A fejedelem (H.S.)

21.

Másnap egész nap az ágyat nyomtam. Mindig is utáltam beteg lenni. Ilyenkor a közérzetem sem a legfényesebb. Egy idő után meguntam az ágyban fekvést, felöltöztem, hajamat egy egyszerű copfa fogtam össze. Megmosakodtam, fogat mostam, de még mindig nem néztem ki a legjobban. Az arcom szinte zöld volt. Kicsit megcsipkedtem a kezemmel az arcomat, de semmi értelme nem volt. 

A földszintről zajokat hallottam. Mintha Harry veszekedne valakivel. Igyekeztem hangtalanul lépkedni, de szinte kizártnak tartottam, hogy ne hallja meg. Mire leértem kijött elém a lépcső aljához.

- Cat, miért nem pihensz odafent?

- Mert nem akarok teljesen legyengülni.-köhögtem egy nagyot a kezembe

- Menj, pihenj le, felvitetem a reggelidet.

- Harry, kérlek. Nem haldoklom. Csak egy kis láz.-lépkedtem le elé

- Délután elviszlek az orvoshoz.

- Rendben!-bólintottam- Hátha tud valami okosat mondani.-dünnyögtem

Harry elmosolyodott rajtam, pedig szerintem egyáltalán nem voltam vicces. Végig simított az arcomon, és tovább engedett a konyhába. 

Készítettem magamnak egy pohár forró teát, hozzá pedig ropit kerestem. A gyomrom is lázasan égett. 

- Szervusz Catherine!-köszöntött Demetri

A mozgása, akár egy ragadozóé. Minden porcikám azt súgta menekülj, menj minél messzebbre innen. Fekete öltönyt viselt hófehér inggel. A haját tökéletes belőtte, szemei világítottak. 

- Sz...szia!-dadogtam idétlenül

- Jobban vagy már?-ült le mellém 

Túl közel volt hozzám. Nem szerettem, ha belemásznak az intimszférámba. 

- Jobban.-nyeltem egyet

- Ennek őszintén örülök Catherine.-simított végig a combomon mutatóujjával

 - Szerintem jobb lenne, ha távol tartanád tőlem magadat.-ültem át egy másik székre- Nehogy elkapd tőlem a betegséget.

A teás csészémet is elhúztam a ropimmal együtt előle. Demetri először felvont szemöldökkel nézett rám, majd kinevetett. Szabályosan kinevetett. Nem értem mi ezen a nevetséges. 

- Nyugi kislány, nekem nem ártanak holmi halandó betegségek.-kacarászott

- Az öklöm a pofádba viszont fog.-sétált mellém Harry

Észre se vettem mikor jött be. Most az egyszer, na jó talán másodjára nagyon örülök neki, hogy itt van. Védelmezően átkarolt, én pedig viszonoztam ölelését. Ő a kisebbik rossz ebben a házban. "Rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül." 

- Jaj Harry, mi csak cseverésztünk ugye drágaság?-villantotta rám szemeit

A hideg végig futott rajtam, amit a mellettem álló angyal is megérezhetett, ösztönösen simogatni kezdte a karomat. Finom illata biztonságot nyújtott nekem, hatalmas teste mellett pedig egyenesen egy várban éreztem magamat, ahol senki sem bánthat. 

- Állíts magadon Demetri!-emelte fel a hangját az angyalom- Cat, a menyasszonyom.

- Milyen érdekes.-hümmögött a férfi- Miért nem látok az ujján gyűrűt?-bökött hosszú ujjával a lényegre

- Mert még nem volt meg az eljegyzési vacsora.-sziszegte ki a fogai között Harry- Amihez neked ugyebár semmi közöd, mert nem ezért jöttél hozzánk. Nincs igazam?

- Ameddig nincs gyűrű, nem hiszek neked.-fonta karba a kezeit- Addig nem foglalt a kisasszony. -kacsintott rám- Úgy tudom így van a törvényetekben.

- Ő az enyém!-üvöltött fel az angyal, mire én is összerezzentem- Had emlékeztesselek Demetri, hogy hol a helyed.-szorított magához- Én egy arkangyal vagyok, te pedig egy vámpír, akit eddig még nem nyírtam ki. De nem kell sokáig küzdened a halálodért.

Harry elengedett, majd beállt elém. Fogalmam sincs mi történhetett, de Demetri mélyen meghajolt a göndör Adonisz előtt, majd távozott. 

Átkaroltam magamat, védekezően, ott ácsorogtam árván.

- Ugye nem ijedtél meg nagyon?-fordult felém kisebb mosollyal az arcán az angyal

- N..nem-ráztam meg a fejemet- Azt hiszem felmegyek lefekszem. -suttogtam magam elé

- Ne feledd az orvost. Addig pihenj le, majd felébresztelek.-simogatta meg az arcomat lágyan és egy puszit nyomott a homlokomra. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!

Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!

Puszi&ölelés:

Nola