Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

40. Rész

-Mennyi lesz?-kérdeztem.

-Egy nap másodjára. Ez nem véletlen.-vigyorgott.

-Téged rohadtul nem zavar, hogy egy állapotos nővel beszélsz?-kérdeztem.

-Fel se tűnt. De nem, nem zavar.-mosolygott.

-Barom.-motyogtam.

-Tessék?-kérdezte.

-Mennyi lesz?-kérdeztem rá másodjára is.

-10.45-válaszolta.

-Itt van. És tudom hogy te panaszkodtál a főnöknek.-a pénzt a kezébe adtam, a pizzát elvettem tőle és bevágtam az ajtót.

Visszaültem a kanapéra és elkezdtem zabálni. Kicsit kesőbb az uraság is hazaért és vele folytattam a tevékenységemet, a filmnézést és akkor már a fagyi evést.

-Nem értem ezt a filmet. Hülyeség.-mondta.

-Akkor keress valami mást.-adtam a kezébe a távirányítót.

-Nem.-kikapcsolta a tévét.-Zenét hallgatunk.

-Nekem az is jó.-mondtam.

-Amúgy milyen volt az első munkanap?-kérdezte.

-Jó. Csak egy bizonyos pizzafutár elbaszta.-túrtam a hajamba.

-Egy pizzafutár hogy tudja elbaszni valakinek a napját?-kérdezte.

-Nekem kellett kiszolgálni egy srácot. Aki elkérte a számom és nem adtam meg neki, ezért panaszt tett. És hogy hazajöttem rendeltem egy pizzát. És Kyle volt a pizzafutár.-mondtam.

-Az addig fog odajárni amíg meg nem kapja a számodat.-mosolyodott el.

-Hát akkor járkálhat egy életen át, de az én telefonszámomat nem fogja meg kapni. De mindegy hagyjuk a témát.-majszoltam a fagyit.

Louis berakott egy zenét, és én képtelen voltam megállni hogy ne énekeljek.

-Holnap el kell jönnöd velem valahova.-mondta.

-Nem. Holnap nem jó. Tanfolyamon leszek és dolgozok.-

-Reggel felkelünk és megyünk.-mondta.

-Mondom nem tudok menni.-ekkor rájöttem. Ennek a gyereknek kétmilliószor is elmondhatok valamit, akkor is egyet hajt.

-Cordelia. Holnap velem jössz.-mondta.

-Jó. Hova?-adtam be a derekam

-Egy meghallgatásra.-mosolygott.

-Louis. Miről beszélsz?-kérdeztem.

-Már évekkel ezelőtt is mondtuk neked, hogy jól énekelsz és elviszünk egy lemezkiadóhoz. De te tiltakoztál.-mondta.

-És most se fogok elmenni veled. És tudod miért nem?-Lou felfont szemöldökkel figyelt.-Mert ez lenne abba a mágikus dobozba-mutattam a tévére.-Az ausztrál banda énekese Luke Hemmings volt barátnője, Bella Peterson, a tudomásunk szerint, Los Angeles egyik lemezkiadó vállalatánal belevágott énekesi karrierjébe.

-És?-kérdezte.

-Luke tudná hogy hol vagyok.-mosolyogtam.

-Ez a bajod?-értetlenkedett továbbra is.

-Nem Louis, azt akarom, hogy amíg Luke itt van megtaláljon engem.-mondtam szarkasztikusan.

-Lehet jobb lenne. Tudnátok beszélni. Az is lehetséges, hogy az egész egy félreértés. És tudtommal a kis pocaklakónak ő az apja.-mutatott a már gömbölyödő hasamra.

-Te nem vagy normális.-jelentettem ki.

-Most miért?-kérdezte.

-Oké, az apja. De az egyszerűen nem lehet félreértés, hogy megcsalt.-mondtam.

-Őt is hagytad beszélni, vagy úgy csináltad ahogy szoktad?-kérdezte.

-Ezt hogy érted?-néztem rá felszegett szemöldökkel.

-Úgy, hogy amikor ideges vagy nem lehet melletted megszólalni, mert csak mondod a magadét és szerintem te is jól emlékszel, hogy amikor tinik voltunk, akkor is ezt csináltad mindig. És néhány esetben ezt meg is bántad, mert nem hagytad hogy megmagyarázzuk.-mondta.

-Na jó. Lehetséges hogy hamar bedühödök, de azt hogy tudná megmagyarázni, hogy egy ribanc irogat neki olyanokat, hogy baby meg tudom is én?-kezdett fel menni bennem a pumpa.

-Hagyjuk.-legyintett.

-Nem hagyjuk. Ha elkezdtük ezt a beszélgetést be is fejezzük.-mondtam.

-Bella.-szólt halkan.-Nem vitatkozok veled, mert felesleges. És fogadni merek, hogy nem hagytad beszélni Lukeot. Pedig nagy esély van arra, hogy minden egy félreértés, és el tudta volna mondani mit miért.

-Beismerem, valószínűleg nem nagyon tudott szóhoz jutni. De ebből nem tudta volna kimagyarázni magát.-mondtam.

-Ugye tudod, hogy még mindig híres?-kérdezte én pedig értetlenül néztem rá.

-Persze, de ennek mi köze van ehhez?-kérdeztem.

És most esett le. Minden nap írnak neki a rajongók hasonlókat. Még olyanok is vannak már-már szinte zaklatják őket. Na de várjunk. Én is hülye vagyok már. Hogy lehetne ez? Mikor be volt írva a száma annak a libának?

-Föld hívja Bellát.-legyezte kezét a fejem előtt. Észre se vettem hogy beszélt hozzám.

-Be volt írva neki a lány száma.-mondtam, még mindig egy bizonyos helyre nézve.

-Szerintem jobb lenne megbeszélnétek.-mondta.

-Most, hogy belegondoltam, életedben először lehet igazad van.-néztem rá.

Sziasztook
Nem lett a legjobb, de ha tetszett akkor vote és komi🤗
VikiXx