A fejedelem (H.S.)

35.

- Eressz! - ficánkoltam a kezei alatt, amik stabilan tartottak továbbra is a hideg hóban
- Most te komolyan elhitted, hogy nyerhetsz velem szemben? Cicus, kilométerekről megérzem az illatodat.  Felesleges mégcsak próbálkoznod is.
- Nem vagyok a Cicád! Eressz!-izegtem-mozogtam a karjai között
Felnevetett, majd eleresztett. Segítőkezet nyújtott, de én dacból sem fogadtam el.
- Ahogy akarod. - vont vállat
Miután hátat fordított nekem, abban a pillanatban egy hógolyó landolt a nyakába. Összerezzent és felém fordult kimért mozdulatokkal.
- Na mizu kilométer? - vihogtam fel- Hol van a "csodás" angyali képességed Styles?- macskakörmöztem a levegőbe
- Fuss!-szólalt meg halkan, de tisztán hallottam a dühöt a hangjában
- Mi? - emeltem fel meglepődötten a szemöldökömet
- Fuss! - szólalt meg újra- Jó móka lesz ígérem!
Lassan elindult felém, én pedig automatikusan futni kezdtem hátra, a ház mögé. Minél hamarabb be akartam érni és becsukózni a szobába. Az utolsó pillanatban előttem termett. Szemei villámokat szórtak, én meg kezdtem egyre jobban félni. Ezúttal túl messzire mentem. Túl nagyot rántottam az oroszlán bajszán.
- Rossz Cica voltál. - suttogta vészjóslón
- H... Harry. - suttogtam a hideg levegőben rettegve
Egy fának ütközött a hátam, ő pedig teljes testével a fához préselt. Hatalmas szárnyait magunk köré fonta, innen nem volt kiút.
A férfi a nyakamhoz hajolt, én pedig már szabályosan ziháltam, az idegességtől. Mi van, ha kitöri a nyakamat?
- Mit érdemelnek a rossz kislányok Cat?- vezette orrhegyét végig a nyakamon, miközben a lábamat kezdte el simogatni erőteljesen. 
- Meg... Megbocsátást. - dadogtam
- Hmmm... Nem, nem.-lehellte bele a nyakamba
Két keze erősen fogta derekamat.
- Kegyelmet?-próbáltam újra
- Nem rossz. - puszilta meg az állkapcsomat
Beleremegtem érintésébe. Ekkor ért villámcsapásként a felismerés. Ez az utolsó szemét disznó!

- Takarodj Vlad!-üvöltöttem fel

Harrynek más akcentusa van, neki meg nincs. Harry nem így közeledik felém. Sosem tenne velem ilyet. 

A férfi, akit eddig Harrynek hittem elvigyorodott és eltávolodott tőlem. Pillanatok alatt felfedte valódi énjét. Valóban Vlad állt előttem, bár nem értem, hogyan csinálta ezt.  Az arca torz volt és félelmet keltett bennem. Remegtem. Remegtem a felismerés miatt, hogy kezdek Harrybe beleesni menthetetlenül. 

- Vlad!-dörrent fel a vámpír mögött egy határozott hang

- Igen Uram?-váltott át nyájas hangnemre az előtte álló vámpír

- Engedd el a lányt!

A vámpír odébb állt, mögötte Mihailt pillantottam meg Meredith-tel. A szemem könnybelábadt a megkönnyebbüléstől. Az arkangyal pillanatok alatt a földre nyomta a vámpírt. Ijedten felsikkantottam, mire Zayn futott ki a házból.

- Hogy vigyázol rá?- dörrent rá Mihail, miközben a torkánál fogva a hóba nyomta Vladot

- Én...én...-hebegett-habogott a férfi

- Tudod te mit művelt volna Harry veled, ha megrontja a vámpír? Tisztában vagy vele, hogy a nemzet életével játszottál?-üvöltött az angyal- Meredith vidd be Cat-et a házba.

A lány gyengéden átkarolt és bevezetett az épületbe. Azt hiszem sokk hatása alá fogok kerülni hamarosan. Izzadni kezdtem, szédülni és reszketni, az eddigieknél is jobban. 

- Gyere, készítek neked egy kellemes italt. Ettől minden rendbe fog jönni.

- Köszönöm Meredith. Ha ti nem jöttök, nem is tudom mi történt volna.-ültem le a kanapéra

- Még szerencse, hogy el akartam tőled köszönni, mielőtt hazamentek.-csóválta a fejét bosszankodva a konyhában

Egy forró italt nyomott a kezembe. Az illata a levendulához volt hasonlatos. Az angyal lány leült mellém, levette rólam a kabátot és türelmesen várakozott. 

- Mi történik a vámpírral?

- Elhiheted, hogy nem akarod te azt tudni, de még én sem. 

Meredith italában szerintem nem csak nyugtató, de még altató is volt. Kellemesen zsibbadni kezdtem, az idegeim teljesen lenyugodtak pillanatok alatt. 

- Pihenj le Cat.-simogatta meg a karomat Meredith- Rádfér egy kiadós alvás. 

Hallgattam az angyalra. Elvette tőlem a bögrét, aminek a tartalmát megittam. Ledőltem a kanapéra és elnyomott az álom. 

- Nem is tudom, hogy háláljam meg neked Mihail.-hallottam meg a messzi távolban Harry hangját

- Meredithnek köszönheted. Ő akart elköszönni a barátnőjétől.

- Köszönöm Meredith. 

- Lassan elmúlik a Levendula hatása, jobb, ha megyünk apa.-szólalt meg Meredith

- Menjünk.

Ajtócsukódást hallottam, majd egy meleg kezet éreztem az arcomon, amely végigsimított. Számomra idegen nyelven duruzsolt valamit.  Nem értettem, de olyan szépen csengtek szavai, elhallgattam volna még, de a hólyagom úgy gondolta ideje felkelnem. Kinyitva a szememet az arkangyal aggódó tekintetével találtam szemben magamat.