A fejedelem (H.S.)

24.

- Cat, Catherine!-rázogatott valaki

Sűrű pislogás után kezdett kitisztulni a látásom. Harry ijedt arcával találtam szemben magamat. Meglepően meleg volt és nem az angyal közelségétől. 

- Mi történt?-köhögtem

- Fogalmam sincs, egyszer csak összeestél, miközben a hóangyalt csináltam neked. 

Tehát mindent csak álmodtam. Megráztam a fejemet a hóban fekve, mint aki el akarja űzni az összes eddigi gondolatait.

- Álmodtál valamit esetleg?-vonta össze kecses szemöldökét

- Öhm...nem, vagyis de. Vagyis nem, biztosan leesett a vércukrom.

Eddig észre sem vettem, hogy a szárnyait körém zárta, nehogy érjen a hideg, nem mintha a hó nem lenne elég hideg, de jól esett gondoskodása. 

- Biztosan.-hagyta rám 

Óvatosan megengedte, hogy felüljek, a fejem abban a szent pillanatban sajogni kezdett. A kezemeimet a halántékomhoz kaptam.

- A csudába, majd szétszakad a fejem.-csuktam le a szemeimet

- Beviszlek, odabent adok fájdalomcsillapítót.

Mire észbe kaptam már az ölében cipelt befelé. A meleg lakás azonnal felmelegített. A nappaliban lévő kanapéra helyezett el, majd eltűnt a szemem elől. Fogalmam sem volt mitől lehet ez az átkozott fejfájásom, talán beütöttem volna a fejemet, mikor összeestem? De hát ez kizárt, olyan nagy a hó, hogy ásnom kellene, míg találok akár egy követ is. 

- Ezt vedd be!-nyújtott felém egy pohár vizet és egy hófehér szem gyógyszert

- Erre nincs valami angyalos humbuk?

A mimikája azonnal megváltozott, bosszússá vált, mire én akaratlanul is elmosolyodtam. 

- Úgy látom nincs is olyan rosszul a kisasszony.

Mielőtt elemelte volna tőlem a gyógyszert szélsebesen kikaptam a kezéből és már landolt is a számba, amit a másik kezéből időközben kivett vízzel le is öblítettem. Egy mindent tudó fejet villantott felém. 

- Így már jobb. Öltözz le és feküdj le, míg jobban nem leszel, addig szólok az orvosnak.

- Magas labda volt.-szóltam utána, miközben a sapkámat vettem le a fejemről 

- Jobb, ha most csendben maradsz Cat.-szólt vissza az ajtóból

Elmosolyodtam, majd tovább folytattam a cipő lehúzását, azt hiszem sikerült zavarba hoznom, vagy legalábbis valamilyen érzelmet kiváltanom belőle. 

Nem sokkal később egy fiatal nő jelent meg a nappaliban. Egyet tudok mondani a külsejéről, az összes Victoria Secret modell elbújhat mellette. Ember szemet gyönyörködtető volt a megjelenése, legszívesebben csak őt bámultam volna egész nap, az összes szépség receptjét ellestem volna. Gyönyörű szőke hajkoronája hullámosan omlott a vállára, opál kék szemei szinte világítottak. Egy egyszerű farmert viselt hófehér inggel, amit betűrt a nadrágjába, hozzá pedig egy nude színű magas sarkú cipellő. Gondolom minden emberből ezt a reakciót váltja ki, ugyanis arca meg se rezzent, mikor látta elképedt arcomat. 

- Te vagy Cat ugye?-kopogott be cipellőjével

- Igen.-bólintottam

- Diana vagyok.

"Még a neve is olyan arisztokratikus." 

Kecses mozdulatokkal lépett elém és guggolt le hozzám a kanapéra. Kellemes orchidea illata belengte az orromat, hogy lehet valaki ennyire szép is illatos? Bezzeg én itt fekszem kócosan, otthoniban öltözve a kanapén migrénnel küzdve. A nő elmosolyodott és leült mellém. 

- Harry, szeretné, ha megvizsgálnálak Cat.-búgta kedvesen- Megengeded?

- Persze.-ültem fel

Nem tudom miért, de hihetetlen biztonságban éreztem magamat, mintha újra kicsike lennék és anyukám ölében ülhetnék, ahol tudom, hogy senki sem bánthat. Azt hittem ez az érzés felnőtt korra teljesen elavul, ezek szerint tévedtem. 

- Kérlek húzd fel a felsődet.

Hangja megnyugtatott, szinte repültem rajta, nem akartam, hogy abbahagyja a beszédet. Látva zavarodottságomat, elmosolyodott. 

- Szeretnéd, ha kevésbé nyílt helyen vizsgálnálak meg?

- Ha...lehet.-cincogtam halkan

- Természetesen.-bólintott

Míg hátat fordított nekem, hogy elhagyhassa a nappalit, az ujjaimmal igyekeztem átfésülni a hajamat. Hihetetlen kisebbségi komplexus lett rajtam úrrá, nem is csodálom, ehhez az angyalhoz képest, én csak egy...na, na, na , na várjunk csak! A hajamba maradt a kezem a döbbenettől.

- Diana!-szóltam utána

- Igen?-fordult vissza felém

- Te is angyal vagy ugye?

Csilingelő kuncogása melegséggel töltötte el a szívemet. 

- Igen, gyógyító angyal vagyok. Honnan jöttél rá?

Gondolom csak amiatt várt meg, hogy megmutathassam neki a helyes irányt a szobám felé-amiről ő nem tudott, hogy oda viszem- ami jelenleg a legbiztonságosabb hely. 

- Túl szép vagy az emberekhez képest.

- Ó, ugyan már.-legyintett kacagva

Csak nem zavarba hoztam? Egy angyalt is zavarba lehet hozni? Eszméletlen. 

A szobámba érve leültetett az ágyra, ő pedig türelmesen várt.

- Vedd le kérlek a felsődet. 

Tettem, amit mondott, ő pedig a tenyerét a hátamra helyezte, majd mintha simogatni kezdett volna, csendesen végig ment a hátamon, majd a tarkómon és a fejemen. A mellkasomon és a hasamon is végig simított. Kezdtem rettenetesen zavarba jönni. 

- Most már felöltözhetsz, addig én megyek és beszélek Harryvel.

Én csak bólintottam és mihelyst kiment magamra kaptam a felsőmet és kiosontam, meghallgatni miről lehet szó. 

- Mi van vele?- hallottam meg Harry hangját a földszintről

- Megvizsgáltam...

- Gyere, beszéljük meg egy nyugodtabb helyen.

A fenébe, semmit sem fogok hallani, ráadásul bezárkóznak valahová ketten. Nem kellene féltékenynek lennem. Az álmomnak lehet ehhez köze biztosan. Túlzottan valóságos volt az a csók, az összebújás, minden. Tudjátok van az az álom, ami akaratlanul is hatással van az egész napodra, na ez pont olyan volt. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog, igyekeztem hosszabbra írni.

Ha tetszett, kérlek írj kommentet és szavazz. 

Puszi&ölelés:

Nola