The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

19. Henry

- Henry, nem zavarlak? - ültem le a fiam mellé, aki a tűznél csücsült görnyedt háttal, és egy szendvicset majszolt.
- Nem, dehogy is - motyogta.
- Figyelj, tudom, hogy nem szívesen beszélnél róla, de miért? Miért kellett Sohaországba jönnöd?
- A könyvben felfedeztem, hogy Pán valamilyen családi kapcsolatban áll velünk. Muszáj volt szólnom Goldnak, mire ő egy szó nélkül idehozott engem. Mire észhez tértem, én már Pán Péter táborában voltam egy fához kötözve, körülöttem az elveszett fiúk bandájával. Pán azt mondta, felejtselek el titeket. Vizsont a könyv ereje nem hagyta. Egyik este beszéltem Pánnal arról, amiért igazából akartam megmutatni nagyapának a történetet.
- Mi az? - érdeklődtem.
- A jövő, anyu. Pán elmondott mindent. Azt mondta, hogy pont azon az este botlott beléd, amikor beszéltünk. Azt mondta, kaptál egy különös erővel bíró medált Hook kapitánytól. És, ő pedig tudja a jövődet. És az enyémet is elmondta - Henry kicsit búsulva nézett a tűzre, szemében pedig láttam, hogy küzködik a könnyeivel - anya, én csak jó befejezést akarok nekünk. Azt akarom, hogy végre mindneki megkapja a boldog befejezést, köztük te is. Az én jöőmmel nekem kell foglalkoznom - szünetet tartott, éreztem, hogy nehezére esik a beszéd, és az, hogy hogyan fogalmazza meg érzéseit, amiket éppen a jövőmmel kapcsolatban érez, vagy gondol - szeretném, ha végre megtalálnád az igaz szerelmet.
Na, OK, de mégis honnan? Ez a mondta eléggé szokatlanul hangzott a 12 éves fiam szájából, de, ha ő ezt így gondolja, akkor jó. És, kicsit furának is találtam ezt az egészet, mert más tiniknek nem az a legfontosabb, hogy azzal foglalkozzanak, hogy az anyjuk mikor találja meg az igaz szerelmet.
- Anya, tudom, hogy apuval már nem fog összejönni semmi, és, hogy képtelen lennél újra belészeretni, azok után, hogy otthagyott New Yorkban.
- Várj, várj! Ezt ki mondta neked? - állítottam le.
- Apa - felelte röviden Henry - és, ezért úgy gondolom, hogy ami a jövődben áll, vagyis, hogy Hook szeretni fog, és te is őt, az lesz neked a boldog befejezés, anya.
- Jaj, ne szórakoztass! - nevettem el magam - Hook és én? Henry, kérlek, hogy őt hagyd ki ebből. Neked már megvan a boldog befejezésem: te és a családom. Más nem lehet - guggoltam végül elé.
- Anya, higgy nekem, hogy Killian lesz az igazi! - győzködött.
- A jövőm lehet változtatni. És én fogok is. Ne hidd, hogy David olyan könnyen engedné. És, én sem akarom. Attól, hogy Hook hozott egy lehetetlen döntést, amint meglátott, és, hogy szerelmes belém, az nem azt jelenti, hogy én is ezt fogom tenni.
- Szerelem volt neki első látásra! Hogyan lehetne egy ilyen szerelem nem igazi, és akár egy életre szóló?
- Kicsim, ezt te nem érted. Nem voltál még szerelmes, és nem tudod, milyen nehéz ez.
- Gondolom, hogy nehéz, de akkor is! Megváltoztál apu után. Rengeteg erő van benned, és én bízok ebben a dologban Killiannel kapcsolatban - állt fel Henry, és elvonult mellőlem, majd eldőlt Regina mellett.
Remek, már a fiam sem tud mit kezdeni ezzel a dologgal? Nem elég, hogy tud a övőmről, de tenni szeretne érte. Aranyos tőle, hogy a kedvemben akar járni, és szeretné, hogy boldog legyek, de Hook miatt nem leszek az. Csak egy ismerős, csak egy kalóz, aki bedobta már a "szeretlek" dumát vagy száz nőnél, akik a kocsmába tévedtek, vagy a hajójára. Szája utoljára akkor hagyott el egy rendes "szerelmes vagyok beléd"-et, amikor Milah még élt. Amit nekem dumál, az biztos, hogy kamu! Szerintem csak el akarja velem hitetni, hogy szeret. Arra vár, hogy én is belészeressek, és egy pár napig majd szerelmesek leszünk, egyszer csak pedig kijelenti, hogy én nem érek semmit, feleslegesen szeretett. Erre pedig bizony várhat. Kíváncsi vagyok, hogy amikor visszatérünk Storybrookeba, el fogja-e csavarni valaki a fejét. Ez afféle próba lesz most! Igen! Kíváncs vagyok, hogy igazából szeret, vagy csak hazudik.
- Majd kiderül milyen kalóz vagy - suttogtam magam elé, és ránéztem a szunyókáló Killianre.