A fejedelem (H.S.)

2.

Harry alig láthatóan intett a fejével, mire a fekete hajú a karomnál fogva megragadott, hátra csavarta teljesen a két kezemet, ezzel magához passzírozva. A hirtelen lendülettől a kulcscsontjának estem. Az arcom eltorzult a fájdalomtól. A göndör hajú egy hamiskás mosollyal az arcán, teljesen belemászott az intimszférámba.
- Nos, ha kiélted gyermeteg hajlamodat Kicsikém, akár rá is térhetnénk a lényegre!
A hangsúlyától azonnal lehervadt a maradék mosoly is az arcomról. A szemeitől pedig egyenesen kirázott a hideg. Féltem tőle. Ez a fickó bármire képes.
Apró bólintással jelezte a mögöttem állónak, hogy elengedhet. Majdnem fenékre ültem a hirtelen jött szabadságtól, de Harry elkapott. Mihelyst stabilan megálltam, kirántottam a karomat a kezei közül. Egy halvány mosollyal jutalmazta.
- Úgy látom muszáj elmondanom a szabályokat! Jól figyelj Cicus, mert csak egyszer mondom el!
Egy szemforgatást engedtem meg magamnak.
- Első: Nincs szemforgatás!
Kettő: Mindig azt teszed, amit mondok! Nincs apelláta!
Három: Nincs visszabeszélés, értetlenkedés! Nem bírom a hülye embereket!
Négy: Nincs szökés vagy öngyilkossági kísérlet. Bármelyiken rajta kaplak, mész a pincébe egy hétre étlen szomjan!
Láttam a szemeiben azt a csipetnyi őrültséget, amitől elhittem, hogy tényleg megteszi.
- Öt: Ha, nem vagyok itt, és problémád van, szólj Zaynnek vagy Liamnek. Ők segítenek.
Hat: Engedély nélkül nem hagyhatod el a házat! Hét:...
Na és innentől kezdve elvesztettem a fonalat. Szabály, szabály hátán. Egy leány kollégiumban nincs ennyi. Biztos lehet benne, hogy szépen lassan az összeset egytől egyig meg fogom szegni. Kerül amibe kerül. Az őrületbe fogom kergetni.
- Van kérdés?
- Nincs!-ráztam meg a fejemet
- Helyes! Zayn, kérlek mutasd meg Catnek a szobáját!
- Igen!-pattant fel- Erre kérlek!
Rá se néztem Harryre, úgy vonultam fel Zayn után.
Halló távolságon belül hallottan, ahogy felnevet. "Seggfej!"
Az emeleten jó néhány szoba állt. A folyosó közepén lévő fa ajtó előtt állt meg.
- Ez lesz a te szobád!-nyitott be- Fáradj beljebb!
Belépve, a szám tátva maradt. Ez a férfi pontosan tudta milyen az ideálom. Pasztel színű falak, rajta fekete 3D-s lepkék körkörös alakzatban feltéve, pont az ágyam felett. Francia ágyat kaptam, púder színű ágyneművel. Egy olvasó sarok volt kialakítva az ablak mellett, ami itt is plafontól a földig ért. A polc tele volt könyvekkel. Egy íróasztalom volt, amin egy laptop hevert. Valamint egy falra szerelt lapos tv. A szobából két ajtó nyílt. Az egyig a gardrób szobához vezetett, míg a másik a fürdőbe. A gardrób tele volt ruhával. Mind az én méretem. Ez már beteges.
Minden, ami szem-szájnak ingere, megvolt itt egy az egyben.
- Honnan?-tettem fel végül a kérdést
- Harold mindent tud! Ehhez szokj hozzá!-majd távozott
Szóval ezért lehetett csak egy bőröndöt hoznom, amiben a személyes holmijaim lehettek. Viszont nagyon bosszantó volt, hogy ennyire kiismert így látatlanban.
- Hogy tetszik a szoba?-lépett be Harry
- Szép!-válaszoltam tömören
- Csak ennyi?-vonta fel ívelt szemöldökét
- Most mit vársz? Ugorjak a nyakadba? Nem vagyok a kis prostid! Sem a tulajdonod!-vágtam vissza
Fogalmam sincs, mikor és hogyan, de egy szempillantás alatt a falnak passzírozott, karja a torkom alatt közvetlen. Szemeiből sütött az elfojtott indulat.
- Utoljára mondom el neked Catherine! Te az én tulajdonom vagy, mióta megvettelek! Te nekem nem beszélhetsz vissza! Megértetted?
- Mmmmeg!-bólogattam hevesen a könnyeimmel küzdve
Nem adom meg azt az örömöt, hogy sírni lásson. Nem tör be!
- Jól van!-engedett el- Nem vagy reménytelen eset! Gyere vacsorázni!
Nem mertem ezek után ellenállást indítani, ezért szó nélkül követtem őt az ebédlőbe. Mindössze ketten vacsoráztunk.
Hát mit ne mondjak. A kínos csend fogalmát itt gyakorlatban kipróbálhattam. Semmilyen közös témánk nem akadt. Nem is akartam vele nagyon cseverészni.
- Kérdezhetek?-szólaltam meg először a desszertnél
- Persze!-bólintott
- Suliba azért még járhatok? Vagy mi lesz vele?
- Be kell fejezned természetesen, de kedvezményes tanrenddel. Már bátorkodtam intézkedni ez ügyben.
- Tessék?-csattantam fel
- Jól hallottad!-villázta fel a maradék süteményt- Még a hónapban megkapod az engedélyt. Itthon fogsz tanulni.
- És a barátaimmal mi lesz?
- Átjöhetnek természetesen, és te is találkozhatsz velük, de valakit vinned kell magaddal, ha én nem érek rá.
- Mi ez? Valami háziőrizet? Nyílván nem fogok megszökni, mikor sakkban tartod az egész családomat!-fakadtam ki
Harry erre csak elvigyorodott, nekem pedig elment az étvágyam.

Halihó Cukorborsók!
Itt a második rész! Remélem tetszeni fog!
Sok puszi és ölelés:
Nola