Szerelmi Játszma [5SOS,1D]

27. Rész

**Bella szemszöge**

Muszály voltam visszatérni a sulis életbe. Lukekal a múltkori óta nem szólunk egymáshoz. Madisonék próbáltak rávenni arra, hogy beszéljek velük, de mint mondtam, csak próbáltak rávenni. Akármit tett én még ígyis szeretem, de nem vagyok hajlandó vele beszélni.

**Luke szemszöge**

Mióta múltkor összevesztünk azóta hozzám se szól. De én se hozzá. Alisonék és a fiúk azt mondták, hogy adjak neki időt és utána valami jó meglepit csináljak, de legyen annyira jó hogy megenyhűljön a szíve és megbocsájtson. De nem tudok mit kitalálni. Egyszerűen nincs ötletem. Calumék most átjöttek, hátha hárman kitalálunk valamit. Mert, igen Ashsel azóta nem állok szóba. Próbákat Calumékon keresztül megbeszéljük. El is jön, de nem szólok hozzá és ő sem hozzám. Mert lényegébe az ő hibája. És most miatta Bellával egymáshoz se szólunk. Na de vissza akkor.... Mikeyék mondtak pár meglepis ötletet, de túl egyszerű lenne. Hirtelen Cal rámnézett. Biztos kitalált valamit. Elmondta mi a terv. Lehet, sőt biztos hogy kapni fogok, vagy fogunk ezért kapni, de megéri.
Másnap az utolsó óra után kint vártam az udvaron. A fiúk már kikészítették a hangszereket és a mikrofonokat. Mivel mi ma betegséget színleltünk nem kellett jönnünk iskolába, ezért megtudtunk mindent szervezni az iskola udvarán.
Mikeyval beszéltem, mikor odajött Calum, hogy Bella is kijött. Gyorsan a mikrofonomhoz mentem.
-Hé emberek!-hirtelen minden szem ránk szegeződött. Még azoké is, akik már kimentek a kapun.-Hello! Na szóval bele is kezdek. Nagyon megbántottam egy lányt, emiatt most nem szól hozzám több hete és remélem most ezzel elérem, hogy megszánja a barom fejem és megbocsájtson.-végig Bellára néztem, aki értetlen fejjel nézett rám. Én csak rámosolyogtam, hátra néztem a fiúkra és bólintottam, hogy kezdhetjük. Azt a dalt énekeltük amit neki írtam. Pontosabban az Amnesia-t, mert több dalt is írtam hozzá, de azokat nem ismeri. Miközben énekeltem a dalt végig őt néztem és láttam pár könnycseppet legördülni az arcán.
-Nagyon sajnálok mindent manó! Igazi balfasz vagyok, tudom. Bármit megteszek még, amit csak kell. Mondjuk olyan jó ajándékot nem tudok már kitalálni, mert ez se valami nagyon nagy bocsánatkérés, de remélem megelégszel ezzel és pluszba még....-gyorsan Ashton mögé futottam, ahova eldugtam egy csokor fehér rózsát, majd odavittem Bellához és átadtam neki.-ezzel.-fejeztem be a mondatomat.
-Nem elégszek meg ennyivel Luke. Ez nem elég.-mondta könnyes szemekkel.-Hol marad az ölelésem?-kérdezte. A cipőmről, rá emeltem a tekintetem. Apró mosoly csúszott mindkettőnk arcára.-Na? Se ölelés, se csók, se semmi? Na szép vagy mondhatom.-mondta mosolyogva.
-De szeretlek.-felkaptam és megpörgettem egyszer, közbe olyan kis cukin kuncogott.-Soha többé nem teszek ilyet. Soha többé nem engedlek el. Szeretlek.-mikor letettem mosolyogva nézett fel rám.
-Soha többé Luke. Szeretlek.-mondta én pedig azonnal ajkaira tapadtam. Egy csomóan tapsolni és fütyülni kezdtek, ezért bele mosolyogtam csókunkba.
-Luke Robert Hemmings!-jött elő anya a tömegből.
-Szia anya!-mosolyogtam rá ártatlanul.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Luke. Reggel halálos beteg voltál még most pedig itt énekelsz?-kérdezte anya karba tett kézzel.
-Megtudo..-nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.
-Még nem fejeztem be.-mondta.-Mérges vagyok rád, mert hazudtál. De annál inkább büszke vagyok. Ennyi mindent elcseszel és ennyi ideig küzdesz, azért hogy visszanyerd a szívét. És ő meg is bocsájt neked. Becsüld meg jól Bellát, mert nála téged maximum csak egy nő szerethet, de az én vagyok.-mondta.
-Megbecsülöm anya.-mondtam és Bellára mosolyogtam.
-Öleld meg anyádat.-mondta anya és kitárta a karjait egy ölelésre.
-Anyaaa...-kezdtem bele.
-Menj már!-szólt rám Bella és meglökött anya felé. Bellára néztem, majd anyára. Végül sikerült megölelnem. Hirtelen egy fényt láttam. Valaki lefotózott minket.
-Szeretlek fiam.-mondta anya.
-Én is téged.- kibontakoztam öleléséből, megfordultam Bella felé aki a telefonját tartotta felém. Megnéztem mit akar annyira mutatni... Ő volt az. Ő fotózott le.
-Na ezért még kapsz!-mondtam.
-Majd küldd át a képet!-mondta anya és bement a suliba.
-Rendben.-szólt utána Bella.
-Chh....-erre csak kinyújtotta rám a nyelvét.
-Hiányzott már ez.-mondtam rá mosolyogva.
-Nekem is. De mostmár minden a régi. Viszont... vagy hozzátok vagy hozzánk menjünk, mert a virágom el fog hervadni.-szomorú arcot vágott.
-Akkor siessünk.-mondtam. Még megkérdeztem a fiúktól, hogy elpakolják-e hárman a felszerelést. Azt mondták hogy majd megoldják szóval mi Bellával már mentünk is.
-Szeretlek pingvinem.-mondta és arcon puszilt.
-Én is szeretlek bolondom.-mondtam.
-Most meg vagyok sértve.-mondta, de nem bírta sokáig komoly fejjel. Elnevette magát.

Hellooo emberek!!!
Vegyétek úgy, hogy ez az én karácsonyi ajándékom nektek. Boldog karit mindenkinek😊🎄❤
VikiXx