhát és a cipőket. A tükör elé álltam, és nem hittem a szememnek: ez valami bomba jól áll! Sosem próbálkoztam ilyen ruhákkal, de ez mesésen állt.
- Jöhetsz Belle! - kiabáltam neki még mindig a tükör előtt álldogálva.
- Carina, nagyon jól nézel ki! Mintha rádöntötték volna! Gyere, ülj le ide az íróasztalhoz, csinálunk neked egy szép frizurát is - mosolygott a lány.
Nem ügyködött sokáig, és mégis egy elég egyszerű, de a ruhához illő konytyot, vagy bármi is legyen az, megcsinálta. Véglegesen ezüst csatotokat tűzött a kontyom köré.
- Köszön, Belle, nagyon köszönöm! - öleltem meg őt.
- Nincs mit - nézett rám boldogan - hívjam Charles herceget?
- Igen, azt megint csak megköszönném - feleltem, és a kék ruhás nő elindult megkeresni Hookot.