A fejedelem (H.S.)

30.

Két teljes napja itt vagyunk a hegyek között, de Harry semmit sem mondott, hogy mégis mit keresünk itt. De, főleg én. Úgy éreztem magam, mint egy palota pincsi, akit a gazdája indokolatlanul hordoz magával a táskájában bárhová is megy. Zaynnel nem javult a kapcsolatunk, az egymás iránt érzett szeretetünk kölcsönösnek bizonyult. Mindketten igyekeztünk borsot törni a másik orra alá. Mivel nem volt internet, se térerő, a barátaimmal sem tudtam tartani a kapcsolatot. Az egyetemen is egyre jobban fogynak a hiányzásaim, ha miatta abszolválnak, mintákat fogok vágni a szárnyába álmában. 

A telefonomon játszottam a Candy Crushhal unalmamban, mást úgysem tudtam csinálni, míg itt voltunk. Halk kopogás szakította meg a játékomat.

- Várj, most viszem ki a 47. szintet.-emeltem fel a kezemet fel sem emelve a fejemet

- Ennek igazán örülök Cat, de dolgunk van.-szólalt meg Harry

Rá pont nem számítottam, meglepettségemben sikerült elrontanom az utolsó lépést, természetesen veszítettem.

- Remek, vesztettem.-dobtam le a takaróra a telefonomat

- Emberek.-sóhajtott fel fáradtan- Kezdj el kérlek készülődni, délben jelenésünk van egy közeli barátomnál.

- Kinél? Miért?-néztem rá  összevont szemöldökkel

- Csak készülődj. Rendben? 

- Jó.- morogtam

Fogalmam sem volt mit kellene felvennem. Végül egy bordó hosszú ujjú, térd felett érő ruhát vettem fel, fekete harisnyával, térdig érő szintén fekete csizmával. A hajamat kivasaltam, egyszerű szempillaspirált tettem fel és szájfényt. Hozzáillő, visszafogott ékszereket vettem fel. 

- Jó leszek így?-álltam meg a nappaliban

Harry a kanapén ült bordó kötött pulcsiban és fekete nadrágban. Ezt nem hiszem el....hozzám öltözött? De, honnan tudta, hogy ezt fogom felvenni? Nem, tudod mit? Nem is akarom tudni. Furcsa volt egy angyalt emberi ruhában látni. Azt hittem ők tógában járnak, mint az ókori Rómában. Micsoda badarságokat festettek fel a templomok falaira. Bár, ha belegondolok nevethetnékem támad, ha elképzelem Harryt tógában és saruban. 

- Tökéletes.-mosolygott rám önelégülten

- Ne turkálj a fejemben.-fintorogtam

- De, annyira vicces.-kuncogott

- Örülök, ha örömöt szereztem neked. 

Meglepő módon autóval mentünk a helyszínre. Közel fél órát utaztunk egy szintén hegyvidéki házhoz. A motort leállította, de nem mozdult. Kikötöttem magamat és felé fordultam, várva, hogy valamit mondjon.

- Légy tisztelettudó. Ha kérdeznek, csak akkor szólalj meg. Ne fecsegj feleslegesen! És, a legfontosabb, vigyázz a gondolataidra.

- Mintha valami modortalan gyerek lennék pont úgy csinálsz.

- Cat, kérlek. Ez egy fontos ebéd. 

- Jó, igyekszem. De elmondanád miért hoztál ide?

 Gondterhelten túrt göndör hajába, ezzel is időt nyerve a válasszal. Ennyire már sikerült kiismernem.

- Tudod, arkangyal vagyok és emiatt nagyon sok tiszteletkört kell megtennem. És ez is közéjük tartozik. Hazafelé elmondom, mert itt még a falnak is füle van. 

- Megígéred?- nyújtottam felé a kisujjamat

- Ez meg mi?-nézett a kisujjamra

- Kisujj eskü. Tudod, ha a te kis ujjadat is odateszed, akkor megígéred.

Az angyal elmosolyodott és úgy tett, ahogy mondtam. 

- Ígérem.-mosolygott 

Belé karolva sétáltunk a kitaposott havas ösvényen a házig. Egy autó sem állt a feljáróján. Biztosan angyalok laknak itt is. 

- Áh , Harold.-mosolygott az ajtóban álló férfi

Velem egy magas volt, rövid szőke haja keszekuszán állt a fején, barna szemei barátságosan nézett vissza ránk. Sokkal szimpatikusabb volt, mint Illium. 

- Mihail. Ő itt a menyasszonyom, Catherine.  Cat, ő itt Mihail, egy nagyon kedves barátom.

- Üdvözöllek otthonomban. -tárta ki az ajtót

A meleg otthon érzését keltette bennem a háza. Fa megmunkálású bútorokból állt az otthona, tágas terekkel. Gondolom egy 45 nm2-es házban nehéz lenne szárnyakkal közlekedni. Majdnem elmosolyodtam elmés következtetésemen. 

- Meredith!-kiáltotta el magát az angyal- Megérkeztek a vendégeink!

A ház belsejéből egy fekete rövid hajú lány jött elénk. Telt idomait kecsesen mozgatta. Számtalan megjegyzés futott át az agyamon, de nagyon vissza kellett fogni magamat, hisz itt mindenki hall mindent. Majd hazafelé Cat. Addig írom a képzeletbeli listát.

Halihó Cukorborsók!

Itt a következő rész, igyekszem sűrűbben hozni, úgy látom sokatoknak tetszik ez a könyvem, amiért örök hálám Nektek!

Ha tetszett a rész, kérlek szavazz és írj kommentet.

Puszi&ölelés:

Nola