The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

4. Jolly Roger

- Hahó, jó reggelt! - ébresztett fel Hook hirtelen berúgva a hajókabin ajtaját.
Regina már nem volt az ágyán, úgy, ahogy anyu és apu sem. Csak én aludtam volna el?
- Mi van, Hook, már elindultunk? - hunyorogtam rá a kalózra, aki nagy nyugodtam bejött a kabinomba, és kotorászni kezdett egy ládában.
- Elhagytuk a kikötőt, már egy órája úton vagyunk. Üdvözlet mégegyszer a Jolly Rogeren! - kacsintott és egy távcsővel távozott.
A hajón nem volt valami kellemes aludni, hiszen ide-oda ingadozott, még a kikötőben is. Persze, lehet, hogy csak nekem volt szokatlan, hiszen eddig még sosem utaztam hosszú távon hajón, pláne nem egy ilyenen, mint a Jolly Roger.
Összeszedtem magamat, majd a szürke trikómban és a fekete farmeremben kimentem a fedélzetre. Friss, sós levegő érte az arcomat, a nap olyan erősem sütött, hogy megbántam, hogy otthonhagytam a napszemüvegemet. Messze lehettünk a parttól, a láthatáron nem volt szárazföld, és víz borított mindent egészen a horizontig. Megkérdeztem volna Hookot, hogy a hajó milyen gyorsan halad, de felesleges lett volna, hiszen az Elvarázsolt Erdőben nagy valószínűség szerint nem ismerik a mértékegységeket és az ilyeneket csak hasonlatokkal tudják kifejezni. Például, hogy a hajó olyan gyors, mint a szélvész, vagy ilyesmi. Felsétáltam egy lépcsőn, ami felvezetett a kormányhoz. Jelenleg senki sem állt ott, furcsa is volt számomra. És hol van a személyzet?
- Végre te is kikeltél az ágyból! - üdvözölt anya, amikor éppen a hajó árbócánál ettem egy általam elhozott szendvicset.
- Milyen messze vagyunk a szárazföldtől? - érdeklődtem.
- Nem is tudom, de 100 mérföldnek megfelelőt már biztosan jöttünk.
- 100 mérföld? - kezdtem el köhögni, mivel, ahogyan ezt meghallottam, a torkomra ment egy nagy falat.
- Ez a birodalom és az egész varázsvilág leggyorsabb hajója! Ne lepődj meg!
- És ki kormányozza a hajót? Mert, amikor én voltam odafönt, senki sem állt ott.
- A magia vegeti. Regina a kapunyitó porból szórt rá egy csipetnyit, így a hajó autómatikusan oda fog minket vinni.
- És a nagytudású kalóz nem tudja az utat?
- Tudja, csak  nagyon fáradt.
- Az egyik kocsmából a másikba járástól? Anya, nem gondolod, hogy inkább egyszerűbb lett volna, ha a port használjuk?
- Emma, Sohaország óriási! Attól, hogy te esetleg a TV-ben kicsinek láttad a mesében, attól még itt a varázsvilágban a második legnagyobb birodalom az Elvarázsolt Erdő után! Hook ismeri a legjobban azt a helyet, azok közül, akiket ismerünk apáddal és Reginával. Lehet, hogy nem fogtok jól kijönni, Hook elképesztően önző, mint mindegyik kalóz. Viszont hidd el, hogy vele jártunk talán a legjobban - tette egyik kezét a vállamra, majd felment a hajókormányhoz, ahol apát láttam állni Reginával.
Lusta kalózról sem hallottam még, még a Karib tenger kalózaiban sem, pedig Jack Sparrow igazán lehetne az...na mindegy, ha erről kezdenék el beszélni Hooknak, elküldene engem a búbánatba, és kidobna a hajóról.
Miután befejeztem a "reggelizést", megszomjazva rohantam fel és alá a fedélzeten, keresve anyut, apu, Reginát, vagy a kalózt. Vizet persze szintén elfelejettem elrakni, hiszen nem számítottam arra, hogy hajókázni fogunk.
- Regina! Regina! De jó, hogy itt vagy. Van egy kis vized?
- Nincs, én is a kapitánytól kértem. Ne számíts arra, hogy rögtön a kezedbe fogja nyomni, és elégedj meg azzal is, ha a kis kulacsában lévő rummal kínálna meg - vonta meg a vállát Regina és továbbállt.
De vajon hol van Hook? Ma csak akkor láttam, amikor "kellemesen" felébresztett.
- Regina! - kiáltottam utána - Hook merre van?
- A hajóorrnál.
Megfordultam és gyors léptekkel odamentem hozzá. Éppen a távcsövével volt elfoglalva, talán a lencsét tanulmányozhatta, vagy ilyesmi.
- A hercegnő is kikelt az ágyból! Ilyet még - kuncogott, amikor meglátott engem közeledni a szeme sarkából.
- Gúnyolódjon csak lusta kalóz...- ültem le vele szemben - ha tudnád, hogy nálunk, a varázstalan világban hogyan képzeltek el téged!
- Jóképű vagyok odaát? - egózott.
- Nem, nagyon nem, ezerszer rusnyább vagy - hecceltem Hookot nevetve.
- Na kösz...miért, szerinted jóképű vagyok.
- Inkább olyan vagy, hogy most amint megkérlek szépen, adsz egy kicsit inni, bármi is legyen az - mosolyogtam rá, mire ő szuszogva egyet felállt, és a hordóból, amin ült, kivett egy vízzel teli kulacsot.
- Többieknek is adtál? - szorongattam a kezemben az innivalóval teli flaskát.
- Nem, mert ez a hercegnőnek lett tartogatva - mondta 100%-ig komolyan, ami kicsit zavarba is hozott, amikor még egy fogkivillantós mosoly is hozzájárult a mondathoz.
Néha tényleg  furcsa belegondolnom, hogy 28 évig anélkül a tudat nélkül éltem, hogy tudtam volna magamról, hogy a herceg és Hófehérke gyereke vagyok, vagyis egy hercegnő.
- Nos, kösz - vontam vállat, és nagyokat kortyolva félig kiürítettem a kulacsot.