A fejedelem (H.S.)

26.

Nagyon rég keltem ennyire kipihenten, mint most. Való igaz, azt sem tudtam melyik dimenzióban vagyok. A zötykölődésből ítélve még mindig az autóban ültünk. Óvatosan felültem, kócos hajamat kisepertem az arcomból. 

- Jó reggelt.-köszönt rám Harry, miközben a telefonján olvasgatott valamit

Vicces összkép volt, egy angyal, aki embereknek készített kütyüt böngész. Bizonyára megláthatta/hallhatta gondolatomat, mindent tudóan elmosolyodott, ahogy rám nézett. Én pedig zavartan hessegettem el a gondolataimat. Ezt a gondolat dolgot még meg kell kérdeznem tőle egyszer.

- Hallom és nem látom.-válaszolt

- Nem illik mások gondolataiba belemászni.-fésültem át ujjaimmal kócos hajamat, miközben átültem a másik oldali ablak melletti ülésre. Mintha egy hajzuhatag megakadályozná a gondolatolvasásban.

- Elnézést.-kuncogott

- Fejezd be!-szóltam rá durcás hangon

- Ne haragudj. Nem fogok az engedélyed nélkül a fejedben kotorászni Ígérem.-tette ünnepélyesen a mellkasára a kezét

- Most találomra tetted oda ugye?-néztem rá kérdő tekintettel

- Most megfogtál.-nevette el magát

Fogalmam sincs mitől lehet ilyen jó kedve. Most jut eszembe. Azt se tudom hová tartunk. Az ablakon kinézve még mindig havas tájakon át robogtunk előre. Ezek szerint nem mentünk le a Földről, ami jó jel. 

- Hová megyünk?-szegeztem neki a kérdést

- Egy nagyon fontos tárgyalásom lesz, és nem szerettelek volna egyedül hagyni. 

- Főként gondolom a vendéged, Demetri miatt döntöttél így.-mosolyogtam rá

Felhúzott orra, arra utalt, hogy sikerült beletenyerelnem a féltékeny lelkébe. Vissza kellett tartanom a mosolyomat. Nem akartam teljesen megbántani, de nagyon mókás volt a féltékeny angyal tudat. Azt hinné az ember, hogy nekik nincsenek ilyen halandóbéli gyengeségeik, mint féltékenység, kapzsiság, irigység. Nagyon sok mindent nem tudok még a világukról. 

- És én ott mit fogok csinálni?-fordultam az ablak felé, hogy a havas tájat nézhessem

- Pihenhetsz, felfedezheted a környéket kedvedre.
-Tényleg?-csillant fel a szemem
A férfi mosolyogva bólintott.
Tudhattam volna, hogy lesz benne valami csalás. A ház egy nagyon magas hegyen állt, egy kisebb tisztáson. Még autóval is nehezen jutottunk fel, nem még gyalog. Morcosan tekintettem az angyalra.
- Most mi a baj?-tárta szét a karját a kocsi mellett állva
- Azt hittem emberek között leszünk. És felfedezhetek.
- Nem kérdezted, itt is felfedezheted a környéket.
Làttam rajta, hogy erőt kell magán vennie, nehogy elnevesse vagy legalábbis elmosolyogja magát. Ez egyre jobban dühített. A ház viszont elfeledtette velem valamennyire a bosszankodásomat. Gyönyörű, hatalmas ablakokkal megáldott faház volt. A kilátás is eszméletlen volt. Bepakoltunk, hála az égnek külön szobát kaptam. Nem vagyunk még olyan jóban, az érzéseim folyamatosan kavarognak vele szemben. Nem tudom hová tenni őt.
Miután kipakoltam a szobámban, a nappaliba mentem, ahol Harry a kanapén ücsörgött.
- Kimegyünk a teraszra?-vetettem fel neki az ötletet
- Ha szeretnél. Főztem neked teát.
Felállt és a kezébe fogott egy hófehér bögrét, amin egy bézs színű szívecske díszelgett.
- Köszönöm.-mosolyogtam rá
- Szívesen.
Mosolya jól eső érzéssel töltött el. Még nem is volt alkalmam igazán megköszönni a betegségem alatti ápolást.
- Nincs mit.-tárta ki előttem az ajtót
- Harold!-csattantam fel- Ezerszer elmondtam, hogy ne olvass a fejemben! Nagyon idegesítő!
- Ne haragudj!-kuncogott- Csak így jobban meg tudlak ismerni. Alig beszélsz.
- Az lehet. De akkor se turkálj az elmémben!
- Jó, rendben.
- Kivéve vészhelyzetben.-torpantam meg immáron odakint
- Rendben. De honnan fogom tudni, hogy vészhelyzet?
- Onnan, hogy valószínűleg üvölteni fogom a nevedet.
- Rendben.-mosolygott
A táj valami mesés volt. Mindenütt havas fenyőfàk sorakoztak, a völgybe is leláttunk. Este még szebb lesz, a lent elterülő városi fények miatt.
- Nem félsz, hogy emberek járhatnak erre?
- Ez nem turista útvonal. Nem szoktak erre járni, emiatt ne aggódj!-kortyolt bele a teájába
Én is követtem a példáját. Valami hihetetlen finom tea volt. Sohasem ittam még ilyen finomat.
- Milyen ízesítésű?
- Ízlik?
- Nagyon finom. Ezentúl csak ilyet szeretnék inni.
- Nekem is ez a kedvenc teám. Almás, fahéjas, banános tea.
Olyan jó kedvűnek, vidámnak tűnt. Értékeltem, hogy próbálkozik a kedvemben járni. Értékeltem, hogy igyekezett normálisan viselkedni. De nem szeretnék beleesni. Mert nem akarok pofára esni, no meg azt se felejtsük el, hogyan kerültem hozzá és azt az apróságot sem, hogy ő egy angyal.

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek, ha igen, kérlek szavazzatok és írjatok kommentet.

Puszi&ölelés:
Nola