Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

41. Rész

-Lou esküszöm nem értelek, miért akarsz ennyire elvinni?-kérdeztem, miközben épp az autóban ültünk és a lemezkiadó céghez mentünk.

-Tegnap óta ezt hajtod.-forgatta a szemét.

-Mit tervezel?-kérdeztem.

-Ott lesz Luke.-válaszolta, mintha ez olyan normális lenne.
Bevallom kicsit meglepődtem most, hogy ennyire hamar elmondta. Általában ő ellent mondd, hogy nem furfangoskodik ismét és csak 5 perc faggatás és folytonos dumálás után mondja el.

-Ez könnyebben ment, mint gondoltam.-állapítom meg.-De mi az, hogy oda hívtad?

-Felhívtam, felvette, elmondtam hogy ma ott leszel és beszéljétek meg kultúrált emberek módjára és ne úgy hogy az egész épület hallja.

-Te nem vagy normális. Nem akarok vele beszélni! Mit mondjak egyáltalán neki?-egyik aggodalmaskodó és pánikoló gondolatom jött a másik után. Viszont rá kellett jönnöm,hogy előbb vagy utóbb túl kéne esnem ezen a beszélgetésen vele.-Mindegy. Hamarabb túl leszek rajta.

Bő negyed óra múlva megérkeztünk a lemezkiadó céghez. Miután beléptem az épületbe egyből forgolódtam össze vissze, merre van az az idióta. Nincs sehol. Lehet el se jött.
De lehet később jön.

Gondolatmenetemet Louis szakította meg.

-Peter, bemutatom neked Bellat. Bella, ő itt Peter Smith.-mutatott be minket egymásnak. Kezetfogtunk, majd bevezetett a stúdióba.

Beszéltünk még pár percet, aztán el kellett énekelnem pár dalt. Az egyik szám közepén láttam,hogy valaki bejön. Különösebben nem foglalkoztam vele. Viszont mikor ismét felnéztem, nem tudtam tovább folytatni. Lefagytam.

Gyorsan kirohantam a folyosóra és leültem az egyik fotelba.
Pár pillanat múlva Luke leült mellém.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Szeretném tisztázni a dolgokat.-mondta halkan.

-Nincs mit tisztáznunk Luke. Megcsaltál.-néztem fel a gyönyörű kék szemeibe. Ennyi év után is el tud varázsolni a tekintete. Még ha össze is vesztünk.

-El szeretném mondani mi történt.-mondta.

-2 percet kapsz.-sóhajtottam.

-Amikor visszamentél Londonba, azután párszor lefeküdtem vele. Később egy nagyobb vitánknál,ugye elmentem inni és akkor utoljára. Elkezdett írogatni nekem. Nem tiltottam le a számát. Közösségin se. De azért mert tudta, hogy veled vagyok és azzal zsarolt, ha megmerem tenni, elmond neked mindent. Nem akartam,hogy megtudd, mert nagyon bántam. Szeretlek téged és a babát is. Nem akarlak titeket elveszíteni.-kicsit meginogtam, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem mit tett. A hasamra rakta kezeit, ráemeltem tekintetem, de nem húzódtam el. Az ő gyereke is. A közös babánk.

Íriszei most az enyémeit pásztázzák. Szeretem. Ezt nem is tagadom. De a történteken egyikőnk se tud változtatni. Megcsalt. Legszivesebben karjaiba ugranék és fülébe suttognám, hogy szükségem van rá. Azonban gyorsan elhessegetem ezeket a gondolatokat és elkapom tekintetem.

-Megmondom neked őszintén. Nem tudok erre mit mondani. Még én is szeretlek, de nem tudom, újra tudnám-e kezdeni veled most. Egy bocsánatkéréssel nem lesz jobb a dolog. Adj egy kis időt.-mondtam, majd elsétáltam.

Nagyon régen volt rész, sajnálom. Nincs ötletem a részekhez. Igyekszem írni a többi részt is, a többi könyvet is. Remélem azért valamennyire (vagy valakinek) tetszett ez a rész. Vote&komi
VikiXx