The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

29. A nyugati boszorkány

- Emma! Azonnal nyisd ki! Emma! - dörömbölt az ajtón Regina.
- Igen? - téptem fel a bejárati ajtót.
- Gyere egy kicsit, kérlek! Baj van, úgy érzem. Emiatt a Zelena miatt rengeteg rossz érzés kelt fel bennem - kulcsolta össze karjait.
- Jövök, egy pillanat - hagytam nyitva a bejáratot, és beszaladtam a dzsekimért, majd együtt letrappolva a lépcsőn elkezdtem követni Reginát.
Amikor a városhatárhoz értünk, megálltunk. Sokáig csendben álltunk, hallgatóztunk. Nem történt az ég egy adta világon semmi, de Regina visszarántott maga mellé, amikor el szerettem volna indulni befelé a városba.
- Maradj itt! Lehet, hogy Zelena itt van valahol.
- MIből gondolod? - kérdeztem.
- Robin Hood. Ha ő is eljött, biztos, hogy itt vannak valahol. Ugyan nem találkoztam még egyikükkel sem, még az Elvarázsolt Erdőben sem...- halkult el a nő, amikor zörgést hallott egy közelben lévő bokor felől.
Elővettem a pisztolyomat, de a fekete hajú nő mellettem kicsapta a kezemből. Regina olyan furcsán viselkedik! De vajon miért? Mi történik vele? Mégis mik lehetnek azok a rossz érzések, amik ellepik egész testét?
- Regina, húgocskám! - köszönt rá a mellettem állóra váratlanul egy női hang mögülünk, és hátrapillantva megállt bennünk az ütő: Zelena volt az.
- Nekem nincs testvérem, Zelena! - mordult rá a vörös hajúra Regina.
- Oh, dehogynem van. Vagy anya nem mesélt róla semmit? - vett elő egy kis füzetkét a kabátzsebéből Zelena - ez anya naplója volt.
- És mégis hogyan tudod kikövetkeztetni, hogy te is Cora lánya vagy? - lett mégidegesebb Regina.
- Nyisd ki, rögtön a második oldalon ír arról, mekkora hibát vétett el velünk kapcsolatban.
A nő fellapozta a naplót, és érdeklődve én is olvasni kezdtem az apró bejegyzéseket.
A következő állt a füzetben: "Tudom, nem most kellene erről írnom, és tudom, ha ez a napló valaki más kezébe kerül az Elvarázsolt Erdő polgárai közűl, rájön, mekkorát hazudtam a családommal kapcsolatban. Mielőtt férjhez mentem volna Henryhez, született tőle egy lányom, Zelena. A kisded olyan erőtlen és törékeny volt, arra gondoltam, hogy mi lesz vele, ha ő neki kell majd lennie a birodalom királynőjének. Ilyenkor jöttem rá, hogy nem lenne alkalmas erre. Így, első lányomat elvittem Óz birodalmába, ahol a jó boszorkányokra bíztam őt. Pár évvel erre, amikor már megházasodtam és megkoronáztak királynőnek, született még egy lányom, Regina. Sokkal több reményt láttam benne. Láttam benne azt a fajta hatalmat, ami Zelenában sosem lesz meg, gondoltam én, hiszen szinte alig ismertem őt. És, hogy most mégis hova kéne rejtenem ezt a z oldalt? Ezt a naplót? Nem szeretném, hogy bárki is megtudja rajtam kívűl az igazságot!"
- Ezt nem hiszem el - sziszegett Regina -ez nem lehet! Ez nem lehet! - emelte meg kezét, de Zelena gyorsabb volt, és nem engedte, hogy megmozduljon.
- Nos, drága húgom. Eddig te uralkodtál. De, az én időm még csak most veszi kezdetét. Üdv a pokolban, Regina! Teszek arról, hogy ne legyél boldog, teszek arról, hogy véletlenül se férkőzz a közelébe! - nevetett gonoszan a vörös nő, majd ezek után eltűnt.
- Emma, kellett neked idehozni őt! De, nem tudhattad! Senki sem tudhatta! A francba! Valamit ki kell találnunk, nagyon gyorsan! Meg kell védenünk Henryt, meg kell védenünk mindenkit. És, kéne az a bizonyos valaki, aki mindenkinél jobban ismeri Zelenát. Robin! Gyere, keressük meg - eredt futásnak vissza a város felé Regina és én is futáson kaptam magam.
Lihegve estünk be Nagyihoz, ahol Hook és Robin nagyban beszélgettek egymással, egy-egy korsó sör társaságában. Killian rögtön felkapta fejét az érkezésünkre, de a vadász továbbra is fejét lehajtva görnyedt a pult felett.
- Szia, Szépségem - ölelt meg a kalóz - van valami?
- Igen, azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk tőled - ecseteltem.
- Tőlem - vonta fel szemöldökét Hook.
- Nem - felelt Regina - hanem tőled, Robin.
A férfi felnézett a korsótól, egyenesen Regina szemeibe nézett. Egy pillanatra, mintha megállt volna az idő. Hook és én összerezzenve álltunk mellettük, fel se fogva mi történt. Csak annyit sikerült eljuttatni az agyunkig, hogy egy varázslat szabadulhatott fel. Értetlenül néztünk egymásra Killiannel.
- Ez mi volt? - kérdeztem végül.
- Nem tudom, de nem ez a fontos - próbálta elterelni figyelmét erről Regina és visszatért arra a kérdésre, amiért igazából idejöttünk - Robin, te jól ismered Zelenát, kérlek, segíts!
- Miben?
- A drága nővérem rosszat akar tenni ezzel a hellyel.
- Zelena a nővéred? És, mégis hogyan árthatna ennek a helynek? Hiszen semmi mágia hatása alatt nem áll.
- Azt te csak gondolod. Zelena a nyugati boszorkány, legalábbis azt gondolom. És, igenis ural mágiát. Nem azt mondom, hogy ne bízz meg benne, de én a helyedben nem lennék abban annyira biztos, hogy ő egy bűntelen valaki lenne - tette csípőre kezét Regina.
- Jó, jó, segítek. De egy valamit kérnék: hogy bízzatok bennem. Ugyanis, a munkámat a bizalomra fektetem. Akkor? - nyújtotta kezét Robin a fekete hajú nő felé.
- Jó - csapott bele a kezébe.
- Szerintem, mi megyünk. Nekem még fel kell szednem Henryt a suliban - mondtam.
- Vigyázz magadra - nyomott puszit az arcomra Hook.
- Te is - adtam rövid csókot a szájára, és kiléptünk Reginával az ajtón.
- Ez furcsa volt - törte meg a több perces csendet Regina.
- Mi?
- Ez az egész, amikor Robin felnézett...nem is tudom, olyan fura érzés volt. Mintha reményt kaptam volna.
- Csak nem lett valaki szerelmes első látásra - böktem vállba őt.
- Nem, csak...na, nem tudom, és kész! És, amúgy is, Robin Zelenába szerelmes!
- És, ha most mégis megváltozik? Te is megváltozhatsz, ahogyan az érzéseid is.
- Mondja az, aki inkább messziről elkerülte a kalózt, most pedig nem tudja, hogyan szeretgesse őt - kontrázott humorosan Regina.
- Jó, jó, igazad van, és anyuéknál is így volt, úgyhogy ez már csak a család miatt lehet így - kuncogtam magamban, és elmosolyodtam, ahogyan eszembe jutott Killian: tényleg nagyon szeretem őt, tiszta szívemből, és semmi áron sem szeretnék bele másba.