Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

39. Rész

**Bella szemszöge**

Ma van az első munkanapom. Kicsit izgulok mi lesz. De annyira béna csak nem vagyok, hogy most ezt az állást elcsesszem.

Gyorsan elkészültem (ami nálam azt jelenti, hogy egy órát a fürdőben voltam), aztán lementem reggelizni.

Louis szerintem még alszik, úgyhogy igyekeztem nem nagy zajt csapni.

Mikor sikerült végezni a reggellivel, betettem a mosogatóba a tányért, majd felvettem a cipőmet, fogtam a táskámat és indultam is.

Mivel nincs itt a kocsim, ezért busszal mentem.

A munkahelyen, ahogy beértem körbevezettek és megmutatták mit hogy kell csinálnom.

Bénáztam párszor, de egy kis idővel később, már kezdtem belejönni.

-Jó napot! Mit adhatok?-kérdeztem a vendégtől.

-Hello, egy vanilla latte-t.

-Értem.-írtam fel a kis noteszembe.- Más valamit?

-Öhm.. a számodat, de ha azt nem akkor most még a neveddel is kielégszek.-vigyorgott.

-Szabad tudni hogy hívják önt?-kérdeztem.

-Kyle. Kyle Davis.-vigyorgott továbbra is.

-Szóval, Kyle. Ha tud olvasni rájöhetett a nevemre, ha nem akkor maga baja. Az italát pedig hamarosan hozom.-mondtam s elsétáltam.

Elkészítettem a vanilla latte-t, majd kivittem.

-Tessék, az itala.-raktam le az asztalra.

-Köszönöm, de kérlek tegeződjünk.-mosolygott.Én nem mondtam semmit, csak elsétáltam.

Később, a munkaidőm végén a főnök behívott at irodájába, hogy beszéljen velem.

-Ülj le kérlek.-mondta miközben ő is helyet foglalt.

-Mit szeretnél mondani?-kérdeztem.

-Bella, ez az első napod itt és máris panaszt tettek, hogy nem voltál valami kedves.-mondta.

-Tuti az a Kyle volt.-motyogtam.

-Tessék?-kérdezte Jim.

-Semmi.-mondtam.

-Tudom, hogy terhes vagy és dúlnak benned a hormonok, de kérlek legyél egy kicsit kedvesebb a vendégekhez.-mondta.

-Elkérte a számomat az a pasi.-háborodtam fel.

-Ne vedd figyelembe az ilyeneket. Ugyanúgy viselkedj velük, mint a többiekkel.-könnyű azt mondani. Aprót bólintottam, jelezve hogy megértettem.

-Még valamit?-kérdeztem.

-Nem. Mehetsz.-mondta.

-Viszlát.-felálltam a székemből és kimentem az irodából.

A kávézóból egyenesen hazamentem. Lepakoltam a cuccaimat és bementem a konyhába azzal a céllal hogy egyek valamit, de mivel semmi normális nem volt a hűtőben, ezért inkább rendeltem egy pizzát. 

Amíg vártam a kajámat a nappaliban néztem a tévét. De ezt is félbeszakította a telefonom csörgése. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról és érte mentem a telefonomért. Mikor megláttam, hogy ki is hív, egy másodpercre lefagytam, de végül felvettem és kis habozás után beleszóltam.

-Helló, Mikey.

-Hali, Bella. Mizu van veled?

-Nincs semmi. Veled?

-Semmi. Hiányolunk ezért is hívtalak.

-A többiek is ott vannak?

-Aha. Itt van mindenki.

-Puszilom őket.

-Mi is téged!-kiabált bele Ali.

-Ki vagyok hangosítva?

-Igen. 

-Mondhattad volna.

-És hogy alakulnak ott a dolgaid?

-Hello Vanessa. Remekül. Első munkanap egy idióta panaszt tett.

-Mert mit csináltál?

-Nem adtam meg neki a számomat.

Mindenki elkezdett röhögni.

-Arra a csávóra még számítsál ott.-hallottam meg Cal hangját.

-Ne is mondd. Na de hogy vagytok?

-Jól. Az én kis drágámnak rengeteg hangulatingadozása van. Nem tudom hogy fogom kibírni ezeket a hónapokat.

-Már bocsánat hogy terhes vagyok. Ráadásul nem is egy gyerek van itt hanem kettő.

-Nyugi szivem.

-Nekem te ne szivemezzél. Tudtommal te is benne voltál a gyerek csinálásba és nem egyedül hoztam össze. Plusz nem te hordod a hasadba őker kilenc hónapig szóval csöndbe maradhatsz.

-Oké, igazad van.

-Még jó. Megyek inkább keresek valami édességet.

-Jó. A hűtőbe még van fagyi ha kéne.

-Persze, hogy kövérebb legyek? Ígyis olyan vagyok mint egy bálna és már most kiszerettél belőlem tudom. Mindig veszekszel velem és nem is törődsz velem.-csuklott el a hangja.

-Drágám, ne sírj kérlek. Tudod hogy szeretlek.

-Nem is igaz.

-De igen. Sajnálom amiket mondtam. Szeretlek.

-Én is téged.

-Ez mindennapos?-kérdeztem.

-Majdnem. Vannak nyugodt napjaink.-mondta Cal.

-Ezt meg mire érted? Most békültünk ki, erre megint kezded?

-Nem szivem. Menjünk haza? Veszel egy fürdőt és lepihensz. Jó lesz?

-De én még beszélni akarok Bellával.

-Nem, Ali. Menj csak haza. Majd holnap ha hazajöttem a tanfolyamról felhívlak és beszélünk.-mondtam.-Én is mindjárt lerakom, mert jön a kajám. Eszek és én is megyek lefeküdni.

-Jól van akkor menjünk. De akkor hívj holnap. Puszilunk.

-Hívlak nyugi. Puszi nektek.

-Mikey, Ash, Vanessa titeket is puszillak. Jók legyetek.

-Te is. Puszi.-mondták kórusban.

-Sziasztok.-mondtam s leraktam.

Alison és Calum hallatán belegondoltam abba, hogy valószínüleg én is ilyen leszek. Egyik pillanatban boldog, a következőben dühös és utána szomorú. Volt már hasonló pillanatom, de nem fordult még elő sokszor.
A nagy elmékedésemet a csengő szakította félbe. Gyorsan felpattantam a kanapéról és ajtót nyitottam.

-Hello, meghoztam a... te?-meglepett arccal nézett rám. Nekem pedig most esett le kivel is állok szemben.

Na szioasztoook!
Egy hosszabb kihagyás után meghoztam a következő részt.
Ha van olyan aki még olvassa ezt a könyvet annak köszönöm, mivel már 8.9k olvasója van a könyvnek amit még most se tudok elhinni❤
Ha valakinek tetszett a rész vote&komi🤗

VikiXx