Az utolsó fejezet |Botka Endre|

2. rész - Első benyomás

2017.05.04.

- Sportszelet mindenkinek! - robbant a folyosóra Botka és Varga Roli. Felém is közeledett egy csokiszelet, így kissé lemaradva, de elkaptam. Nagyokat pislogva néztem rájuk, vajon ez itt normális?

- Hol a cuccod? Azt hittem te is beszállsz közénk focizni! - rázta a fejét Varga Roli, de aztán csak mosolygott.

- Nem igazán vagyok egy sportember, nézni sokkal jobb és valószínűleg, hogy kétszáz méter után megfulladnék. - motyogtam szégyenlősen, aztán pedig megérkezett Dani is.

- Tiszta Ádi amúgy. Az is liftezik mikor lépcső is van.

- De legalább ő a pályán odateszi magát. - nevetett fel gondolom egy emléken Zoli.

- Láttad azt a videót? - kérdezte tőlem Varga, mire csak megráztam a fejemet. - Akkor addig nincs több kérdés! Írd be YouTube-ra, hogy Nagy Ádám körbevezet, hidd el kidobja.

- Oké, majd miközben rójátok a köröket. - nagy mosolyt varázsoltam az arcomra, aztán Botkára néztem, aki a csokiját majszolta, de lehet, hogy az már a második. - Esetleg kéred az enyémet? - kérdeztem tőle kedvesen, mire a gyönyörű kék szemeivel rám pillantott. Egy darabig csak bambult, aztán elmosolyodott, filmbe illő volt, ezért nem mondom rá, hogy gyönyörű, de elég helyes.

- Tartsd magadnál, úgyis meg fogsz éhezni. - kacsintott egyet, aztán elindult a folyosón hátat fordítva nekünk. - Na meg kell az energia, hogy kiteregesd a focisták kis titkait. - fordult még hátra, de aztán a kanyarban el is tűnt.

- Ne is foglalkozz vele, szar napja van. - legyintett egyet Varga Roli, aztán mutatta az utat nekem és közben magyarázott is, de képtelen voltam kiverni a fejemből azt az arcot.

A benti pályára érkeztünk, ahol már majdnem az összes focista ott volt, illetve a vezetőedző és a pályaedző is. Köszöntem nekik, aztán egy biztonságos helyre vonultam. Elkezdték az edzést, rótták a köröket, aztán erősítettek. Meglepődtem mikor már az ötvenedik fekvőtámaszt csinálta mindenki és még mindig bírták, én még egyet sem tudok megcsinálni.

Mikor két csapatra osztódtak, akkor hívott videóhívásban a húgom és úgy gondoltam mutatok neki egy kis focit.

- Panni, ma akkor mikor végzel? - érdeklődött nagy mosollyal. - Várj, ma van a Bödés nap? - szerintem a hangokból jött rá, vagy pedig a kis memóriájából előtúrta.

- Igen! - lelkesedtem fel és megfordított a kamerát, így láthatta, hogy a srácok játszanak, de aztán inkább visszafordítottam magam felé. - Mi a terved? - kérdeztem, de meghuppantam, mivel mellettem valaki nagy erősséggel ült le. Gyorsan felé pillantottam, de számomra ismeretlen volt.

- Bocsi, nem akartalak megzavarni, csak sérülés miatt nem játszhatok és gondoltam jobb társaságban nézni az edzéseket. - nevetett. - Batik Bence. - nyújtotta felém a kezét, mire a telefonomat átraktam a másik kezembe és elfogadtam a gesztusát.

- Medgyesi Panka, újságíró. - mondtam halkan.

- Panni, ki az? Remélem valamelyik focista! - csillantak fel a húgom szemei.

- Ne haragudj Flóra, de azt hiszem leteszlek. Ma átmegyek, ha végzek.

- De várj! Segítened kell a kémiában! Gyors leszek eskü, úgyis csak pár órám van a bukásig! Körülbelül 48 óra. - sóhajtott fel. Komolyan mintha a kivégzésére készülne.

- Húgi, tudod, hogy kémiából én is sötét vagyok. - forgattam meg a szemeimet, hisz a top három legutáltabb tantárgyaim közé tudom sorolni.

- Bocsi, halika. - húzódott közelebb hozzám a focista. - Batik Bence vagyok és szín ötös kémiából. legalábbis az voltam! - mosolygott sármosan, mire csak összeszűkítettem a szemeimet.

- Anyás! Flóra vagyok és igazán segíthetnél akkor. - nem telt bele pár másodpercbe, de a csöngő megszólalt, tehát a húgomnak most halasztania kell a beszélgetést és a tanulást is. - Jaj, ne már! Anya megöl, ha megint bukásra fogok állni ebből az idiótaságból! - nyavalygott nekem, amin csak mosolyogtam.

- Túl éled Drágám, de nyiss ajtót azért! Este találkozunk! - küldtem neki egy puszit, mire ő csak szomorú fejet vágott.

- Szia Bence. - tőlem el sem köszönt, csak a focistának integetett, aki nevetve búcsúzott el.

- Aranyos lány, hány éves, hogy kémiája van? - kérdezte érdeklődve.

- Most végzős és van pár gondja az ilyen természetismereti tantárgyakkal. - legyintettem egyet. - Egyébként túlbuzgó és leállíthatatlan, de legalább mindig felvidít. - rántottam meg a vállamat.

- Legközelebb hozhatnád! - kacsintott, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Ugye tudod, hogy a húgomról beszélsz? - kérdeztem biztos, ami biztos, de azt tettette, mintha meg se hallotta volna, amit mondok neki. Nem is foglalkoztam vele, hanem inkább még a kérdéseimet nézegettem.

- Na mi van? Hogy vagy? - új ismerős hang csengett mellőlem, de próbáltam nem bunkó lenni és direktbe rájuk figyelni, főleg, hogy ez a Botka azt gondolja, hogy én csak lehúzom a színvonalukat.

- Javulgatok, lassan szerintem már rendbe jövök. Remélem. Találkoztál már Pankával? - hirtelen feléjük fordultam, Bence felém mutatott, míg én nagyokat pislogtam rá. - Kis aranyos.

- Hogyne, kétszer is. - nézett rám kis mosollyal, aztán meghúzta a kulacsának tartalmát. - Este beülünk valahova? - fordult újra a barátjához.

- Legyen. - adta be végül a derekát a sérült játékos, én pedig visszatértem a kérdéseim olvasásához. - Nem jössz a húgoddal írónő? - bökött meg, mire újra rájuk pillantottam.

- Köszi a meghívást, de most kihagyjuk. - mosolyogtam visszafogottan és újra belemerültem volna a telefonomba, de nem hagyta. Komolyan olyan idegesítő, mint Flóra.

- Gyerünk már, kell egy kis kikapcsolódás! - bökdöste meg a karomat Bence, mire csak sóhajtottam egyet.

- Mivel volt pofám elmenni szabadságra egy hétre, ezért a nyakamba akasztottak egy projektet, amit körülbelül három nap múlva le kell adnom, tehát elég valószínű, hogy a ma esti társam az alkohol helyett a koffein lesz és a laptopom, ha megszeretném tartani a munkámat. - mosolyogtam rá kedvesen, mivel elég indulatosan nyögtem ki egy szuszra az egészet, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy meg akarok tőle szabadulni. Habár egy kicsit így van. A focistákra néztem, akik egy másodpercre összepillantottak, aztán rám néztek újra.

- Mit is csináltál az egy hét alatt? - kérdezte Botka felhúzott szemöldökkel. - Nem úgy nézel ki, mint aki egy hétig szabadságon volt.

- Semmi közöd nincs hozzá, már ne is haragudj. - álltam fel a cuccaimat ügyetlenkedve szorítottam magamhoz, hogy legalább ne égjek le azzal, hogy nekem áll feljebb, de itt bénázok. - Örültem a találkozásnak srácok. - motyogtam, aztán nagy nehezen átlépdeltem Batik előtt, aztán elhaladtam Botka mellett, de direkt levállalt, így minden kiesett a kezemből.

- Már ne is haragudj. - nevetett miután elvékonyította a hangját. Ideges voltam és éreztem azt a keserű ízt a torkomban. Nem mondtam semmit, csak megremegett az alsó ajkam. Inkább leguggoltam és az idegességtől remegő kezeimmel próbáltam összeszedni a tulajdonomat. - Jól van már. - motyogta a focista és leguggolt elém. - Hagy segítsek. - rám sem pillantott, csak járt a keze.

- Már eleget segítettél. - suttogtam magam elé és amint a kezembe adta, amit felszedett én már pattantam is fel és rohantam arrébb, közelebb oda, ahol nincsenek focisták.

Sziasztok! Itt is lenne a második rész! Mit gondoltok? :)

#3.rész.11.13  #4.rész.11.17

Jó hétvégét!xx