A fejedelem (H.S.)

16.

Emlékszel arra, amikor a szüleid minden Karácsonykor azt mondták, hogy a Jézuska/az angyalok hozzák az ajándékokat? A vasárnapi miséken, amire a nagymamád húzott el,  a kis puttó angyalokat figyeltük, míg a pap prédikált valamiről. 

És most itt állok felnőtt nőként, velem szemben pedig egy....na jó most ezt ki kell mondanom...nagy levegő Catherine....nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. Egy ANGYAL! Egy valóságos angyal landolt előttem. Hatalmas, legalább 3 méter fesztávolságú, szürke szegélyes, hófehér szárnyas angyal. M..mint ami a madaraknak van szárny. Tollas! És ráadásul Harry volt az! A férfi, akivel eddig éltem. Akitől elszöktem, most pedig itt áll előttem szárnyakkal a hátán egy szál pólóban. Az ájulás és az ideg összeroppanás szélén álltam. Nem tudtam, hogy sikítozva rohangáljak a hajamat tépkedve, vagy essek össze most azonnal. 

- Cat!-szólalt meg

- Ne, ne, ne!-emeltem magam elé a kezemet védekezve- K...kérlek ne!-sírtam el magamat 

Izzadtam, szédültem, a hányinger kerülgetett. Tuti sokkot kaptam. Harry közelebb lépett hozzám, én pedig hátrálni kezdtem.

- H..hagyj! Ne...ne gyere közelebb!-remegtem

- Cat! Kérlek!-szólalt meg újra mély baritonján- Nem foglak bántani Kedvesem!-nyújtotta felém a kezét

- Kérlek!-estem előtte térdre- Ezt...ezt nem bírom feldolgozni!-hajtottam le a fejemet zokogva

Szinte alig kaptam levegőt az erőteljes zokogásomtól. A térdeimre helyeztem a kezeimet és a földet kémleltem, miközben próbáltam magamat összeszedni. 

- Hagyd, hogy segítsek neked!-guggolt le elém

- Harry!-néztem fel rá kisírt szemekkel- Te nem ember vagy! Te...te...-képtelen voltam kimondani- e.e.e.ez vagy!-dadogtam összevissza a szárnyaira pillantva

- Nem akartam, hogy így tudd meg tahlly.

Fogalmam sem volt mi volt az a szó, ami utoljára hagyta el a száját. De olyan szépen, kedvesen hangzott a szájából. Biztosan valamilyen kedveskedő szó. A szél is feltámadt, a hajamat arcomba fújta. 

- Ölj meg!-suttogtam- Legyünk túl rajta!-néztem fel rá könnyes szemekkel

-  Nézz rám, kérlek!-esdekelt

Teljesítettem kérését. Szemeiben fájdalmat véltem felfedezni. Egy dolgot azonnal leszűrtem. Nem akart bántani, de ezt ő maga is megerősítette. 

- Sohasem bántanálak! Hidd el nekem! Hagyd, hogy elmagyarázzam neked!-beszélt hozzám nyugodt hangnemben

- Adj nekem időt!-préseltem ki magamból ezt az egy mondatot

- Haza viszlek! Rendben? 

Némán bólogattam. Mindketten felálltunk, a szárnyai immáron eltűntek. Ez egy kicsit könnyebbé tette a dolgot. 

- Nincs messze az autóm!

- Gyalogolni akarok!-a talajt néztem végig szipogva

- Elkísérlek!

- Egyedül akarok lenni!

- Nem foglak itt hagyni a pusztában egyedül éjnek idején!-jelentette ki magabiztosan

Nagy sóhaj hagyta el a számat. Még mindig  sokk hatás alatt álltam. Tudtam, hogy nem beszélhetem le róla. Elindultam visszafelé hozzá. Úgy sem engedne most a barátaimhoz. Meggondolatlanság lenne részéről. Séta közben oldalra sandítottam, zsebre dugott kézzel lépkedett mellettem. Próbálta az én tempómhoz igazítani lépéseit. Végig engem figyelt. Figyelte, hogy mikor őrülök meg. Minden egyes apró mozzanatomat figyelte védelmezőn. 

Minden megváltozott röpke 1 óra alatt. Már nem úgy léptem be ezen a kapun, mint eddig. Legszívesebben sikítani tudtam volna és ütni-vágni mindent, amit érek. De uralkodnom kellett magamon. Így is teljesen összeroppantam. 

- Egyedül akarok lenni!-törtem meg a csendet immáron a hallban állva egyik lábamról a másikra

Nem akartam ránézni. Nem tudtam a szemébe nézni. Nem ment! Egyszerűen nem! És ezt ő is tudta jól. Nem tudom fel fogom-e tudni dolgozni ezt. Talán igen....talán nem!

- Rendben!-bólintott- Ha bármire szükséged lenne...-halkult el

- Tudom!-szipogtam zsebre dugott kezekkel ácsorogva még mindig a követ kémlelve- Jó éjt!

- Jó éjszakát Catherine!-köszönt el

Azon az éjjelen nem sokat aludtam. Nem tudom mennyi ideig zokogtam. Mikor már elfogytak könnyeim, kimentem megmosni az arcomat. A tükörben egy kisírt szemű idegen nézett vissza rám. Borzalmas látványt nyújtottam. Pizsamába öltöztem, majd visszabújtam az ágyba. 

Ha, sikerült is elaludnom, rémálmok gyötörtek és csak forgolódni tudtam. Nem könnyű ezt feldolgozni. Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott a fejembe, amit egyszerűen nem tudtam feldolgozni. 

Reggelre sikerült elaludnom csupán. 

Halihó Cukorborsók!

Meghoztam az újabb részt, remélem tetszeni fog nektek! Sokáig dolgoztam rajta, hogy átjöjjenek Catherine érzései! Remélem sikerült, ha csak egy pindurit is!

Ha tetszett kérlek írj kommentet!

Köszönöm az eddigi bátorító hozzászólásokat és a szavazatokat! Imádlak titeket!

Puszi&ölelés:

Nola