A fejedelem (H.S.)

15.

- Én ezt nem bírom tovább Gemma!-panaszkodtam a lánynak a fotelben ücsörögve egy délelőtt

- Mi történt?-húzta fel a lábát a kanapéra

- Tegnap Harryvel nagyon csúnyán összevesztünk. Nem enged el sehová! Pedig semmit sem tettem! És csak üvöltözik velem!

Könnybe lábadt szemekkel meséltem neki. Harry a buli óta egy hatalmas tahóvá vált. Folyton dolgozott vagy velem üvöltözött. Ez egyáltalán nem normális. Tegnapelőtt bezárt a szobába, mert szerinte itt vagyok a legnagyobb biztonságban. Teljesen bekattant, pedig csak a kertben voltam kint, ő pedig hirtelen nem talált és teljesen bekattant. A srácok nem is mernek hozzászólni. 

- Adj neki egy kis időt neki! Nehéz időszakon megy keresztül!-mosolygott rám együtt érzőn

- Mert én nem?-csattantam fel

Erre bocsánatot kért tőlem, mást nem tudott mondani. Hát ezzel nem megyek sokra. Nem adok neki több időt. Már nagyon elegem van ebből a viselkedésből. Egy felnőtt, önálló nő vagyok. 

Már el is terveztem a szökésemet. Természetesen senkinek sem szóltam róla. Este, a szokásos időben elmentem aludni, nem akartam feltűnést kelteni. Odabent átöltöztem, egy slim fekete farmert vettem fel, fekete pólóval és pulcsival. A hajamat copfba kötöttem, egy hátizsákba tömtem bele minden személyes holmimat. 

Hajnali 1-ig ültem az ágy szélén és a kezeimet tördeltem. Nagyon fürgének és halknak kell lennem. A hátsó ajtón át kell távoznom, azt nem szokták figyelni. A folyosón álló óra pontosan 1 órát ütött. Mély levegőt vettem, a hátizsákot a hátamra kanyarítottam és elindultam. A sportcipőm hangtalanul vette az akadályokat. Sikerült lejutnom a földszintre. Hangokat hallottam a nappali felől. Harry hangja volt az egyik, a másik egy számomra idegen férfi hang. A hátsó ajtó irányába siettem. Óvatosan kinyitottam, majd bezártam magam mögött. 

A házat megkerülve a fűben szaladni kezdtem, mert a kavics ilyen csendben még a holtakat is felveri. A kerítésen átdobtam a táskámat, én pedig utána másztam. El sem hiszem, hogy kint vagyok. Rohanni kezdtem a főútra, az adrenalin dolgozott bennem. Kezem-lábam remegett, már csak el kell jutnom Max házához. Neki van fegyvertartási engedélye, nem akarom tudni honnan és miért. Lélekszakadva rohantam a főút mellett. Egy autó hangját hallottam meg a kanyar előtt a hátam mögül. Gyorsan lerohantam a fák közé, mi van, ha Harry az! Elbújtam az egyik hatalmas fa mögé. Egy terepjáró haladt elől, utána még 3 hozzá hasonló. Biztosra veszem, hogy észrevették, hogy leléptem. A fák között haladtam tovább egyenesen. Zajokat hallottam mögülem, futásnak eredtem újra. Csak egyszer érjek be a városba. Lélekszakadva rohantam a fák között. Vissza akartam térni a főútra, ám ekkor olyan dolog történt, amit józan ésszel nem lehet kibírni. Megtorpantam az ijedtségtől. Teljesen megdermedtem. A lábaim földbe gyökereztek. 

- A kurva életbe.....-csak ennyit bírtam kinyögni

Halál félelem lett rajtam úrrá. Ezt nem fogom túl élni. Ez a vég....itt a vég...ég veled világ! 

Halihó Cukorborsók! 

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog!

Köszönöm a kommenteket és a szavazatokat! Királyak vagytok!

Puszi&ölelés: 

Nola