- Min gondolkozol Cat?-térített vissza Harry hangja a földre
Megráztam a fejemet, sűrűn pislogtam párat, majd a smaragd szemekbe tekintettem, amik várakozva néztek vissza rám.
- Csak az álmomon, semmi máson.-ittam bele az előttem lévő kávémba
- Elmondod miről álmodtál?-könyökölt fel a pultra
- Nem.-nevettem fel zavartan- Butaságot.
- Annyira nem lehet butaság, ha ezen rágódsz napok óta...-döntötte oldalra fejét és egy csábos mosolyt engedett felém
Természetesen totális zavarba jöttem tőle, amit a kaján vigyora még jobban tetézte.
- Majd elmúlik.-legyintettem
- Ma kérlek pakold össze néhány ruhádat.
- Miért?-vontam össze a szemöldökömet
- Ne kérdezősködj feleslegesen. Meleg ruhákat pakolj össze. Még kora délután indulnunk kell. Igyekezz a pakolással.-állt fel a székről
- Hová megyünk?
- Cat.-sóhajtott-Kérlek, ne faggass feleslegesen. Csak tedd, amit mondok. Mindent meg fogsz tudni időben.
-Na persze, mint minden mást is. Ugye?-csattantam fel hisztis hangon
Láttam, ahogy elsötétül a dühtől a szeme. Amilyen gyorsan jött a dühe, olyan hamar el is szállt.
- Nehéz napok jönnek ugye?-vigyorgott rám gonoszan
Köpni-nyelni nem tudtam. Éreztem, ahogy elvörösödöm, egyre inkább tehetetlen voltam. Ezúttal én lettem dühös, nem tudtam mit kezdeni a szituációval, így fogtam magamat, határozott léptekkel elhagytam a konyhát. Még a lépcső aljánál is hallottam, ahogy az angyal odabent kuncog. "Szemét disznó!"
A szobába érve kikerestem egy bőröndöt, amibe elkezdtem ruhákat válogatni. Fogalmam sincs mennyi időre és hova megyünk. Igyekeztem réteges öltözködésnek megfelelő ruhákat vinni, így több fért be.
- Hova, hova Kiscsillag?-hallottam meg Vlad hangját
Ijedtemben felsikkantottam és ezzel párhuzamosan megijedtem. A semmiből jött idegen önelégülten vigyorgott rám. Egyszerű hófehér inget viselt farmer nadrágba tűrve, fényes fekete bőrcipővel. A haja tökéletesre fésült, mint mindig.
- Csak nem megijesztettelek?-dőlt hanyagul az ajtófélfának
- Nem.-ráztam a fejemet hevesen- Csak elmerültem a pakolásba.
Remélem bevette a kis mesémet, hisz nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy minden egyes mozdulatától halálra rémülök.
- Akkor jó.-mosolygott rám továbbra is- Szóval merre lesz a séta?
- Fogalmam sincs. Harry azt mondta reggel, hogy kora délutánig pakoljak be néhány ruhát, mert elutazunk.
- Nem mondta hová?-tette karba kezeit
- Vlad melyik részét nem érted a fogalmam sincs szónak? Menj, és kérdezd meg tőle, hátha neked el is árulja.
- Áh, szóval morcos a kisasszony.-vigyorodott el
Abbahagytam a ruha pakolást, a kezemben lévő tengerkék pulóvert belevágtam a bőröndbe, majd egyenesen Demetrire néztem.
- Nem zsibbad a szád a sok vigyorgástól? Kezdem unni, hogy ebben a rohadt házban mindenki rajtam szórakozik.
- Ne legyél ilyen ellenséges kérlek. Megyek megkérdezem tollas barátunkat, hátha elárulja.-kacsintott rám búcsúzóul
A folyosón még hallottam, ahogy madaras, tollas gúnyolódó dalt énekelget az orra alatt. Ettől el kellett mosolyodnom.
"Elkészültél?" szólalt meg a fejemben Harry hangja.
- El.-válaszoltam
"Gyere, a csomagjaidat, utánad hozzák."
Harry a hallban várt rám, szelíd, barátságos tekintettel. Nyugalmat éreztem felőle.
- Mehetünk?-adta rám a kabátomat
Hihetetlen nyugalom árasztott el. Már nagyon rég éreztem ilyet. Készségesen felvettem a kabátomat és a csizmámat.
- Induljunk.-engedett ki maga előtt az ajtón
Kilépve az ajtón, álmosság fogott el. Mintha 2 órát aludtam volna csak. Egyre laposabban pislogtam, ásítoztam.
- Harry, én nagyon álmos vagyok.
- Gyere Kedvesem.-ültetett be a ház előtt parkoló három fekete terepjáró egyikébe
- Harry nem tudom mi van velem.-ásítottam megint
- Semmi baj nincs.-ült be mellém hátra
Fejemet ölébe fektette, lábaimat felrakta az ülésre, kabátomat kigombolta rajtam.
- Pihenj csak.-simított végig az arcomon és hajamon- Nem lesz semmi baj. Aludj Kedvesem.
Simogatásának hatására szemeim lecsukódtak és elnyelt a sötétség.Halihó Cukorborsók!
Tudom 100000 éve nem volt rész, igyekszem ezentúl gyakrabban hozni.
Ha tetszett a rész, kérlek szavazz és írj kommentet.Puszi&ölelés:
Nola
YOU ARE READING
A fejedelem (H.S.)
FanfictionMilyen az amikor egy 26 éves mondja meg merre mehetsz, mikor, kivel? Mikor olyan sötét titkok derülnek ki, hogy azt kívánod bárcsak egy lakatlan szigeten élnél egy pálmafa társaságában? Nos, én tudom! Ha tetszett ez a kis ízelítő, ne habozz olvass...