Az utolsó fejezet |Botka Endre|

8. rész - Galambocskáim

- Panka? – kérdezte rekedt, fáradt hangon, amitől a torkom egyből kiszáradt. A hangja szinte karcolta az idegeimet, így egyből arrébb is mentem a többiektől, de Flóra követett. – Itt vagy? – szólt bele újra. – Te hívsz fel és akkor is harapófogóval kell kiszednem belőled, hogy miért? – nevetett fel, mire végre sikerült nyelnem egyet.

- Én csak... Ne haragudj, ha felkeltettelek. – hihetetlen, hogy ezeket ki tudtam mondani. Köhögtem egyet, hogy a hangomban lévő remegés abbamaradjon, hisz ez csak Botka, aki majdnem olyan átlagos, mint a többi ember.

- Nincs semmi baj. De ha azért hívtál, hogy felébressz és bocsánatot kérj, akkor haragudni fogok. – kicsit szigorúbbra vette a hangnemét, de próbáltam ezt figyelmen kívül hagyni, már csak azért is mert Flóra elkezdett bökdösni.

- Ne csak tátogj, mint egy hal. – szólt rám asszonyosan húgom, még a kezeit is a derekára helyezte. Felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet, aztán újra arrébb mentem tőle, de ugyancsak megint követett.

- Nem tudom, vagyis de, tudom, hogy miért akar velem jönni a húgom a mai meccsre és örülnék is, ha beszélnél Batik barátoddal, hogy a húgom nem lehet az övé. – kicsit ideges lettem már, amit valószínű, hogy hallott, mert felnevetett mondandóm közben.

- Panni, lassíts. – mondta. – Kettő jegyet kaptál. – ez után pedig szörnyen rossz embernek éreztem magamat. Ingyen kaptam tőle a két szép szememért VIP jegyeket, én pedig most itt akartam könyörögni neki egy harmadikért is, hogy a húgom leszálljon rólam. Aggódva néztem Flórára, aki türelmetlenül várt.

- Tudom, igazad van, csak Flóra... - a levegőbe hagytam a mondatomat, ő pedig felsóhajtott ismét.

- Elég csúnyán beszéltél Batikról, de elárulom, hogy Flóra mellétek kap jegyet tőle és el is akarja hívni randizni, nekem pedig meg kéne puhítanom a kicsi kőszívedet a meccs után. – szinte már nyájasan beszélt, de neki ez is jól állt szerencsétlenségemre és ha így folytatja a rábeszélése is sikeres lesz.

- Mi? – vékonyodott el a hangom. – Nem, ez most nem fog sikerülni. – ráztam meg a fejemet, újra visszatérve a nyugalmamba.

- Majd meglátjuk. Ötkor találkozunk az arénában, ja és légy szíves, ne pirosat vegyél fel, különben kénytelen leszek adni neked egy Fradi mezt. – nevetett még bele a telefonba, aztán lerakta. Nagy szemekkel néztem húgomra, aki már meg is szólalt volna, de csak megráztam a fejemet.

Délután kettő körül ment csak el a húgom, de akkor is azért, mert Batik eljött érte, én pedig hagytam, hogy oda vigye Flórát ahová csak akarja. Erőt vettem magamon és bekopogtam Peti szobájába, de választ nem kaptam, ezért inkább benyitottam lassan. Úgy néz ki, hogy a nagy duzzogásban elaludt. Halkan becsuktam az ajtót és a telefonommal világítottam, amíg a díszlámpákat fel nem kapcsoltam. Leültem mellé az ágyra és megsimítottam a homlokát, ilyenkor annyira szeretem, hisz nem dumál ostobaságokat, amik annyiszor felvidítottak már. Szeretem őt, mintha csak a testvérem lenne, hisz rá tényleg mindig számíthattam, és ő is rám. Megrebegtette a pilláit, aztán kicsit kinyitotta a szürkés kék szemeit.

- Nem jöttél ebédelni. Nem vagy éhes? – kérdeztem tőle halkan. Megfogta a kézfejemet, amivel még mindig a homlokát piszkáltam.

- De, de még egy kicsit hagy maradjak. – ásított fel. Bólintottam egyet és ki akartam menni, de ő nem engedte. – Maradj te is. – kérte és felemelte a takaróját, én pedig egy kis gondolkozás után befeküdtem mellé. Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre. – Ne haragudj rám Panni. – motyogta.

- Nem haragszom. – suttogtam neki és behunytam a szemeimet. – Tudom, hogy csak féltesz. – motyogtam és egyre jobban éreztem az álmosító meleget, így hát az ő karját szorítva aludtam el.

- Ó... - egy elég hangos és meglepődött hangra nyitottam ki a szemeimet, először fájtak a szemeim és fel sem fogtam, hogy mi van. – Ne haragudjatok galambocskáim, de Panni, lassan készülnöd kéne. – már ennyi lenne az idő? Felültem az ágyban, meglepetésemre Peti nem tűnt olyan fáradtnak, hisz a telefonját nyomkodta unottan.

- Szóval mész? – kérdezte szomorúan, közben pedig eldobta a telefonját. Csak bólintottam egyet, ami neki nem tetszett, úgyhogy máris szólásra nyitotta a száját újra. – Bejön neked ez a focista? Őszintén válaszolj kérlek. – elhúztam a számat, nem sejtettem, hogy ilyet fog kérdezni.

- Még nem is ismerem őt Peti. – ráztam meg a fejemet és kikeltem az ágyból, hiszen éreztem a feszültséget, amit ő sugárzott.

- Jó, érezd jól magadat. – morgott és ő is talpra állt.

- Tudtommal imádod a Fradit és most is úgy ítélkezel, hogy nem is ismered azt az embert! – mordultam rá mielőtt még azt hiszi, hogy az ő igazával távozom. Tudom, hogy a Fradi mezében fog ülni a tévé előtt és szurkolni fog a zöldeknek, hisz nem hagyná ki, amit most mutat csak egy álca a Botka Endre iránti ellenszenvével, amit ma majdnem sikerült rámragasztania. Mielőtt bármit mondhatott volna kisiettem a szobájából egyenesen az enyémbe mentem, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne felvennem, ezért szóltam Berninek, aki már az ajtóban is volt. - Segíts nekem. – sóhajtottam fel, ő pedig máris a szekrényemhez lépett.

- Valami zöldet kéne. – gondolkozott hangosan.

- Nekem mindegy, azt mondta Botka, hogy bármit csak ne pirosat, mert akkor mezt fog nekem venni. – mondtam el barátnőmnek ezt az igen fontos utasítást, mire ő fogta magát és a talán egyetlen piros pólómat elővette és az ágyamra vágta utána repült egy fekete csőnadrág is. – Berni, ez nem fog látszódni a kabátom alatt. És nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálod. – nevettem fel.

- Gyerünk, csináld, ha meg akarod fogni. – mosolygott bájosan. – De ha szeretnéd, van egy piros kötött kardigánom, azt odaadhatom és akkor fázni se fogsz. – rántotta meg a vállát.

- Nem akarom megfogni őt és a kabátom alatt még mindig nem látszódik. – forgattam meg a szemeimet.

- Peti miatt ellenkezel ennyire? – kérdezte miközben az összegyűrt ruhadarabjaimat újra összehajtotta ezzel egy kis rendet téve a szekrényemben. – Talán érzel iránta valamit?

- Ő csak a barátom Berni. – sóhajtottam fel, aztán kétségbeesetten néztem rá és vártam, hogy ezt abbahagyja.

- Akkor? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Beharaptam a számat és egy percre elgondolkoztam. Nem akarom a Petivel való barátságomat tönkre tenni azzal, hogy én ennél többet akarjak, Botkát pedig alig ismerem. Lehet, hogy megkedvelném, de lehet, hogy nem. Annyira hangulatfüggő ember, hogy ez talán veszélyes is lehet, lehet bekattan egyik reggel, de az is lehet, hogy csak bizalmatlan az idegen emberekkel, főleg, ha azok újságírók.

- Hozd azt a kardigánt. – motyogtam lemondóan, hisz Botkával még mindig kevesebbet veszíthetek, mint Petivel.

#9.rész.12.05. #10.rész.12.08.