A fejedelem (H.S.)

11.

Az ijedtségtől felsikítottam. A szobában lévő alak előttem termett és az ujját a szája elé tette, jelezve, hogy ne sikítozzak. Már hogyne sikítoznék, ha ő megijeszt? Pláne, hogy azt sem tudom ki ő. Hosszú szőke haja kócosan hullott szemébe. 

- Cat!-termett elém Harry a semmiből

Egy újabb sikoly hagyta el a számat az ijedtségtől. Komolyan itt fogok meghalni szívinfarktusban, addig szórakoznak itt velem. Harry megfordult, hogy a támadóval szemtől szembe lehessen.

- Neked teljesen elmentek otthonról?-korholta le a szőkeséget Harold

- Most mi van? Az ajtótok csukva volt, az ablak meg nyitva nem nagy ügy. Amúgy is unom, hogy rejtegeted előlem!-kukucskált rám a férfi vállán át

- Ő nem egy játék Gemma!-rivallt rá

- Jól van na!-sértődött be a lány

Megköszörültem zavartan a torkomat, hogy jelezzem én is itt vagyok. Harry észbe kapott és el lépett előlem. 

- Cat, ő itt a nővérem Gemma. Gemma, ő itt Cat!-mutatott be minket unottan egymásnak

- Szia!-ugrott a nyakamba

Meglepetten néztem át a válla felett a testvérére. Egyáltalán nem hasonlítottak. Nemhogy kinézetre, még modorra sem. 

- Gyere!-húzott magával a lány lefelé a lépcsőn- Mesélj nekem magadról, úgy érzem mi jóban leszünk!-darálta le

Megilletődve követtem őt, minket pedig a göndör Adonisz folyamatosan morogva.
A nappaliba terelt, leültetett a kanapéra, míg ő a fotelbe huppant le. Meredten bámult percekig. Nagyon kényelmetlen volt számomra.
- Öhm mit szeretnél?-tettem fel az első kérdést
- Mindent! Mit szoktál csinálni? Mit tanulsz? Szeretsz shoppingolni? Mi a hobbid?
Kellett nekem megnyitni a szócsapot. Inkább bámulna csendben. Minden kérdésére igyekeztem válaszolni, ahogy tudtam.
- Gemma!-lépett be Harry az ajtón- Most már hagyd Catet pihenni! Nagyon lefárasztottad! Ugye?
Én bólogatni kezdtem, majd a lányra mosolyogtam.
- Ne haragudj, csak barátkozni akartam.
- Mi lenne, ha...-itt Harryre néztem-holnap átjönnél esetleg. Harry?
- Délután és csak 2 órára! Addig Cat velem lesz!
Megforgattam a szemeimet. Gemma elmosolyodott, felállt, megölelt, majd a testvérét tarkón csappintva szó nélkül távozott. Elnevettem magamat, mire Harry egy szúrós tekintettel jutalmazott. Igyekeztem rendezni arc vonásaimat.
- Menj aludni!-utasított
- Okés!-sóhajtottam
Elhaladva mellette még egy utolsót odaszúrtam neki.
- A tarkó csappintást megérdemelted Styles!
Rohanni kezdtem a szoba felé, mielőtt elkapna és elnáspángolna vagy rosszabb...kioktatna.
Mire végeztem a tusolással Harry már az ágyban volt betakarózva. Szó nélkül bebújtam a másik oldalon.
- Ne húzódj el annyira!-vont magához
El kellett mosolyodnom, olyan édesen mondta mindezt. Mintha egy gyerek lenne, akinek hiányzott a játék mackója.
- Nem tudok elaludni!-nyöszörögtem
- Akkor most mi legyen?-hallottam meg kellemes hangját
- Mesélsz nekem egy kicsit magadról? Ha már a férjem leszel vagy mi a szösz, illene tudnom rólad néhány dolgot!
Lágyan felkuncogott, ami engem is mosolygásra késztetett. Mellkasára hajtva a fejemet apró köröket kezdtem el rajzolni a mellkasára. Kezével pedig a hátamat simogatta.
Az édesanyjával és a nővérével nőtt fel egy angliai kisvárosban. Az édesapja korán elhagyta őket. Egészen 17 éves koráig nem is jelentkezett. Édesanyja új párja lépett apja helyére, akit nagyon tisztel a mai napig. Gyerekkorában szeretett énekelgetni.
- Nem akarsz nekem is énekelni?-vágtam közbe meggondolatlanul
- Jobb, ha nem!-kuncogott- Ezután...
egy gyerekkórusba iratkozott, ami miatt sok atrocitás érte őt az iskolába. Többször megverték, megalázták. Nehezen tudom elképzelni, hogy pont őt bántják, de most nagyon sajnáltam.
Két legjobb barátja Zayn és Max segítette őt ezekben az időkben.
Annyira meghitt volt ez az egész, mintha már több hónapja ismerném.
- Most te jössz!-zökkentett ki a hangja álmodozásomból
- Mire vagy kíváncsi?-könyököltem fel
- Mindenre!-mosolyodott el
Én pedig akaratlanul is elpirultam. Hozzáláttam én is  a mesélésnek.
- Az édesanyám holland származású, míg édesapám angol.
Minden apró részletet elmeséltem neki, amit fontosnak tartottam, viszont nála úgy éreztem még mindig titkol valamit. Ahogy meséltem láttam rajta az őszinte érdeklődést, ami nagyon tetszett. Nem megjátszott, pislogással figyelt, hanem valóban érdekeltem.
- Harry!-szólaltam meg a mondandóm végén
- Hm?
- Mire kellek én neked?
- Ez bonyolult, de kedvellek Cat!
- Mi lenne, ha újra kezdenénk?
- Mármint?-nézett rám értetlen arccal
- Helló, a nevem Catherine Winners!
- Harold Edward Styles, de csak Harry!-fogta meg nevetve a felé nyújtott kezemet
- Nagyon örvendek Harry!-mosolyogtam rá
- Enyém a megtiszteltetés Ms. Winners!
Azt hiszem ez az igazi limonádé készítés.

Halihó!
Tudom, jó pár napja nem volt rész, de remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek írjatok hozzászólásokat es szavazzatok! 😘😘
Pusz&ölelés:
Nola