A fejedelem (H.S.)

27.

- Látod azt a fenyőfát?-állt mögém szorosan.
Érintésétől libabőrös lettem. A feje szorosan az én fejem mellett volt, miközben a fàt mutatta. Alig tudtam szavaira koncentrálni. Közelsége teljesen elvette az eszemet.
- Igen, látom.
- És azt a foltot a legtetején?
- Igen!-bólintottam
- Mikor repülni tanultam, egyszer teljesen neki mentem. Több métert zuhantam. 2 hétig csak feküdtem után mozdulatlanul. A jobb lábam és a bal karom eltört. A szárnyamnak hála az égnek semmi baja nem lett.
Elkuncogtam magamat, az, aki olyan tökéletesen landol, nem akarom elhinni, hogy neki ment annak a fának.
- Nem vicces Cat! 5 éves voltam csak.
- Ne haragudj! Nem akartalak megbántani.-fordultam felé- De olyan hihetetlen. Míg én a biciklizéssel kínlódtam 5 évesen, addig te itt repkedtél. Annyira abszurd. Tudod?
Még mindig nagyon közel állt hozzám. Meglepődve néztem rá, miközben ő hol a szememet, hol a számat figyelte. Tudtam mi következik.
"Megcsókolhatlak?" hangzott el a kérdés a fejemben
Megszeppenve bólogattam. Elmosolyodott és egyre közelebb hajolt a számhoz. Lehunyt szemekkel vártam, hogy ajkát az enyémre tapassza. A keze a derekam köré fonódott, közelebb húzott magához, már amennyire lehetséges. Már nagyon vágytam csókjára.
Torok köszörülés zavarta meg romantikus perceinket. Harry felmordult, én is kinyitottam a szemeimet és az ajtó felé pillantottam bosszúsan. Zayn állt az ajtóban, egyik lábáról a másikra támaszkodott. Ő is zavarban volt, akárcsak mi.
- Elnézést Uram, de fontos dolog miatt zavarom.
- Nagyon fontos?-dörrent rá újra
Meglepő módon jól esett, hogy nem akart elválni tőlem.
Zayn azonban csak bólintott egyet határozottan.
- Raphaelről van szó.
A szemeim elkerekedtek,  szám kiszáradt, a tenyerem izzadni kezdett. Ha arról a Raphaelről van szó, én menten összeesek.
- Megyek.-morrant fel
Újra a rideg, kimért Harryt pillantottam meg magam mellett. Kivételesen nem kutakodott az agyamban. Ez dicséretes.
- Ezt még folytatjuk.-puszilta meg a homlokomat felém fordulva.
- Rendben.-pirultam el
Miután bementek, ideje volt kitisztítanom a fejemet. Nagyon el akarja csavarni és jó úton jár hozzá. A már-már kihűlt teámat lassacskán megiszogattam. A kabátom kapucniját a fejemre húztam, a füleim kezdtek lefagyni a hidegtől.
Nem messze tőlem szárnycsapásokat hallottam. Mintha egy galamb akarna leszállni a korlátra. Felkaptam a tekintetemet. Egy angyal landolt nem messze tőlem. Ijedten hátrálni kezdtem. Vállig érő szőke haja és világító kék szemei voltak. Izmos, közel 2 méter magas férfi. Külsőleg maximum 30 lehetett, náluk viszont sosem lehet tudni a valódi életkort. Bőrkabátot viselt farmer nadrággal és barna csizmával. Miért hittem azt, hogy az angyalok hófehér tógában szállnak? Ezekről is a templomi festmènyek tehetnek.
- Szervusz Szépségem!-ugrott le a korlátról, hangtalanul, mint egy macska- Csak ìgy egyedül? Egy ilyen ártatlan kislányt vétek egyedül hagyni.-lépkedett hozzám egyre közelebb
Olyan érzésem volt, mint amikor az oroszlán bekeríti az áldozatát. Lassú, kimért mozdulatokkal közeledett felém. Ez az angyal megesz reggelire.
- H...Harry is itt van.-dadogtam
Ennyit a magabiztosságról. Vághatom ki a kukába.
- Óh, és merre? Nem igazán látom.-nézett látványosan szét
Már nagyon közel volt hozzám.
"Harry! Segíts!" kiáltottam hozzà az elmémmel
- Itt vagyok Illium. Csak nem engem keresel?-hallottam meg Harry határozott hangját
A férfi egy mosolyt erőltetve az arcára az angyal felé fordult.
- Áh, pont téged kerestelek. Csak a kedves vendéged lefoglalt. Nagyon szép kincsre leltél Harold be kell, hogy valljam.
- Ő hozzám tartozik Illium.
Harry kinyújtotta felém a kezét, én pedig szó nélkül odasétàltam, elfogadva a kezét magához húzott.
- Értem én, értem én.-kacagott fel a vendégünk- Szóval a feled.
Nagy szemeket meresztettem a mellettem álló angyalra, de nem szólaltam meg.
" Majd elmagyarázom." csendült fel a hangja a fejemben.
- Szóval, minek köszönhetem a látogatásodat?
- Négyszemközt Harold. Nem akarom ennek a virágszálnak a lelkét tönkretenni.
- Rendben. Zayn bekísér téged.
Abban a minutumban megjelent Harry jobbkeze, őt követve eltűnt Illium.
- Menj a szobába és maradj is ott kérlek.-simított végig az arcomon az angyal
- Oké.-bólintottam- Vigyázz magadra!-adtam egy puszit az arcára.
Elmosolyodott tettemre, ami engem mosolyra kényszerített. A két rossz közül még mindig ő tűnt a kevésbé rossznak.

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész. Köszönöm a sok kedves kommentet.
Ha tetszett, kérlek erre is szavazzatok és írjatok kommentet.

Puszi&ölelés:
Nola