Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

26. Rész

**1 hónap múlva**

1 hónapja volt, hogy Luke kisétált azon az ajtón és ezzel kilépett az életemből. Karácsony előtt hazautazott Sydneybe, de hagyott nekem ajándékot, amit Niall oda is adott nekem karácsony napján. Egy dalszöveget. Egy "Forever" feliratú karkötőt. Egy repjegyet Sydneybe és végül egy levelet, amit meg is könnyeztem.
-Szerintem haza kéne menned Sydneybe.-jött be Louis a szobámba.
-Minek? Hogy mással lássam?-kérdeztem.
-Bella. Te mondtad, hogy hiányzik neked, hogy ő sokkal jobbat érdemel nálad. Akkor miért mondod azt, hogy nem akarod mással látni?-kérdezte.
-Jobbat is érdemel nálam. De szarul esik, ha más lánnyal látom.-mondtam.
-Nem azt mondta, hogy vár rád?-nézett rám.
-De. De az nála annyi, hogy kis időt vár. Utána megunja azt, hogy rám vár és tovább lép. Azért én nem megyek vissza, hogy találkozzak vele és a barátnőjével, Ashsel és anyával is összevesztem mielőtt eljöttem ide, szóval maradok inkább itt.-mondtam.
-Na idefigyelj cicabogár. Mikorra szól a jegy?-kérdezte.
-Holnap utánra. De nem megyek haza. Nem kénszeríthetsz.-mondtam.
-De haza mész. Összepakolod a holmijaidat, kiviszlek a reptérre, felszállsz arra a hülye gépre és hazamész. Kibékülsz Emmával és Hemmingssel is.-mondta Louis.
-Nem.-makacskodtam.
-De. Majd holnap jövök a fiúkkal és segítünk összepakolni.-mondta

**Holnap után**

Épp most vettem könnyes búcsút a fiúktól. Mert igen, Louis tényleg hozta a fiúkat és segítettek összepakolni, ma a reptérre is kihoztak. Mikor mind a négy bolondból kiszorítottam a lelket is, elkezdtem a felszállást.
Tíz óra múlva már Sydney utcáin sétáltam Vanessa-hoz.
Mikor a házukhoz értem, becsengettem és nemsokára szembetaláltam magam Vanessaval. Kikerekedett szemmel nézett rám.
-Te? Itt? Mondd hogy csak káprázik a szemem.-mondta.
-Igen, én itt. Sydneyben. És káprázik a szemed.-mosolyogtam.
-Gyere be és elmondod mi van akkor most közted és Hemmo közt.-mondta. Bementem és leültem a kanapéra.
-A szüleid?-kérdeztem.
-Elutaztak Tunéziába egy hétre. Na de mondjad csak mi van Luke és közted.-ült le elém.
-A távolságon kívűl semmi.-mondtam vállrángatva.
-Ugye tudod, hogy azóta mióta te időt kértél ő visszautasítja az összes hozzá közeledő csajt? És még rá se néz a lányokra.-mondta. Teljesen ledöbbentem. Szóval tényleg várt. És még mindig.-Szeret téged te lány. Én a helyedbe megbocsáltanék neki.
-Úgyse tartana szerintem sokáig.-mondtam.
-Szerintem meg tartana, szóval most szépen felemeled a hátsódat, a cuccodat itthagyhatod és átmész a Hemmings rezindenciára kibékülni.-felhúzott a kanapéról és az ajtó felé lökdösött.
-Most mindenki ilyen parancsolgatós hangulatában van?-kérdeztem.
-Aha. Na szia.-kinyitotta az ajtót és kitolt rajta, mire én értetlen fejjel néztem rá.-Menj már!-szólt rám.
-Jól van na!-tettem fel a kezem védekezés ként. Elindultam Hemmoék háza felé. Mikor odaértem becsengettem, de senki nem nyitott ajtót. Mivel az nyitva volt, ezért úgy döntöttem bemegyek. Körbenéztem, de senki nem volt ott. Felmentem az emeletre. Mikor benyitottam Luke és egy szöszi épp benne volt a dologban. Luke észrevette, hogy ott vagyok. Lemászott a csajról és gyorsan vette volna fel a nadrágját. Mindez pár másodperc leforgása alatt. Gyorsan becsuktam az ajtót és sírva futottam ki a házból.

**Luke szemszöge**

Elmentem egy bárba inni Bella miatt. Mikor már nem voltam valami józan állapotba odajött hozzám egy festett szőke csaj. Arz.. Arza.. na mindegy. Valami nagyon hülye neve van, de hívjuk most Arz-nak. Na szóval Arz odajött és elkezdett velem flörtölni, amire hát én barom vevő voltam. Később már csak annyit vettem észre, hogy a benyit valaki a szobába. Egyből odanéztem. Bella volt az. Gyorsan lemásztam Arz-ról és próbáltam felvenni a nadrágomat. Bella sírva bevágta maga után az ajtót. Mikor sikeresen feltudtam öltözni, utána futottam. Még pont láttam, hogy lefordul a sarkon. Mikor sikeresen utolértem megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Bella... megtudok mindent magyarázni.-mondtam.
-Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra. Ahogy rád se.-hátatfordított nekem és ment tovább. Utána mentem.
-Bella... miattad mentem el inni, mert belepusztulok a hiányodba és amikor már nem voltam valami józan rám mászott ez a kimondhatatlan nevű csaj és nagyon sajnálom.
Született faszfej vagyok, tudom. De tényleg nagyon sajnálom.-mondtam. Hirtelen megállt és velem szembe fordult.
-Luke nem érdekel hogy sajnálod. Mondhatsz nekem bármit, csinálhatsz amit akarsz de utána ne mondd nekem azt, hogy sajnálod. Azt hiszed hogy egy bocsánat kéréssel el van intézve minden. Londonba is utánam jöttél utána hazamentél. Most én nem is akartam hazajönni Louis küldött mert azt akarja, hogy kibéküljünk. Hogy ideértem egyből Vanessa-hoz mentem és ő erőltette rám azt, hogy átmenjek hozzád kibékülni. Mindenki mondj, hogy béküljünk, már én is kezdek azon gondolkozni, hogy újra megpróbálhatnánk. Erre neked valamit mindig elkell basznod valahogy.-mondtam kissé idegesen.
-Sajnálom Bella. Hogy tehetném jóvá?-kérdeztem.
-Sehogy. Azt mellesleg elárulom, hogy úgy gondoltam ésmég most is úgy gondolom, hogy nem vagyok hozzád való. Ennek ellenére a békülést most megakartam próbálni, mert ha csak egy hétre is, de újra veled lehettem volna. De ha te így vagy ezzel, akkor inkább nem akarok békülni.-mondtam.
-Akármit megteszek, azért hogy kibéküljünk.-mondtam.
-Menj vissza a csajodhoz, már biztos vár. Engem pedig hagyjál békén.-ezzel elsétált. Utána akartam menni, de rájöttem, hogy semmire se mennék vele. Mikor hazaértem Arz már nem volt ott szerencsémre. A kanapéra lefeküdtem és üres tekintettel bámultam a plafont.

Halihó!
Meghoztam volna az új részt. Remélem hogy tetszett. Ha igen, votetal vagy komival jelezzétek nekem.
Vikixx