Az utolsó fejezet |Botka Endre|

1. rész - Böde

2017.05.04.

Csütörtök kora hajnal van, már indulásra készen voltam, még elraktam a táskámba a diktafonomat, aztán kiléptem édesanyámék lakásából, csak ők még aludtak a szerencsések.

Az időjárás nem volt kegyes, csak úgy szakadt az eső, én pedig már teljesen eláztam mire megérkeztem a Böde rezidenciához, a diktafonom már üzemelt, így megnyomtam a csengőt. A focista rohant ki egy szál melegítő nadrágba és egy papucsba. Oké, Böde Dani nagy és férfias, de ahhoz képest, hogy már májust írunk még nincs túl jó idő.

- Jézusom, meg ne fázz! - akadtam ki amint hallótávolságon belülre ért és kinyitotta nekem a kaput. Két puszival üdvözölt, de aztán toltam is befelé.

- Nem kaptad meg az üzenetemet? Írtam, hogy elmegyünk érted. - szólalt fel, mikor beértünk. Levettem magamról a vizes kabátot és csizmát, illetve az esernyőmet elvette Dani és kezelésbe vette.

- Nem mertem szakadó esőben elővenni a telefonomat, de már édesmindegy. - legyintettem egyet és végre volt időm szétnézni a nagy házba. Biztos van pénze, de mégsem olyan környezetben él, mint például Juhász Roland, akinél múltkor volt Pimasz Úr. Igen, imádom Pimasz Úrt.

- Igaz, na gyere csak beljebb. - tette a hatalmas kezét a lapockámra és úgy tolt be az étkezőbe, ahol a felesége és két fia reggeliztek. - Panka, ők a családom. A feleségem Dóra és a két fiam, Gergő és az ifjabb Dani. - mormogta el, aztán visszaült a helyére és folytatta a reggelijét. - Kicsit késésben vagyunk, de behozzuk.

- Örülök, hogy megismerhetlek Panka, esetleg kérsz valamit? - simította meg a vállamat Dóra, de udvariasan visszautasítottam. - Ez a cikk mikor fog megjelenni? - kíváncsiskodott, amit nem bántam, hisz semmi titkos dolog nincs e mögött.

- Nem kérek semmit, és minden bizonnyal jövőhéten. - mosolyogtam félénken és csendben vártam, hogy a család megreggelizzen. Dóra folyton szóval tartott, aztán pedig végül elkészült a Böde klán, így én is felvettem a kabátomat és a cipőmet, aztán el is indulhattunk. Az anyósülésre kerülhettem, mivel a srácok állítólag elég rosszak, így Dóra bepréselte magát a két ülés közé. - Terv? - kérdeztem kisebb mosollyal miközben a kis füzetemet nézegettem. Ma fel kell hívnom a testvéremet.

- Kidobjuk a családot a valahol, aztán megyünk is a pályára! - foglalta össze tömören, mire bólintottam egyet.

Dórát és a két kisrácot kiraktuk az egyik bevásárlóközpontnál, ahol majd állítólag a testvére felveszi őket és mennek a nagymamához. Ez beletelt egy fél órába, aztán Dani újra az autóba pattant és indultunk is a sporttelephez.

- Mesélj az érzéseidről. Jön a szezon vége, folytatódnak a VB selejtezők, agyilag összeraktál mindent? - érdeklődtem miután bekapcsoltam a diktafont. Élményekből szeretnék írni, de a cikk központja mégis a válogatott és a tervek, így azt szó szerint szeretném leírni.

- A válogatott még egy hónap, Storck még nem vette fel szerintem egyikünkkel sem a kapcsolatot, most figyelget mindenkit. Jelenleg a Fradira koncentrálok, le vagyunk maradva és ez betudható a sok távozónak és érkezőnek. Rengeteg fiatal játékos van most az országban, ezért is került bemutatásra a válogatottban is annyi. Nagy Dominik, Botka Endre, Hangya Szilveszter és tovább, mind nagyszerűen fociznak a saját klubjukban, nehéz egy új csapatot megszokni, főleg ha az a felnőtt válogatott, így nagy a nyomás rajtuk, ritka az olyan, aki hamar átrepül e felett, nem lehet mindenki Nagy Ádám és debütálhat rögtön tökéletesen. - nevetett fel amin elmosolyodtam.

- Szóval most Storck valószínű, hogy a fiatalokat próbálgatja beépíteni? - érdeklődtem, de közben az utat figyeltem.

- Tudom, hogy rengeteg név van a fejében, Gerzsonnal, Dzsudzsival meg velem sokat beszélgetett erről, mi pedig próbáltunk neki segíteni, szűkíteni a kört, de nem egyszerű, hisz sokak most váltottak csapatot, így elölről kell kezdeniük mindent.

- De biztosan lesz olyan, aki most vált, de mégis látni fogjuk a pályán. Mint például Kádár Tomi vagy Guzmics Ricsi.

- Igen, ők alapemberek, de ez azt is jelenti, hogy jelentősen csökkenni fog a teljesítményük. Közben pedig meg is érkeztünk. - mondta, én pedig leállítottam a felvételt és érdeklődve figyeltem, ahogyan Dani csak int a portásnak, aki be is engedi a hatalmas autót. Gyorsan talál egy parkolóhelyet, mi pedig sietünk is be az épületbe, ugyanis az eső még mindig szakad. Bent meglátok pár Fradi játékost, akikhez oda is megyünk. Dani lepacsizik velük, aztán maga mellé ránt.

- Emlékeztek Pankára? Múltkor edzés elején volt bent. A jó hír, hogy velem tölti a napját, a rossz, hogy veletek is. Ne hátráltassátok a munkában! Világos? - apáskodott felettem újdonsült focista barátom, amin mosolyogtam.

- Igazából Gerit is kikérdezném majd, illetve Lacit és Zolit is. Minél több vélemény annál jobb, nem? - kérdeztem mosolyogva Lovrencsicstől, aki csak aktívan bólogatott. Elindultunk a folyosókon és Gera jött velünk szemben teljes felszerelésben, úgyhogy amíg Dani átöltözik én letámadtam a harmincnyolc éves focistát. - Zavarhatok? - kérdeztem kis mosollyal.

- Persze! Panka, ugye? - kérdezte, aztán a kezét nyújtotta felém. - Gera Zoltán. Bármire válaszolok! - nevetett, így oldotta a hangulatomat. Eléggé feszült tudok lenni új emberek között hiába konkrétan az a munkám.

- Mit gondolsz az eligazolásokról? Hátráltatja a válogatott munkáját? - érdeklődtem.

- Valamilyen szinten igen, de később kifizetődő lesz, ha játszatják is az embert. Az a sejtésem, hogy most inkább a fiatalok kapnak majd lehetőséget és Storck hagyja, hogy mindenki beilleszkedhessen az új csapatánál. - felelte megfontoltan. Épp Kleinheisler sietett egyenesen felénk. Nagy mosollyal mutatkozott be, én pedig kaptam az alkalmon.

- Kérlek, rácáfolnál arra, hogy azért vagy itthon, mert németet kell tanulnod? - kérdeztem kicsit kínosan, amin felnevetett.

- Persze! Én döntöttem így, ennek megvan a saját személyes háttere is, tehát nem a nyelv miatt vagyok itthon. - legyintett egyet.

- És mik kavarognak a fejedben az eltiltás miatt? - kérdeztem érdeklődve.

- Szomorú és mérges is vagyok, de részben persze az én hibám is, de így legalább koncentrálhatok arra, hogy itt tudjak teljesíteni és felvenni a Fradi sajátos tempóját. - bólogatott, mint egy kiskutya és kis gondolkodás után úgy döntött, hogy erről ennyit akar mondani.

- Köszönöm. - mosolyogtam és megigazítottam a vállamon a táskámat, aztán pár vizes tincsemet a fülem mögé tűrtem.

Sziasztok! Hogy legyen egy kis jó is a napban, már hoztam is az első részt. Igazából szerintem nem valami izgalmas és érdekfeszítő, de ígérem sokkal jobb lesz pár rész után! :)

#2 rész pénteken, #3 rész egy hét múlva

Szép hetet Nektek! xx