Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

7. Rész

**Bella szemszöge**

Odamentem Lukehoz. Mivel háttal állt nekem ezért megfogtam a vállát és szembe fordítottam magammal.
-Szia Bella!- érezhető volt rajta egy kicsit a pia szaga.
-Hali Luke!-köszöntem én is.
-Szép vagy ma este! Mármint nem csak ma este vagy szép. Máskor is az vagy. Illetve mindig szép vagy. -elpirultam ezek hallatán.
-Köszönöm Luke! Igazán aranyos vagy.- néztem a szemébe.
-Iszunk valamit?-kérdezte.
-Persze.- odamentünk a pulthoz.
-Mit szeretnél inni?- nézett rám Hemmo.
-Jó lesz a whisky.-mondtam.
-Akkor egy whiskyt és egy tequilát.- mondta a pultos csávónak.
-Máris adom.- mondta Hemmonak a pasi. Miközben vártuk az italunkat odajött hozzánk Tod és mellette Valerie.
-Jól érzitek magatokat?-kérdezte Stetson.- Mondjuk az én bulijaimon ki nem érzi jól magát?- kérdezte inkább magától mint tőlünk.
-Tessék! Az italok.- mondta a pultos gyerek. Luke elvette és a kezembe adta az enyémet.
-Jól érezzük magunkat. Kösz a kérdést.- válaszoltam és villantottam egy műmosolyt.
-Tody! Menjünk már el ezektők a nyomiktól. Rossz már csak a közelükben lenni is.- mondta a ribi a szokásos nyávogós hangján miközben unottan és lenézően végigmért minket.
-Jól van baby! Megyünk már! Nektek meg további jó bulizást! Na csá!- végre elmentem. Gyorsan megittam a whiskymet és kértem mégegyet. Azt is megittam. De nem kértem többet. Ennyi nekem elég lesz.
- Jössz táncolni?- nézett le rám Luke.
-Ja. Miért is ne.- visszamentünk táncolni de én kb. úgy 1 óra múlva meguntam. Úgy az egész bulit. Szóltam Lukenak, hogy én hazamegyek.
-Luke én megyek haza.
-Hazakisérlek.
-Nem kell. Egyedül is hazatalálok. Te maradj csak.
-Nem maradok. Hazakísérlek és punk-tumm.
-Ha ennyire ragazkodsz hozzá, hát legyen.- beadtam a derekam. Kimentünk a házból és elindultunk haza. Egy kicsit fáztam mivel én hülye nem voltam képes felvenni a kabátom. Luke biztos valahogy észrevette, hogy fázom mivel levette a cipzáros felsőjét.
-Tessék. Ezt vedd fel. Látom hogy fázol.
-Köszi. De te nem fogsz így fázni. Nem akarom hogy beteg legyél ezért.- néztem fel az óriásra. Mondjuk az én 169 centimmel,Luke meg a 193 centijével...
-Nyugi. Nem fogok megfázni. És ha mégis az én hibám lesz majd, mert én akartalak mindenáron elkisérni és én adtam oda a pulcsimat.-rám mosolygott. Jujj de cukik a gödröcskéi amikor mosolyog. És a mosolyától el lehet olvadni. És nagyon jó illata van a pulcsijának. Vajon milyen kölnit használ? Jesszusom! Hogy gondolhatok ilyenekre? Hisz Luke csak a barátom. Mondjuk jó lenne ha nem több lenne mint egy szimpla barát. Na jól van. Ezt be kell fejeznem. Egyszer csak azt veszem észre, hogy csettintget a szemem elől.
-Mit mondtál? Bocsi,nem hallottam. Egy icuri picurit elbambultam.
-Azt kérdeztem, hogy holnap eljönnél-e velem valahova?-a tarkóját kezdte el vakargatni zavarában. És igaz éjszaka van de a holdfényben lehet látni hogy elpirosodott. Jajj de cuki.
-Persze. Szivesen elmegyek veled. Na de várjunk. Most esett le. Te most kom hogy randira hívtál?- biztis valamilyen hülye fejett vághattam ugyanis, hogy rám nézett elnevette magát.
-Igen. Olyasmi. Miért? Baj?
-Nem, nem baj. Csak megleptél ezzel a kérdéssel.
-Értem.
-Nos. Megérkeztünk.- szembe fordultam vele.
-Mikor jössz majd értem?
-Nem tudom. Majd írok. De most szólok, hogy nem kell kiöltöznöd. Nem viszlek ilyen csicsás helyre.
-Rendben. Akkor szia Hemmo. Jó éjt. - mosolyogtam.
- Szia Bella! Szép álmokat!-intett egyet majd indult is, gondolom haza. Én bementem halkan a házba, mert anyáék már alszanak. Felmentem és csak ekkor vettem észre, hogy rajtam maradt Luke pulcsija. Gondoltam majd holnao visszaadom neki. Gyors letusoltam felvettem a pizsit és mentem aludni. Ott volt Luke pulóvere a babzsákfotelen. Gondolkoztam rajta egy ideig majd úgy döntöttem miért is ne?
Felálltam odamentem a fotelhez megfogtam a pulcsit, visszafeküdtem az ágyba és Luke pulcsiját szorongatva nyomott el az álom.