Éjjel arra ébredtem, hogy fázok. Mintha odakint lettem volna a hóban. Óvatosan felkeltem, igyekeztem a mellettem alvó Harryt nem felkelteni. Kibotorkáltam a fürdőbe, ahol a mosdó mellett lévő szekrényhez mentem. Kitúrtam a gyógyszerek közül a lázmérőt, mellé pedig a lázcsillapítót. Leültem a kád szélére és bekaptam a lázmérőt. A hajamat igyekeztem az ujjaimmal kifésülni, miközben vártam, hogy a hőmérő végezze a dolgát.
- Jól vagy?-lépett be Harry álmos fejjel
Akaratlanul is elmosolyodtam látványán. Ilyenkor olyan emberinek tűnt. Kócos hajjal, álmos szemekkel nézett rám. Félmeztelen teste mágnesként vonzotta tekintetemet. Mindössze egy boxer alsót viselt.
Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem vagyok jól. A lázmérő csipogása törte meg a közöttünk lévő csendet. Harry pillanatok alatt előttem termett és kivette a számból. Leolvasva a mértéket szabályosan lesápadt.
- Azonnal vegyél be egy gyógyszert!-parancsolt rám
Míg én tettem amit mondott, ő megengedett egy kád hűtővizet. Visszarogytam a kád szélére, miután bevettem az orvosságot.
- Öltözz le Cica!-búgta kedvesen
- Rendben!-suttogtam
Nagyon fáradt voltam és fáztam is. Lassan felálltam és vártam, hogy kimenjen. Ezt ő is észrevehette, de akkor sem mozdult.
- Nem foglak itt hagyni. Ne szégyenlősködj előttem. A feleségem leszel, ne feledd.
- Kérlek.-szinte már könyörögtem
- Jó, akkor mehetsz így is, csak mássz már be!-kezdett türelmetlenkedni
Lassan bemásztam a kádba. A hideg víztől kirázott a hideg. Igyekeztem nem nyavalyogni. Tudtam, hogy a lázam miatt érzem jegesnek az amúgy langyos vizet. Legnagyobb döbbenetemre Harry is bemászott mögém. Magához húzott, hatalmas kezével pedig óvatosan végig csorgatta rajtam a vizet. Elzárta a csapot és csak ültünk csendesen a kádba. A rám csepegtetett víz hangját lehetett csak hallani.
- Tudom, hogy hideg, de ki kell bírnod még egy kicsit. Le kell mennie a láznak.
- Tudom!-vacogtam
A körmeim ellilultak a fázástól, ahogyan a szám is. Pár perc lehetett mindössze, de nekem óráknak tűnt ez a kínszenvedés.
- Úgy látom megy le a lázad.-szólalt meg- Maradj itt!
Tettem, amit mondott. Kiszállt mögülem, majd egy törülközőt csavart maga köré és egyet kivett nekem is a csap alatti szekrényből.
- Gyere.-állított fel
Végig nagyon figyelmes volt velem. A segítőkezét megragadva felálltam, a törülközőt körém csavarta és minden figyelmeztetés nélkül a térdem alá nyúlt és menyasszony pózba kapva kivett a kádból. Automatikusan a nyakába kapaszkodtam. Leült velem együtt a kád szélére és maga mögé nyúlva kihúzta a dugót. Apró mozdulatokkal megszárítgatott. Jól esett törődése.
- Köszönöm!-tettem a fejemet a mellkasára
- Ez a dolgom.-válaszolt
Na bazdmeg! Ez a dolga. Ne kötelességből ápoljon, hanem azért, mert szeret. A kórházi ápolóknak kötelessége a beteg ellátása. A gyomrom görcsbe rándult szavai hallatán. Nem is tudom mit gondoltam. Azt hittem tetszem neki. Vagy talán elkezd érezni valamit irántam. Mekkorát tévedtem. Kikászálódtam az öléből. Felvont szemöldökkel nézett rám.
- Most már megleszek, köszönöm!-húztam magamra a törülközőt
- Cat.-állt fel ő is
- Menj ki!-hunytam le a szememet egy pillanatra, majd mikor újra kinyitottam, a távozó Harryt láttam meg.
Fejcsóválva ment ki az ajtón. Szerintem nem értette mi bajom van. Mihelyst kiment, elkezdtek potyogni a könnyeim a fürdőben. Azt hittem nem jön vissza, de tévedtem. Egy pólóval és egy fehérneművel a kezében tért vissza.
- Cat, mi a baj?-sietett elém
- Se...semmi.-töröltem meg a szemeimet
- Ha nem lenne semmi, akkor nem pityeredtél volna el.
Államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Ragyogó zöld szemei engem kémleltek.
- Én nagyon kedvellek.
Mintha a gondolataimban olvasott volna. Bassza meg! Ekkor esett le igazán. Hát persze, ő egy angyal. Miért ne tudna a fejembe olvasni? Arcom azonnal kipirult.
- Te....te tudsz a gondolataimba olvasni?-dadogtam
- Ha akarok, akkor igen. De tiszteletben tartottam eddig a gondolataidat.
- Köszönöm.-nyögtem ki- Asszem.
- Adj magunknak időt Kedvesem. Érzem, hogy te is kezdesz megkedvelni engem. Ne add fel. Ne állj ellent! Nem én vagyok a rossz fiú Cat, és ezt te is tudod jól. Csak nézz mélyen önmagadba! És amit mondtam, nem úgy gondoltam.- egy puszit nyomott a számra
Meglepődöttségemben köpni-nyelni nem tudtam. Csak néztem és néztem rá. Már szinte bámultam őt. Harry pedig, mintha ennek hatására, hogy nem rántottam el a fejemet, vagy nem pofoztam fel, újra lehajolt hozzám, de ezúttal megcsókolt. Derekamnál fogva magához húzott és elmélyítette csókunkat. Lihegve váltam el tőle.
- Látod? Már nem is lila a szád.-mosolyodott el- Most már öltözz fel, mielőtt jobban megbetegednél, a szobában várlak.-mosolygott rám és a pizsamámat letette a szekrényre
Én pedig ott álltam a felkavart gondolataimmal egyedül a fürdőben.
Halihó Cukorborsók!
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!
Puszi&ölelés:
Nola
YOU ARE READING
A fejedelem (H.S.)
FanfictionMilyen az amikor egy 26 éves mondja meg merre mehetsz, mikor, kivel? Mikor olyan sötét titkok derülnek ki, hogy azt kívánod bárcsak egy lakatlan szigeten élnél egy pálmafa társaságában? Nos, én tudom! Ha tetszett ez a kis ízelítő, ne habozz olvass...