Az utolsó fejezet |Botka Endre|

7. rész - Szombat reggel

2017.05.06.

Hihetetlen, de kipihenten keltem fel szombat reggel és kis mosollyal csináltam egy kis rántottát az egész albérletnek, még kávéra sem volt szükségem hozzá. Dúdolgatva terítettem meg, aztán raktam az asztal közepére a reggelit rengeteg zöldséggel, illetve üdítővel és lefőzött kávéval, Peti anélkül úgysem tud megélni.

- Azta. - jött ki kómásan a szobájából Berni és egyből lehuppant a helyére. - Ezt mivel érdemeltük ki? - kérdezte már egy nagyobb mosollyal és érdeklődve nézett szét a kínálaton. Csak megrántottam a vállamat, ugyanis a többiek is kiszállingóztak és ugyan olyan érdeklődéssel ültek asztalhoz.

- Miért vagy ilyen boldog és kisimult? Csak nem? - nézett rám perverzen Csabi, de már tömte a száját a rántottámmal.

- Nem történt semmi. - ráztam meg a fejemet mosolyogva és bekaptam egy koktélparadicsomot.

- Mégis szinte szárnyalsz. Csak nem az a focista? - kérdezte Petra, de mivel nem válaszoltam, hanem a tányéromra néztem, ezért ő gyorsan felpattant és mellém sietett. - Nagyon remélem, hogy mesélsz. - veregette meg a vállamat, aztán elment egy kis vizet tölteni magának.

- Szóval ő. Hogy is hívják? - érdeklődött mosolyogva Dóri, mire felsóhajtottam. Semmi köze nincs ennek Botkához.

- Botka Endre. - felelte helyettem Berni, egyből rákaptam a tekintetemet és csúnyán néztem rá. Hanyagolni szerettem volna ezt a témát, amire esélyem sem volt, de Peti lelkemig hatoló tekintete zavart. Mintha tudná, mintha a fejembe motoszkálna és ezt utáltam.

- Mesélj. - bökte hozzám Csabi, akit igazából szerintem nagyon nem is érdekelt, hisz máris már a második adagját fogyasztotta.

- Nem volt semmi. Moziba vitt...

- Milyen hétköznapi. - horkantott bele a mondatomba Peti, amiért Petrától kapott egy kisebb nyakast.

- Szóval, egy autósmoziba vitt, ahova már évtizedek óta a családjával szokott menni. A Feketék-fehérent választotta. - mondtam egy kis mosollyal.

- Az az egyik kedvenced. - áradozott Dóri és egy szerelmes pillantással várta, hogy tovább falhassa a szavaimat.

- Igen. Szóval, beszélgettünk, vagyis inkább ő beszélt, de végül kicsikart belőlem mindent, aztán már annyira fáradt voltam, hogy a film közben elaludtam és csak akkor ébredtem fel mikor elértük Pest határát. Nem nagy sztori és nem is olyan emlékezetes. - rántottam meg a vállamat.

- És mikor lesz a következő tökéletes randi? - kérdezte cinikusan Peti aztán felállt az asztaltól és a mosogatóba vágta a tányérját, aztán nekidőlve nézett engem.

- Féltékenység, érzitek ezt a kínos melegséget? - kérdezte Csabi és hátradőlt a széken, aztán a hasát simogatta.

- Nem lesz. - vágtam rá, de aztán eszembe jutott a boríték, amelyben a két jegy lapult. - Igazából kaptam tőle két jegyet a mai meccsre. - tettem még hozzá aztán felhúzott szemöldökkel néztem Petire.

- Szóval mégis lesz. Két nap két randi, nem pazarolja az időt. Kicsit tapadós, mint a pióca, nem? - kérdezte egy enyhe mosollyal, de a szemeit nem vette le rólam. Összeszorítottam a számat, igazából kicsit csücsörítettem. Sikerült egy kérdéssel tönkre vágni a jól induló napomat. Rácsaptam az asztalra, aztán azon megtámaszkodva álltam fel a helyemről és indultam meg a szobámba. Nem értettem, hogy miért kellett belém állnia, de azt főleg nem, hogy most miért érzem azt, hogy igaza van. Becsuktam magam után az ajtót és nekitámaszkodtam. Egy nagyot sóhajtottam a szemeim pedig a boríték felé vándoroltak, amivel aztán sokáig szemeztem. Miért akar ez az ember ilyen hirtelen megismerni alig pár nap alatt? Melyik az igazi arca? Ami az első napon volt, vagy ami tegnap? Én pedig miért kezdem elveszíteni a tartásomat? Nem akartam megismerni, de ő hirtelen levakarhatatlan lett én pedig végül már hagytam magamat. Mi a fene bajom van?

- Panka, itt a húgod. - kopogott be az ajtón Csabi, ami visszazökkentett, így mélyen beszívtam a levegőt aztán ki és egy kis mosollyal tértem vissza a többiekhez. Flóra a nappaliban várt, ahol a többiek szórakoztatták őt.

- Na végre. Milyen volt a tegnapod Endivel? - csillantak fel a szemei. Peti felmordult én pedig csak megráztam a fejemet. - Ilyen rossz volt? - kérdezte aggódva, megérintette a karomat, a szemeimmel pedig követtem az összes mozdulatát.

- Nem erről van szó. - motyogtam neki. - Kérsz valamit? - kezdtem el terelni a témát, aminek ő ugyan nem dőlt be, de bólintott egyet.

- Pedig Peti azzal fogadott, hogy térítselek észhez. - húzta féloldalas mosolyra a száját, egyből az említettre néztem, aki viszont a telefonjára volt tapadva.

- Botka Endre felfordította ennek a kettőnek az életét. - szólt közbe Petra, amiben teljesen igaza volt, hisz Petivel nem ilyen volt a kapcsolatunk ezelőtt, most pedig úgy viselkedik mint, akit megcsalnak.

- Ugyan, igazán rendes ez az Endi, nem kell félteni Pankát. Igaz Peti? - fordult oda lakótársunkhoz, aztán elfogadta a poharat és belekortyolt a vízbe.

- Szóval ne féltsem egy kapzsi majom focistától, akinek mindene a pénz, hogy aztán elvigye tőlünk Pankát az arabokhoz, mint például Németh vagy Dzsudzsák? Ne haragudj Flóra, de most teljesen ellene vagyok ennek a „kapcsolatnak". - végre ránk nézett, ám a szemeiben semmi kedvességet nem találtam, ahogy a szavaiban sem.

- Péter, csak nem szerelmes vagy a nővérembe? - kérdezte hatalmas mosollyal Flóra és azokkal az érdeklődő szemeivel próbálta kicsikarni a srácból a választ.

- Szegény Peti, ha ez igaz, akkor vége. - nevetett fel Csabi, de aztán beüzemelte az Xbox-ot, Dóri pedig egyből csatlakozott is hozzá ezzel kivonták magukat a témából.

- Flóra. - szóltam húgomra, aki csak felsóhajtott és felemelte a kezeit.

- Oké, abbahagytam. Kit viszel magaddal a mai meccsre? - tért egyből a témára és máris tudtam, hogy miért is jött ő ide. Teljesen rákattant Batikra és azt szeretné, ha őt vinném magammal, habár én Bernire gondoltam.

- Még az se biztos, hogy megyek. - rántottam meg a vállaimat.

- Helyes. Maradj itthon és nézzünk normális focit. - egy kis mosolyt megengedett magának, amitől én is elmosolyodtam, hisz ez az a Peti, akit annyira szeretek. Vonzott, hogy vele nézzek focit egy-egy sör kíséretében, esetleg még két doboz pizzával, hisz ezen a héten nem volt alkalmunk rá. Aztán bevillantak annak az átkozott focistának a szemei, a gyönyörű kék szemei, amivel akár irányítani is tudna engem, amit gyűlölnék.

- Ne már Panni! Menjünk ki! - erőszakoskodott a húgom, amit Peti megunt és inkább kisétált a helyiségből.

- Nem szeretném, ha velük lógnál, úgyhogy, ha megyek is, akkor Bernit viszem magammal. - ezzel le is akartam zárni a témát, de persze a húgom akaratossága sajnos családi vonás.

- Panka. - emelte fel kicsit a hangját és teljesen komolyan nézett rám.

- Tanulnod kéne, lassan szóbeli húgocskám és ez a Batik-Botka-Varga trió nincs rád jó hatással és a múltkori eset óta tudtommal büntetésben vagy. - húztam fel a szemöldökömet. Flóra tipikusan az a csaj, aki szeret a középpontban lenni, ezért is kapott rá ennyire a focistákra ezzel kihasználva engem, de nem haragszom rá, hiszen ilyen a természete, nem tudok ez ellen mit tenni.

- Mikor indulunk? - kérdezte izgatottan Berni.

- Még csak tíz óra, nyugodj meg csajszi. - nevetett fel a háttérből Csabi, akinek teljesen igazat adtam, hiszen a meccs csak estefelé lesz.

- Különben is csak kettő jegyet kaptam. Kérlek, ne verd ki a hisztit. - észre sem vettem, de a telefonom már a kezemben volt és kényszerítetten Botka Endrét kellett tárcsáznom plusz egy jegyért. Flóra büszkén nézett rám, mikor meghallotta, hogy a focista felvette a telefont, viszont én teljesen elnémultan.

Boldog keddet! 😁😁 Remelem tetszett a resz! 😚

#8.rész.12.01. #9.rész.12.04.