A fejedelem (H.S.)

31.

Meredith kinézetre velem egyidősnek tűnt, na de az angyaloknál nem lehet tudni ki mennyi valójában. Ez olyan, mint az a tv műsor, ahol meg kell tippelni ki hány éves. 

- De gyönyörű vagy kis halandó.-csillant fel a szeme a lánynak- Meredith vagyok.-nyújtotta felém a kezét

Szavaitól teljesen zavarba jöttem. Mintha én lennék a legújabb állatkerti látványosság. 

- Cat.-fogtunk kezet és magához ölelt, amitől ismételten zavarba jöttem

- Te tényleg utána olvastál az emberi illemtannak.-kuncogott fel Mihail

- Elvégre most találkozok életemben először emberrel és nem akartam illetlen lenni.-mosolygott a lány hol a férfira, hol ránk

- Foglaljatok helyet.-invitált be minket Mihail 

A tágas nappalijukból gyönyörű kilátás nyílt egy fenyvesre. Mintha egy otthon magazint lapozgatnék, úgy nézett ki a ház. A magazin főszerkesztője biztosan sírva fakadna az örömtől, ha ezt meglátná. 

- Cat, kicsit elrabollak, a férfiak had beszélgessenek.-intett a fejével kifelé

Harryre pillantottam, aki mosollyal az ajkán bólintott. Örültem, hogy talán akad itt egy beszélgető partnerem. Meredithet követtem a konyhába, ahol szalvétákat kezdtem el hajtogatni segítség gyanánt. 

Meredith úgy nézett engem a hajtogatás alatt, mintha én lennék az új kiskutyája, akit most hozott haza és minden lépését figyeli. 

- Ha van kérdésed nyugodtan mond.-néztem fel rá mosolyogva

- Jaj, ne haragudj, csak, csak még nem találkoztam ilyen közel halandóval. Apa sosem enged a közelükbe.

Na most nekem állt meg a kezemben a szalvéta. A pupillám tuti kitágult pillanatok alatt, ahogy felnéztem rá újra. Egy angyal, aki nem találkozott még emberrel? Nem inkább fordítva szokott történni? Vá...vá...vá...Mihail az apja? Mi a csuda? Ennyi információ túl sok nekem egyszerre.

- Mihail az édesapád?

- Igen.-mosolygott-Na, akkor kérdezhetek?

- Persze.-bólintottam

- Milyenek a halandó fiúk? 

Felnevettem kérdésén, hihetetlen, hogy a halandó fiúk érdekli őt. Az angyal nők sem különbek nálunk úgy látom. 

- Valami vicceset kérdeztem?-megszeppenve ült le mellém

- Nem, ne haragudj. A halandó fiúk, hogy is mondjam, olyanok szerintem, mint az angyal fiúk, csak szárnyak nélkül. Mindegyik más. Van köztük aranyos, kedves, udvarias, van köztük ősbunkó, Neander-völgyi, paraszt, és van még ezernyi stílusú fiú. 

- Akkor olyanok, mint az angyalok.-kuncogott

- Mi, ha egy fiút angyalnak nevezünk, az azt jelenti, hogy olyan áldott jó. De várj...angyal fiú is lehet rossz?

- Persze-kacagott- Mi is hibázunk olykor-olykor. De alapvetően mindannyian jók vagyunk. 

Olyannyira sikerült elmerülnünk a beszélgetésben, hogy a telefonomat mutogattam neki, rajta zenéket. Teljesen megbabonázta a készülék.

- Elnézést a zavarásért lányok, de itt az ebédidő.-állt meg közvetlen mellettünk Mihail, Harryvel a nyomában

- Megyünk.-mosolygott rá a lánya

Megterítettünk és együtt ültünk az asztalhoz. Harry mellett foglaltam helyet, az asztalfőnél pedig Mihail ült, Harryvel szemben pedig Meredith. Az asztalon minden ami szem-szájnak ingere volt ott volt. A nyál összefutott a számban. Egyáltalán nem voltam ideges. Biztosra vettem, hogy Harry jelenléte hatott rám így. 

- Jó étvágyat. Remélem ízleni fog.-mosolygott rám kedvesen a lány

- Biztosan.

Nagyon ízletes volt az étel, a társalgás is könnyed volt, néha, néha a két férfi megejtette a politikát, de azonnal terelték is a szót. Gondolom nem akartak előttünk ilyenekről beszélni. 

- Ez valami mennyei volt.-szólaltam meg a desszert után

Mindannyian nevettünk, angyalok között ilyet mondani. Kezdem megszokni ezt a teljesen új helyzetet, bármennyire is abszurdnak tűnt a helyén. Az angyalokat nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan kitárt szárnyakkal közlekednek. Ránézésre ők is teljesen emberiek. Csak a tudat, hogy ők mik, zavarba ejtő.

- Köszönjük az ebédet Meredith.-szólalt meg Harry mellettem

- Igazán nincs mit.

- Lányok, ha megbocsátotok, mi elvonulnánk Harryvel, sok a megbeszélni valónk, ti addig nyugodtan beszélgessetek.

- Igen, apa.-bólintott a lány

- Sietek.-mosolygott rám Harry és megsimította az arcomat

Miután segítettem Meredithnek elpakolni, megmutatta a szobáját. Csak a legszükségesebb bútorok foglaltak helyet.  Az ágyára telepedtünk le- ami duplája volt egy francia ágynak megjegyzem- és ott folytattuk a beszélgetésünket. 

- És ti jártok szórakozni?

- Szoktunk, igen.

- Úgy irigyellek titeket. Annyi szabadságotok van.-sóhajtott lemondóan

- De neked van szárnyad.-emlékeztettem- És örök életed, én pedig öregszem.

- Jó, de baromi unalmas sokszor. 

- Ha gondolod, akkor akár egyszer eljöhetnél hozzánk látogatóba és csaphatunk egy kis bulit nálunk. Áthívom a barátaimat.

- Az fantasztikus lenne.-lelkendezett a lány

Csak késő délután indultunk haza. Végig csendben ültem az autóban, amit az angyal is észrevett. 

- Örülök, hogy ilyen jó benyomást keltettél Mihailnál és a lányánál. Nagyon sokat jelent.

- Köszönöm.

- Hogy is volt az a kisujj valami?-mosolygott rám pár pillanat erejéig

- Az kisujj eskü.-kacagtam fel

- Akkor az....nos, várom a kérdéseket.

- Azt hittem elfelejtetted.

- Hisz megígértem.-bólintott mosollyal az arcán

Úgy tűnt nagyon is jó kedve van, most minden felmerülő kérdésemre választ kaphatok. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az új rész, remélem tetszeni fog Nektek és a wattpadnak is a terjedelme. 

Ha tetszett, kérlek írj és szavazz. 

Puszi&ölelés: 

Nola