The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

22. "Családi" vacsora

- Mit szóltok egy közös, családi vacsihoz Nagyinál? - kérdezte anya három nappal azután, hogy visszatértünk Storybrookeba.
Olyan jó volt azután a sok nap után újra letusolni, bűzlött mindenki, mint a görények! Hooknak persze még meg kell ismerkednie a dolgokkal, hoszen rengeteg mindenről nem hallhatott még, mint például a csapról, fürdőkádról, hűtőszekrényről, mosógépről, satöbbi...
- Anyu, biztos jó ötlet lenne? Apropo, Zörgő és Wendy visszatértek már? - néztem fel a telefonomról.
- Igen, ma reggel - felelt helyette apa.
- Kiket hívjunk? - izgatta fel magát anya.
- Hmmm...kezdjük talán a legközelebbi ismerősökkel - javasolta apukám.
- Henry, Regina, Belle, Zörgő...- kezdtem a felsorolást - a törpék, Neal. Igazából ennyi.
Amikor ezeket a neveket soroltam, hiányérzetem támadt, valakit mondani akartam, ráadásul elsőnek, de miért is jutna most eszembe?
- Killian? - nézett rám anya csillogó szemekkel.
- Oh, igen, őt felejtettem ki - sóhajtottam, és rögtön rá gondoltam.
Igaz, hogy az elmúlt három napban nem igen találkoztam vele, talán tegnapelőtt, csak azért, hogy körbevezessem őt itt Storybrookeban, azóta se kép se hang felőle. Amúgy, furcsa, hogy nem a Jolly Rogeren lakik, nem értem, miért kellett neki egy lakás. Nem gond, csak furcsa. Ráadásul, még a hajóra sem ment fel, láttam volna, hiszen a part felé mentem direkt, hátha tudok vele beszélni. Ma viszont minden bizonnyal meg lesz rá az alkalmam. Legalább is szerintem.
- Akkor ezt megbeszéltük, azt hiszem - fonta össze karjait apa.
- Szólok mindnekinek - ajánlottam fel, és bepattanva a sárga Volkswagen bogárba elkocsikáztam mindnekihez.
Este Nagyinál találkoztunk. Ezt a vacsorát mondhattuk volna olyasmi családo vacsinak is. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, minden a legjobban ment. Az étel után mindannyiunk koccintott egy korsó sörrel, persze Henry kakaót kapott. Zörgő elmesélte, hogy Wendy már épen a testvéreivel van úton New Yorkba, így mind a hárman elfeljetették, hogy valaha is megtörtént ez velük. Belle beszámolt azokról a napokról, amíg mi Sohaországban voltunk. Nagyi megosztotta velünk a vendéglője újításainak terveit, amiket mindenki örömmel hallgatott: végre lesz FÁNK és NUTELLÁS PALACSINTA! Hooknak persze megint el kellett magyaráznunk, hogy mik ezek, és megígértem neki, hogy ha lesz, rögtön megkóstoltatom vele, és, hogy higyje el, nem fogja megbánni, hiszen fánk és palacsinta nélkül nem lenne ez a világ teljes. Olyanom ezek, mint neki akár a kampója és a rum: nem tudna nélkülük élni.
- Emma, ki mellett döntöttél? - kérdezte Belle, persze nem hangosan.
- Kik mellett?
- Killian és Neal! Jó, tudom, nehéz az egész, mert Neal Zörgő fia, Hook pedig az ő volt feleségének a szeretője volt.
- Jaj, ne nevettess, egyikük mellett sem! Bár, nem tudom igazán...Belle, megígérsz nekem valamit? - merültem el a gondolataimban, hogy mit is feleljek neki.
- Persze, rám számíthatsz - mosolygott.
- Talán kedvelem Killiant, talán már kezdek belészeretni, de nem biztosak az érzéseim.
- Nekem sem voltak azok Zörgővel, de nézd: házasok vagyunk. És nagyon szeretem őt. Pedig egy szörnyetegnek mondja mindenki, én viszont mégis szeretem. Hookot az egy keze miatt nem kedvelik annyira, attól még nyugodtan lehetsz belé szerelmes - magyarázta Belle.
- Igaz, igaz...- bólogattam.
Amikor Nagyi kihozta nekünk a desszertet, nem tudtam rendesen végiggondolni ezt az ügyet, a családom mindent kizavart a fejemből!
- Hahó, egy kis figyelmet! - állt fel apa és anya a székükről.
- Anya, ezt ne most! - sziszegtem - be vagyton rúgva! - idegeskedtem továbbra is halkan.
- Úgy döntöttünk, hogy jó lenne, ha lenne egy "trónörökösünk". Ne értsd ezt félre, Emma, ugyanúgy hercegnő maradsz, de egy fiú mégiscsak jó, ha egy "királyságban", a magunk királyságában lakunk.
- Ezzel mit akartok mondani? - kérdezte meglepődve Regina.
- Ne vegyétek furcsán, de gyereket szeretnék. Tudjátok, hogy nekem teljesen kimaradt ez az egész gyereknevelés az életemből, és, szívesen átélném én is, és David is - mosolygott anya.
- Lenne egy testvérem, vagy mi? - kuncogtam.
- Igen - bólogatott boldogan apa.
- Hűha! - csodálkozott Neal.
- Felőlem ez nagyon is megdöbbentő - jegyezte meg Gold - viszont, én mennék is. Baelfire, kérlek gyere velem, te is, Belle. Rendezünk egy kicsi családi beszédet.
Neal és Belle felálltak, majd integetve kiléptek az ajtón. Mielőtt Belle kiment volna, valami olyat tátoghatott, hogy: "Beszélj vele", eközben pedig Hookra nézett.
De mi lesz szegény Neallel? Mégiscsak a fiam apja! Lehet, hogy vele Belle akar beszélni? Talán Gold? És, hogyan magyarázom meg neki, hogy esetleg beleszerettem Killianbe? Teljesen ki lesz borulva...
- Kimentem levegőzni - hallottam hirtelen a mellettünk lévő asztalnál ülő Hook hangját, és felállt.
- Én is, lehet, hogy megyek, szívok egy kis friss levegőt - motyogtam úgy, hogy azt a kalóz már nem hallotta.