The princess and the pirate |Captain Swan fanfiction|OUAT|Befejezett

17. Veszekvés

- Menjünk Csinghez, szóljunk neki, hogy ma éjjel elmegyünk Henryért! - jelentette ki Neal.
- Menjek veled? - kérdeztem, mire ő egy hálás mosolyt villantott felém.
- Én is megyek - ajánlotta Hook, mire síri csend honolt.
Mindenki tudja, hogy Neal anyjába volt szerelmes, és, hogy kedvel engem. Zavaros most a helyzete, ahogyan az enyém és Nealé is.
- Jó - sóhajtottam, majd legyintettem magam mögé, és a fiúk követni kezdtek.
- Várj! - szólt Regina - mondjátok, hogy Pán szívétől én gondoskodok.
- Átadjuk - biccentett Killian.
Sokáig voltunk úton, sokkal messzebb volt, mint azt gondoltuk. Az előző táborhoz lényegesen közelebb volt, mint Goldétól, de mindegy.
Odaérve Csingilinghez mindent elmondtunk neki, hogy hova jöjjön, mikor menjünk, és, hogy hogyan küzdünk meg Pán és az elveszett fiúk ellen.
Visszafeleút egy barlangba ütköztünk, amin keresztül kellett volna menni, Hook állapítása szerint.
- Biztos, hogy erre menjünk? - tette fel a kérdést Neal.
- Igen, elvégre, ha itt vagyunk! Viszont világításra szükség lesz, ahogy elnézem. Hook, milyen hosszú a barlang?
- Olyan hosszú, akárcsak a fele az útnak, de gyorsabban haladunk! Valaki viszont szerezzen egy fáklyát, vagy valamit! - mondta Killian.
- Hála égnek, itt az öngyújtóm! - kapott ki a zsebéből Neal egy kis ezüst gyújtót, ami már akkor is megvolt neki, amikor még szerelmes voltam belé. Ezt New Yorkban vette egy kínai úrnál. Tisztán emlékszem arra, hogy 50 dolcsiról alkudta le 10-re. Nemes tárgynak számított az öregnek, ezért tényleg a 10 dollár volt a legalja.
- Mutasd - nézett a kis tárgyra kíváncsian Hook, és kikapta Neal kezéből - hogyan működik ez a varázsdobozka, vagy mi is ez. Öngyújtó, azt mondtad? Nem adod nekem? - lelkesedett be.
- Nem! Ez ritka darab! És, úgysem tudod használni! Add vissza, megmutatom! Megpróbálhatod, de biztos nem fog sikerülni - gyerekeskedett Neal, és irígyen visszavette a gyújtót.
- Ne vesszetek már össze egy gyújtón! - kiabáltam rájuk, mivel rettenetesen idegesített, hogy ezzel vannak elfoglalva.
- Emma, én csak meg akarom mutatni, hogy ezt is tudom - húzta ki magát Killian.
Komolyan egy öngyújtó meggyújtásával akar bejönni? Ez olyan gagyi...inkább hagyom, hadd csinálják, a vége úgy is az lesz, hogy nem tudják meggyújtani a nagy izgalomt, amit arra akatnak leevzetni, hogy megmutassák, ki a jobb, és ki az, akit jobban megérdemelnék. Ekkora pancsereket...
- Várj, Hook, várj, még meg sem mutattam! - idegeskedett Neal.
- Nem, add ide, biztos menni fog - kapkodott Killian addig, hogy egyszerre kezdték el cibálni a gyújtót, és a nagy rángatózásban mindketten a fenekükre huppanva kerültek a földre, majd, amikor Neal egy nagyot rántott a gyújtón, az berepült az erdőbe.
- Ezt elintézted - mordult rá Killianre Neal.
- Inkább te voltál ügyetlen! - feleselt vissza a kalóz.
- Abbahagynátok, kérlek?! Köszönöm.
Annyira megszeppent mindkettő, hogy a fiúk nagy bociszemekkel néztek fel rám. Ott ültek a saras földön, én meg, mint egy főnök, "parancsoltam" rájuk.
- Bocs, Emma - kért először elnézést Neal, akinek bólintottam egyet, hogy meg van bocsájtva.
- Pattanj fel! - nyújtotta kezét Neal Hooknak, aki felállt, és szó nélkül elindult egy másik irányba, mi pedig követtük őt.
Ezek a fiúk, édes Istenem! Egy ÖNGYÚJTÓN képesek összeveszni! Nem csodálom, hiszen férfiak, mit várna tőlük az ember, ha nem ezt?
- Meg is jártátok? - kérdezte anya, amikor végre valahára visszatértünk Gold táborába.
Apa pihengetett, fejét anya ölébe fektette.
Gold a tűz mellett ült, úgy, ahogy Regina is.
- Igen, szóltunk Csingnek. Azt mondta, éjfél után csapunk le Pánékra.
- Helyes! Szükségetek lesz rám - jelentette ki Zörgő.
- Ránk is - mondták kórusban a szüleim.
Regina nem mondott semmit, csak bólogatott, ez gondolom annak a jele akart lenni, hogy benne van a buliban.
- Készüljünk fel, egy tervet is ki kéne találnunk - ült fel végül apa, és a hátizsákjába belenyúlva kihúzott egy lapot és egy tollat, amjd együtt ötletelni kezdtünk.