A fejedelem (H.S.)

18.

Már fel-alá kezdtem el járkálni, olyannyira fáztam már a pizsama alsómban. A hó is egyre jobban esett. Mi van, ha megfeledkezett rólam? Miért nem tudott valami melegebb helyre vinni? Már a körmeim ellilultak a hideg miatt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy most kapok instant tüdőgyulladást.  Én biztos isten nem maradok itt! Rommá fagyok, mire őméltósága óhajt értem jönni! Zsebre dugott kézzel elindultam lefelé. Egy jó tanács! Soha ne induljatok el hóban zsebre dugott kézzel. Az első adandó alkalommal hanyatt vágtam magam.

- Bassza meg!-kaptam a sajgó fejemhez

Lassú mozdulattal felálltam újra. Végig káromkodtam lefelé az utat. Az angyalt már jócskán elküldtem melegebb éghajlatra. Csoda, hogy az ég nem szakadt rám, olyan ritka csúf káromkodások hagyták el a számat.  Fáról, fára kapaszkodtam, olyannyira csúszott az út. Valószínű nem is az ösvényen megyek. Csak egyszer érjek le innen! Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire leértem a hegy aljára. 

- Lesz egy-két szavam hozzád tollas!-morogtam az orrom alatt

A kapucnimat a fejemre húztam időközben. A lábam teljesen lefagyott a vékony pizsama nadrág alatt. 

- Párnát készítek a tollaidból szárnyas!-szidtam újra és újra- Csak kerülj a kezeim közé!

- Cathrine!-hallottam meg nem messze tőlem az emlegetettnek a hangját

A fejemet a hang irányába kaptam. Nem messze tőlem landolt. Mintha egy tökéletes balerinát látnék a hóban. Olyan gyönyörű volt a lénye, hogy azt leírni képtelenség. Még a hóban, sötétben is tökéletes volt. Minden dühömet elfelejtettem. Csak őt bámultam. Remélem nem csordult le nyálcsík a számból. Ábrándozásomból ismét ő zökkentett ki. 

- Nem megmondtam neked, hogy odafent várj?-lépkedett elém

A hó meg se roppant a talpa alatt. Ezt mégis, hogy csinálja? Erre most igazán nincs idő. Megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a földre.

- Ha rajtad múlt volna, odafagyok ahhoz a sziklához! Nézz már rám!-mutattam végig magamon felháborodva- Egy kabát és egy vékony pizsama nadrág van rajtam! Te normális vagy? Instant tüdőgyulladást kapok tollas!

- Ne merészelj így hívni!-vicsorgott

- Vigyél haza, vagy esküszöm tollpárnát csinálok a szárnyaidból!-vicsorogtam

- Velem te így nem beszélhetsz Cathrine!-lépett még közelebb hozzám

- Te pedig nem bánhatsz így velem!-léptem én is közelebb a hóban- Most pedig azonnal vigyél haza, különben itt fogok megfagyni miattad szárnyas! Eleget fáztam a tetves hóban, a premens (premenstruáció= menstruáció előtti napok by. szerk.) hisztijeid miatt!-szabályosan toporzékoltam

Harry pedig kezét ökölbe szorítva, felkapott és minden figyelmeztetés nélkül felszállt velem. Az ijedtségtől felsikítottam, és a mellkasába kapaszkodtam. Majdnem szétszaggattam a felsőt rajta. Mint egy kismacska úgy csüngtem rajta. 

- Így már jobb hercegnő?-tett le a ház előtt öntelt vigyorral az arcán

Legszívesebben képen töröltem volna ott helyben, hogy a fal adja a másikat. 

- Azért szólhattál volna!-fintorogtam- És, ha leejtesz?

- Ó ugyan már!-legyintett- Rossz pénz nem vész el!

- Seggfej!-indultam el a tetőn

- Eperke!-szólt utánam kuncogva- A másik irány!

Nagy levegőt vettem, és paradicsom vörös fejjel elindultam az ő általa megadott irányba. Ez oltári ciki. Harry végig nevetgélve jött le utánam. 

- Ha már ennyire jó a kedved, elárulnád miért kellett kiraknod az erdőbe?-vettem le a kabátomat a hallban

- Ismeretlenek támadtak ránk. Nem akartalak veszélynek kitenni.-felelte 

- Miért érzem úgy, hogy tudod kik voltak?-sandítottam rá

- A tudatlanság néha áldás Eperke! Ezt bízd rám!

- Mi van Styles, neveled az asszonyt?-hallottunk meg egy kacagó hangot nem messze tőlünk

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!

Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!

Puszi&ölelés:

Nola