Az utolsó fejezet |Botka Endre|

6. rész - "Elrabolva"

Az autóban ülve feszengve éreztem magamat, próbáltam az útra koncentrálni én is, de közben mégis megölt a kíváncsiság, hogy hova megyünk, hisz elhagytuk már Budapestet is. Elhúztam a számat és megragadtam az ajtó oldalán lévő kapaszkodót. Botka Endre éppen most fog elrabolni engem.

- Tedd fel nyugodtan a kérdésedet. – szólalt fel és ekkor vettem észre, hogy egy kicsit pösze, ami megmosolyogtatott, hisz ez édes. Megköszörültem a torkomat, de nem szólaltam meg. – Gátlásaid vannak? – kérdezett most ő. Felhúzott szemöldökkel pillantottam rá. – Beparáztál, mi? – nevetett fel, ami kicsit felidegesített.

- Nincsenek gátlásaim és nem paráztam be. Ugyan miért kéne? Habár nyilvánvaló, hogy képes vagy odaszúrni az embereknek, de azt senki sem tudta, hogy emberrabló is vagy. – horkantam fel aztán újra az utat kémleltem. Kezdem nem jó ötletnek tartani ezt az „ismerj meg, meglátod jó ember vagyok" dolgot.

- Emberrabló? – nevetett fel, mire felhúzott szemöldökkel érdeklődve néztem rá. – Panni, moziba megyünk. – rázta meg a fejét egy mosollyal.

- Hova? Debrecenbe? – vettem fel a flegma stílust, ami láthatólag nem nyerte el a tetszését.

- Ha nem akarod, hogy tényleg elraboljalak, aztán a gyönyörű testecskédet áruljam, akkor kérlek ne flegmázz. Nem tartom szépnek, ha egy lány ezt teszi. – mondta teljesen komolyan, de a végén azért rám nézett és megengedett magának egy mosolyt. Az első mondatot pedig inkább egy Szalai Ádám szájából képzeltem volna el. Kicsit összeszedtem magam a kezdeti sokkból, aztán újra az utat néztem. Tudja, hogy mit akar és benne van valami furcsa másság, ami különösen érdekel. Mintha csak egy új rejtvényt kezdenék el kiboncolgatni.

- Rendben, ne haragudj. De hova is megyünk? – kérdeztem tőle, de természetesen nem válaszolt. Mintha némasági fogadalmat tett volna, nem is szólt hozzám amíg be nem értünk Mogyoródra. Érdeklődve lestem a számomra ismeretlen utcákat, habár ő pontosan tudta, hogy hova megyünk. „Ring autósmozi" volt a hatalmas táblára írva, én pedig teljesen lesokkolódtam, én nem ilyen mozira voltam felkészülve. Nagy szemekkel néztem, hogy egy pulcsiban kiszáll az autójából és egy idősebb bácsihoz sétál, aki mosolyogva fogadta. Kezet ráztak, aztán elkezdtek beszélgetni, Botka egy pillanatra hátrafordult felém, aztán mosolyogva lehajtotta a fejét. A bácsi megveregette a focista vállát, aki utána teljes nyugalommal újra beült az autóba.

- Megleptél Botka Endre. – húztam kis mosolyra a számat. – Úgy tudtam, hogy ezek csak nyáron üzemelnek. – néztem jobban szét miközben ő leparkolt.

- Így is van. Viszont ismerem a bácsit, már tíz éve idejárunk mozizni, az egész család imádja és megkértem, hogy tegyen egy kivételt, na meg az unokája fradista, úgyhogy egy mezembe került, de ez a legkevesebb a hölgyért. – pillantott rám, amitől teljesen zavarba jöttem, egy kicsit el is érzékenyültem, ugyanis ez túl nagy meglepetés volt és még senki se hozott ilyen „különleges" helyre. A nagy fény zavart meg a csodálkozásomban és alig pár perc alatt rájöttem, hogy melyik filmet is nézzük, hiszen nagy kedvencem.

- Feketék fehéren, honnan tudtad? – kérdeztem kis mosollyal.

- Ugyan Panni, ezt mindenki szereti. – rántotta meg a vállát, mintha ez semmiség lenne, viszont el tudom képzelni, hogy ebbe a tervbe Flóra is segédkezett egy kicsikét. – Örülök, hogy felszabadultál, viszont azt a rúzst letörölhetnéd. – nézett újra rám egy csibész mosollyal, amivel biztos, hogy sok lány bugyiját szedte már le, vagy csak elvarázsolt mindenkit. Az igazság az, hogy már képtelen vagyok úgy nézni Botkára, aki valamilyen nőcsábász lenne és az a mosoly is sokkal értékesebb.

- Lehet egy kérdésem? – kérdeztem félve.

- Halljuk. – fordult felém a felső testével is és egy érdekes fej kíséretével várta.

- Miért igazoltál a Fradiba? Holnap lesz a kupameccs a Honvéd ellen. Biztos nehéz lesz. - hajtottam le a fejemet. Egy nagyot sóhajtott és szerintem vacilált, hogy ezt most elmondja-e nekem.

- Ugye nem fogom viszont látni a következő cikkedben? – kérdezte bizalmatlanul, ami kicsit rosszul esett, de teljesen érthető is. Nemlegesen megráztam a fejemet és vártam a válaszát. – Nem voltam sikeres Kispesten, semmi motiváció nem is volt és én szeretnék nyerni már végre valamit. Igazából ezért és biztosan fura lesz a régi csapattagok ellen játszani, a barátaim ellen, de nem félek, hisz ez a fociról szól és én annak élek. – rántotta meg a vállát, aztán újra a vászonra nézett. – Remélem kielégítő választ kaptál. – jegyezte még meg, én pedig csak bólintottam és bekapcsolódtam a filmnézésbe.

Hihetetlen, hogy bealudtam, arra keltem fel, hogy már száguldozunk az autópályán. Kicsit nyűgösen ültem feljebb az ülésen és szétnéztem. Már sötét volt és még mindig Botka ült mellettem szerencsére.

- Ne haragudj. – motyogtam rekedten neki utalva arra, hogy bealudtam a film alatt.

- Semmi baj Panni, ha akarsz aludhatsz még, amíg haza nem viszlek. – mosolyodott el kicsit. – Mondjuk már lassan ott vagyunk.

- Szörnyű társaság vagyok és általában a filmek 90%-án bealszok, ha estefelé nézem őket. Tényleg ne haragudj. – ismételtem magamat, de ő csak felnevetett.

- Ne kérj bocsánatot. Igazából ez az én hibám is, mivel a tegnap éjszakád sűrű volt a húgod miatt és miattam is. – igaza volt, szörnyen fáradt voltam már, hiszen éjjel nem sikerült valami sokat aludnom, ezért is örültem mikor már megérkeztünk a ház elé, viszont annak nem, hogy Peti kint fagyoskodva várt rám egy szál cigivel. – Amúgy, ő a barátod? – kérdezte feléve.

- Dehogy. – nevettem el magamat és megráztam a fejemet. – Csak egy barát barát. Köszönöm, hogy elvittél ma és már most bizonyítottad, hogy nem az az ember vagy, mint akinek az edzésen mutattad magadat. – rántottam meg kicsit a vállamat egy kis mosollyal.

- Ennek örülök. Pihend ki magadat. Illetve, itt van két jegy, ha úgy gondolnád, hogy megnéznél holnap játszani élőben, annak örülnék. – nyújtott át egy borítékot nekem, amit meglepve ugyan, de elvettem. – Amúgy cukin alszol. – tette még hozzá, hogy végre meg is szólaljak.

- Még meglátom. – tettem el a táskámba egy nagy mosollyal. – És ne hidd, hogy ilyen kis cukimuki vagyok, mint ahogy gondolod. – tettem még hozzá fura magabiztossággal.

- Imádom, hogy csak úgy vagy hajlandó sokat beszélni, ha felidegesítelek. – nevetett fel. – Csak nehogy holnap is én hozzalak haza. – kacsintott, mire megráztam a fejemet és kinyitottam a kocsija ajtaját.

- Köszönöm Botka, vigyázz magadra. – adtam még neki egy mosolyt, aztán becsaptam az ajtaját, ő pedig elhajtott, mikor látta, hogy még megvárom Petit is, hogy elszívja a cigarettáját.

- Az igen Panka. – húzta fel a szemöldökét és az autó után nézett. – Akarsz mesélni? – kérdezte nyersen.

- Nem hiszem, hogy érdekelne téged. - összeszűkítettem a számat és csak őt néztem.

- Nincs elkenődve a rúzsod. – állapította meg a tényt, aminek mintha örült volna.

- Mert nem történt semmi.

 
Sziasztok! Tegnap kellett volna hoznom a részt, de ez nem történt meg. Sajnálom, de most péntekre esett a kikapcsolódásra szánt baráti időm. Mindenesetre itt van az új rész és remélem tetszett! :)

#7.rész.11.27 #8.rész.12.01.