The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

21. Viszlát Sohaország!

- Kövessetek egyes sorban! Hazaviszlek titeket! - mondta Hook, és kezébe vette a térképét.
- Golddal és Wendyvel mi lesz? Ők nem jöttek velünk - mondta Regina.
- Elvileg majd jönnek. Pánnal még beszéde volt, és Csingnek pedig még ápolnia kell wendyt, ami azt jelenti, hogy pár napot várnunk kell rájuk - mondta apa.
- Akkor, induljunk! - csaptam össze kezeimet.
Hook ment legelől, utána Regina, apa, anya, Henry, én és Neal. A hajóhoz érve mindenki felmászott a vasmacskán a fedélzetre. A szüleim gyorsan bevezették Henryt az egyik kabinba (valószínűleg a sajátjukba), Neal is velük tartott. A kalóz fent állt már a kormánynál, Regina pedig mellett a porral. A fekete hajú nő kiszórt egy nagyobb adagot a kis szütyőből, a hajó pedig felemelkedett a vízről.
Repülő hajó? Ilyet sem tapasztal minden nap az ember, de, ha itt vagyunk Sohaországban, igazából bármi megtörténhet. A hajótest jobbról balra ingadozott, csoda, hogy megtaláltam az egyensúlyomat, hiszen az ingadozáshoz hozzájárt még a szó szerint őrületes sebesség is.
- Emma, a pokolba, mit keresel a korlát mellett? Gyere fel, itt biztonságosabb! - szólt le nekem Killian.
Felrohantam a lépcsőkön, ahogyan azt a kalóz kérte. Regina már nem volt ott addigra, amikorra felértem, valószínűleg "elteleportált" a kabinjába. Ketten álltunk egymás mellett a kormánynál, nem szóltunk egymáshoz. Egyszer csak hatalmas dörgésekre lettünk figyelmesek. Hook rántott egy nagyot a kormányon, mire én félrelöktem őt.
- Mi ütött beléd? Vihar lesz, nem maradhatunk itt! - morgott rám Killian.
- Nem kormányozhatod el! A varázspor rajta van, a végén még máshol kötünk ki! A por magátol is meg fogja találni az utat Storybrookeba, nyugodj meg!
- Oh, hogy úgy - vonta fel szemöldökét.
Hook nekidőlt az árbócnak, és lopva engem nézett. Szemei így is csillogtak, anélkül, hogy a hold az égen lett volna. Sötét volt, a szél erősen fújt, néha dörgött az ég, és lógott az eső lába.
Eszembe jutott a reggeli beszélgetésünk. A szívembe tényleg belevéste mostanra magát, de nem tudom, milyen irányba akar menni. Vajon egy jel akar lenni? Most szerelmes kezdek lenni, vagy inkább egy gyanú ébredezik bennem? Mindkét irányba érzek valamit. Pontosan ez az, amit nem akartam: nem akarok szerelmes lenni, és a gyanúval sem akarok élni. Szemeit fürkésztem, tekintetünk pedig elég hamar találkozott. Bámultunk egymás szemeibe, majd Killian odajött mellém. Elővette ismét a rumos kulacsát, és felém nyújtotta.
- Köszi - mondtam, miután belekortyoltam.
- Igazán nincs mit - kacsintott.
- Killian, mivel tudom meghálálni ezt az utat? Elvégre, elhoztál minket Sohaországba, és hazaviszel minket. És tudod, ez egy nemes tett. Segítettél megmenteni Henryt.
- Swan, szerintem tudod, hogy mi az a dolog, amivel meg tudnád hálálni. De, most beérem annyival, hogy biztosítasz nekem szállást Storybrookeban - felelt, de láttam arcán, hogy inkább az első verziónál maradna, ami az lenne, hogy végre szeressek belé.
Nem tudnám elmondani neki, amit jelenleg érzek iránta, hiszen igen kétértelmű lenne, ha azt mondanám, hogy kedvelem, de mégis van egy kis gyanúérzetem?
- Amit reggel, mondtál, azt tényleg komolyan gondoltad? Mármint azt, hogy nem lennél képes újra szerelmes lenni, mert nagy teher lenne számodra - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
- Nem is tudom...talán igen, talán nem - vontam vállat.
Hook megfogta a kezemet, ujjait az enyém köré kulcsolta, majd az öklömet a szájához emelve, nyomott rá egy puszit.
- Ha már nem csókolhatlak meg többé - mosolygott - akkor ez az egyetlen módja, hogy kifejezzem a szeretetem.
Nem tudtam mit szólni. Szerelmes belén, de én csak kedvelem őt, semmi több. Mégis úgy érzem, hogy minél többször bókol, annál közelebb jutok ahhoz, hogy tényleg meszeressem. De, ezt nem szabad! Egy erős nő vagyok, egy bájos beszédtől nem olvadhatok el. Bár, hercegnő vagyok. Anyukám Hófehérke, apukám pedig a Herceg. Lehet, hogy ezek a gyengéd erények bennem is megvannak? Ha igen, akkor azért érzem egyre jobban, hogy a többieknek és Killiannek is igaza lehet. Most még viszont nem tartok itt. Csak kezdem kapisgálni, hogy mit érezhetek. Pontosan ez az, amiért vigyáznom kell a szívemmel: belecsalhat bárki egy varázslatosnak tűnő dologba, aztán pedig elvesztek valamit. És, ahogyan erről gondolkodok, most is éppen azt értem, hogy nő bennem valami.
- Szerintem én bemegyek a kabinomba - zökkentettem ki Hookot, aki engem bámult, majd anélkül, hogy bármit mást mondtam volna neki eltűntem, hiszen a gondolataim akár csapdába is csalhatnak.