Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

43. Rész

-Bella, ezt kivinnéd a hatos asztalhoz?-kérdezte Lily, az egyik munkatársam.

-Persze.-átvettem a kezéből a tálcát és megindultam az aszal felé. Leraktam az asztalra a vendég rendelését. Az illetőre emeltem tekintetem és kissé meglepett arckifejezéssel néztem ki is ül itt a széken. -Te mindig ott vagy ahol én?

-A sors keze.-mosolygott.

-Kérsz még valamit?-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Nem ülsz le? Beszélgessünk.-mutatott az előtte lévő szabad székre.

-Dolgozom Kyle.-feleltem.

-Biztos nagyon fárasztó kiszolgálni itt az embereket. Meddig dolgozol?-kérdezte.

-Már megint kezded? Egyébként semmi közöd hozzá.-épphogy megtettem vissza a pulthoz egy lépést, ismét jött belőle a szóáradat.

-Pedig arra gondoltam elvinnélek valami egyszerű helyre vacsorázni.-mosolygását visszatartva, inkább belekortyolt kávéjába.

-Nem szükséges.-fordultam vissza a férfi felé.

-Nem kell beszélnünk majd, ha nem akarsz. De addig leszek itt akkor, amíg nem végzel. És ha ma nem, addig próbálkozok, míg el nem jössz velem valahova.-felhúzott szemöldökkel hallgattam végig a kis 'tervét'. Ezért már fel lehet jelenteni zaklatás vádjával?

-Ha ma elmegyek veled vacsorázni, békénhagysz utána?-kérdeztem.

-Csak ha utána is így akarod.-felelte vigyorogva.

-Legyen. 7-kor végzek.-ezzel a mondattal le is zártam a beszélgetést és folytattam a munkámat. Én most tényleg   belementem hogy találkozok vele?

Ezt követően a napom gyorsabban telt sajnos, mint kellett volna. A lehető leglassabban szedelőzködtem a műszakom végén, de amint kiléptem az ajtón Kyle már ott várt rám egy szál rózsával.

- Nem tudtam milyen virágot szeretsz, de azért általában ez beszokott jönni.-szótlanul áltam előtte és szemöldökömet láncolva magamra varázsoltam egy halvány mosolyt.

-Köszönöm, nem kellett volna.-mondtam, miközben elvettem a kezéből a virágot.
Jólvan Bella, vett virágot is. Legyél kedves, kibírod. Ezeket mondogattam magamnak, miközben elindultunk az Audija felé.
Udvariasan ki is nyitotta nekem az ajtót, majd átkocogott a másik oldalra és beült a kormány mögé.

Útközben párszor lopva rápillantottam. Inkább csak az előttem lévő utat néztem, vagy az emberek nyüzsgését az utcákon.
Feltette a sablon kérdéseket a hogy létemről, és az eddigi napom történéseiről, de egyéb témát nem dobott fel. Eddig ígéretes estének tűnik.

Az öltözékünket elnézve, véleményem szerint nem elegáns helyre készülünk, csak egy egyszerűbb gyorsétterembe. Ez nekem jó hír, mivel semmi kedvem leégni a pillanatnyi kinézetemmel.

Végülis egy pizzériánal, a Casa Bianca-nál kötöttünk ki. Sose voltam még ezen a helyen, szóval csak emiatt is örülök, hogy eljöttem Kyle-al.

Bent választottunk pizzát, és amíg Kyle kikérte én helyet foglaltam egy boxban.
Belülről az épület nekem nagyon tetszik, az egésznek amolyan régies stílusa van. Zöld falak vesznek minket körül és piros-fehér kockás térítők díszelegnek az asztalokon.

-Remélem nem vészes. Gondoltam a hosszú munka miatt nem nagyon szeretnél flancoskodni és nem is öt csillagos éttermekhez vagyunk öltözve, szóval ez jutott eszembe.- magyarázta, közben zavarában a tarkóját piszkálta és szerényen mosolygott.

-Nyugi, tetszik a hely. Csak a kaja is legyen finom és lesz egy jó pontod.-válaszomra kicsit  megkönnyebbült, látszott az arcán.

-Hogy lehet, hogy eddig nem találkoztam még veled?-töprengett.

-Nemrég jöttem ide.- feleltem, de magamba  elmondtam egy imát, hogy ne akarja nagyon boncolgatni a témát.

-Remélem nem tervezel egyhamar elutazni innen is.-mosolygott, mint mindig.

-Egyenlőre maradok. Na de ha már elhívtál, mesélj magadról! Hiszen a neveden kívűl semmit nem tudok.-igyekeztem terelni a témát, és mivel nagyon nem kellett győzködni a velem szemben ülő férfit, hamar más dolgokról szólt a beszélgetésünk.

Ahogy teltek a percek, sőt órák egyre több dolgot tudtam meg róla és egyre szimpatikusabb lett. Már besötétedett és a pizzát is rég megettük, mire közöltem, hogy  ideje lenne menni.

Alig fél óra alatt meg is érkeztünk Lou házához. Kicsatoltam a biztonsági övemet, ő pedig rám emelte tekintetét.

- Most is azt mondod, hogy hagyjalak békén?-egy pillanatnyi sokk után én is meg tudtam szólalni.
-Még átgondolom a dolgot.-elengedtem felé egy halvány mosolyt, mire zavartan a tarkóját piszkálta. Ez nála vajon  ilyen fura szokás lenne?

Mivel nem akartam semmi extra búcsúzkodást, megköszöntem az estét és a fuvart, megsimítottam a vállát, majd elköszöntem és kiszálltam a kocsiból.
Jó lehet hülye vagyok, de én nem akarom megölelni. Nem vészes a pasi, így hogy már valamennyire ismerem is, de ezt inkább még kihagynám.

A házban Louis a falnak támaszkodva, karba tett kézzel, sejtelmes vigyorral az arcán figyelte a mozdulataimat.

-Csak nem a pizzafutár?-kérdezte szemöldökét húzgálva, mire elnevettem magam.

-Kihagyhatatlan ajánlatot tett.-indokoltam a történéseket.

-Igen? És mi volt az?-a vigyor továbbra is ott díszelgett az arcán.

- Ha vele vacsorázok és utána is azt mondom hagyjon békén, megteszi.-magyaráztam miközben szétterültem a kanapén.

-És még mindig azt akarod, hagyjon békén?-ült le mellém.

-Igen. Jó, bevallom nem olyan volt most, mint amilyennek gondoltam, de jobb lesz mindenkinek ha hagyjuk egymást.-ne hátrálj Bella. Marad ez az álláspont, nem változik semmi. Louis nem tud rád hatni a szent beszéddel.

-Jól érezted magad vele?-kérdezte.

-Nem volt vészes.-feleltem egyszerűen, miközben a tévét kapcsolgattam.

-Lia, senki nem mondta, hogy össze kell vele jönnöd. Barátok is lehettek. Mint te meg én.-ezen a kijelentésén elgondolkodtam.-Egyébként mit ettetek?

-Pizzát.-válaszoltam, mire kitört belőle a nevetés.

- A futárral pizzát?-nevetett továbbra is, Ami nek hatására én is el kezdtem kacagni

-Nagyon utállak!-dobtam hozzá egy párnát, mire mégjobban nevettünk.

-Köszi, ez aranyos volt.-próbált aranyos fejet produkálni, kisebb sikerekkel.-Még jó, hogy én is téged.-tette hozzá, ezzel le is zártuk mára a témát, még megnéztünk valami vígjátékot, aztán el tettük magunkat holnapra.