A fejedelem (H.S.)

22.

Három napja azt a nyomorult antibiotikumot szedem, amit az orvos felírt. Természetesen nem maradhattam vele kettesben egy percet sem, hisz az én őrangyalom végig ott állt felettem.
Demetrit sem láttam azóta az ominózusos eset óta. Nem is bánom egy szemernyit sem.
A beadandóim időközben felhalmozódtak nem is kicsit. Egésznap azokon ügyködtem, csak evésnél tartottam szünetet. A nap is hét ágra sütött, ideje lenne egy kicsit kimozdulnom, már unom a bezártságot, amit én magam generáltam ebben a pár napban.
Alaposan felöltöztem, nehogy szó érje a ház elejét. Ahogy a nagymamám mondaná: " Úgy felöltöztem, ha a farkas megenne, egy hétig ruhát hányna."
Odakint szinte megcsapott a friss levegő, megszédültem tőle. A kertben sétálva hóember építésre adtam a fejemet. Isten tudja mikor építettem utoljára ilyet. Talán még egészen csemete koromban. A torkom ennek gondolatára elszorult. Hamar leráztam magamról ezt a "terhet" és folytattam az építkezést. A közeli fákról szedegettem le gallyakat és néhány kavicsot kikapartam a hó alól. Gyönyörködve néztem a hóemberemre.
- Nem tudom nálatok milyen egy hóember, de én úgy tudom errefelé egészen másként építik.-szállt le nem messze tőlem Harry
- Nem értem miről beszélsz.-fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt
- Kicsit mintha fejjel lefelé lenne.-sétált egészen közel hozzám
- És?-húztam fel a szemöldökömet
- Te jó ég!-sóhajtott fel fájdalmasan
Elnevettem magamat erre a reakciójára. Tudtam, hogy kell normális hóembert építeni.
Az angyal felvont szemöldökkel pillantott vissza rám.
- Te most a bolondját járattad velem?
- Persze.-kuncogtam önelégülten- Visszatérve a hóemberemre, ez művészet.-nyújtottam ki a karomat a remekművem felé
- Az...hogyne.-horkantott
- Nem láttál még kézen álló hóembert?  A sima hóember amúgy is unalmas. Csak a gyerekek építenek olyat. Ez más.
- Ez a felnőtt változat?
- Akkor lenne az, ha üres sörös üveg lenne előtte.
- Ó te magasságos....-sóhajtott egy újabbat
- Neked szabad ilyeneket mondanod?-ráncoltam össze ezúttal a szemöldökömet
- Inkább hagyjuk ezt a témát. Jobban vagy?
- Amint látod.-mosolyogtam rá- És most feküdj le!-parancsoltam rá
Perverz vigyorra húzta ajkait, nekem meg ebben a pillanatban esett le mit mondtam.
- Ajj!-morgolódtam- A hóba....hó angyalt készíteni.
- Ez most komoly?
Próbált komor arccal rám nézni, de szemei vidámságtól csillogott. Élvezte a helyzetet.
- Nem vicceltem. Na gyerünk.-böktem a fejemmel a szűz hó irányába- Legalább megnézem milyen az igazi hó angyal.
- De csak utánad.
Elindultam, de megtorpantam a felismeréstől felcsillanó szemekkel.
- Neked ugye fogalmad sincs róla mi az a hó angyal ugye?-sandítottam rá önelégült fejjel
- Van valami problémád ezzel kapcsolatban?-vágott vissza sértődötten
- A jó Isten mentsen meg tőle.-emeltem fel a kezeimet védekezőn magam előtt- Figyelj, és tanulj.
Mielőtt hanyatt dőltem volna a hóban, még hallottam, hogy megjegyzést tesz az orra alatt. "Az a Jó Isten...". Ezúttal elengedtem a fülem mellett. Szembe álltam vele, terpeszállásba, majd a két karommal előre, hátra lendítettem, mintha előre akarnék ugrani. Magam mögé néztem, hogy jó helyre dőlök-e. Mire visszafordultam Harry előttem termett, és egy apró lökéssel már a hóban feküdtem hanyatt.
- Ez most mire volt jó?-emeltem fel a fejemet felháborodva
- Azért Cica, mert ha rajtad múlt volna még mindig csak lendületet szednél magadnak. Na hajrá, mielőtt újra belázasodnál.-nevetett fel
- Seggfej.-szidtam halkan
Tudtam, hogy hallotta. Önelégült vigyorral nézte, hogyan készítem az angyalt.
- Kész.-ültem fel- Segíts fel!-nyújtottam felé a kezemet
Pillanatok alatt magához ragadott, a mellkasának háttal fordított, onnan szemléltük közösen a remekművemet.
- Nem is rossz.-hümmögött- Egy kezdőtől.
- Hé!-háborodtam fel jogosan- Szárnyakkal könnyű!
Harry elnevette magát, majd engem megkerülve egy szárnyas és egy szárny nélküli angyalt készített az enyém mellé. Gyönyörű látványt nyújtott.
- Nos?-rázta le magáról a havat

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok.

Puszi&ölelés:
Nola