The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

10. Érzések ide-oda

- Swan - suttogott egy férfi hang - Swan!
Kinyitottam a szemeimet, és Killian ült a földön mellettem.
- Kora reggel van, aludni akarok - fordítottam neki hátat, és újra behunytam a szememet.
- Emma, kérlek, ez nagyon fontos! Addig intézzük el, amíg a szüleid és Regina fel nem kelnek! - noszogatott tovább.
- Jó, jó - ültem fel nyűgösen, és kinyújtóztattam a karjaimat, közben véletlenül fejbeverve Killiant - Bocs, bocs, jól vagy?
- Ne viccelj, meg sem éreztem.
Aha, szóval Hook nem csak egy kalóz, hanem Vasember is. Én nem értesültem róla, hogy Hook fogja játszani Vasembert Robert Downey Jr. helyett, de jól van ez így is...
- Gyere - segített fel, és elkezdett húzni maga után, be az erdőbe.
Pontosan oda vitt, ahol tegnap Pán Péterrel is találkoztam.
- Emma - kezdett bele - tudom, hogy elhoztad a medált.
- Killian, lehetne ezt kicsit máskor?
- Nem. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutatott neked.
- Ahhoz neked már megbocsáss, de semmi közöd sincsen.
- Volt valaki veled? Találkoztál itt valakivel?
- Pán - ejtettem ki a számom a bandita nevét - nála van Henry. A medál pedig azt mutatta, ha nagyon érdekel, hogy boldog leszek a családommal.
Hookot nem mertem hozzáfűzni, mert ki tudja, lehet, hogy bolondnak fog tartani.
- És?
- És, mi?
- Rólam nem volt semmi? Mivel én is láttalak téged, te hogyhogy nem?
Oh, hogy azt a...már nem mondok csúnyát! Komolyan az iránt érdeklődik, hogy ő benne lesz-e jövőmben?
- Dehogynem. Te is benne voltál, csak...
- Csak?
- Csak nem akarok róla beszélni.
- Itt állok előtted, nehogy már ez okozzon gondot!
- Nincs gond, csak tudod, én...- dadogtam, hiszen rettenetesen cikinek éreztem magam.
- Emma Swan, akkor elmondjam neked mindazt, amit nekem mondott a medál? - idegeskedett.
Megvontam a vállaimat, hiszen nekem olyan mindegy volt. Majd, nagy levegőt véve, elkezdett beszámolni a jövőjéről.
- Végre kimenekülök ebből a világból. A családodat és téged látlak. Henry is veled van. Minden egyes pillanatot azzal töltök, hogy azon török a fejem, hogy mivel tudnálak boldogítani. Emma, előre sajnálom, amit most mondani fogok, de ez így lesz, ahogyan elmagyarázom neked. Amikor elnyerem a szívedet, márpedig küzdeni fogok azért, hogy elnyerjem, az nem egy véletlen trükk része lesz. És, hidd el, hogy nem csak azért nyerem el a szívedet, mert makacs és önző kalóz lennék, hanem, mert te is így akarod majd.
- Várj, állj meg egy percre! - próbáltam felfogni a dolgokat - te most ezzel azt akarod mondani, hogy te meg én szeretni fogjuk egymást?
- Sajnos igen.
- És ezene lehet változtatni, igaz?
- Igen, csak az a helyzet, hogy én nem akarok.
Mi van? Mi van? Nem AKAR változtatni? Jó, mondjuk én is azt mondtam magamnak, hogy számolok a a következményekkel, de én nem szeretnék beleszeretni Hookba! Ha meg is történne, apa vagy anya két nap múlva lebeszélne róla. És amúgy is: egy hercegnő mióta szeret bele egy kalózba? Mem mintha most ellenkezni szeretnék, csak ez a jelenség nekem nagyon fura.
- Killian, figyelj, te egy nagyon jófej, kedves, sőt, vicces ember is vagy, csak én nem biztos, hogy akarnám.
- Ezt azért mondod, mert kalóz vagyok? Mert egy magadfajta, gyönyörű, okos és kedves hercegnő nem tudna, és nem is tudhatna a szülei miatt szeretni egy kalózt?
Ezek a szavak beleásták magukat a szívembe. Ilyet sem hallottam még férfi szájból, és lehet, nem is fogok többé. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de ez most nagyon mélyen érintett, pozitív értelemben. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne. És, szinte alig ismerem.
- Hidd, el, egy kalóznak is jár a szerelem - húzta száját mosolyra, majd egészen közel állt hozzám.
Szemei csillogtak a hajnali napfénytől, arca pedig derűt fejezett ki. Eddig észre sem vettem, hogy egy egyáltalán nem rosszképű fickó.
Amikor felvonta egy kicsit a szemöldökét, méghelyesebbnek találtam. Próbáltam nem kifejezni az érzéseimet, majd egyszer csak megtörtént a számomra lehetetlen: elkaptam kabátja gallérját, magamhoz húztam, és megcsókoltam.
Killian hirtelen nem igen reagált, majd végigsimítva az arcomat, ő is megcsókolt.
Életemben, ha talán egyszer is, de nem csókolt meg így soha senki. Nem tartott sokáig, hiszen elengedtem a kabátját, és egyet hátraléptem.
Hook még egy ideig a szemembe nézett, majd szó nélkül visszarohantam a táborba. Meglepődtem saját magamon is, és őszintén szólva, de talán megkedveltem Hookot.
- Hülye vagy, Emma! Ne feledd, ez csak EGY csók volt! - motyogtam magam elé, amikor Killian is visszatért.
Nem szóltunk egymáshoz, viszont Hook arcán azt láttam, hogy: "Hűha!". Ő is ledöbbent, és én is.
- Jó reggelt! - szólt hirtelen anya - Ti?
- Semmi különös - feleltem, közben próbáltam elbújtatni az érzéseket, amiket éppen Killian iránt éreztem.