Az utolsó fejezet |Botka Endre|

20. rész - Kihasználjátok egymást

Nagyon boldog születésnapot kívánok LoveNeverBreaks! 💖👑

Utáltam, hogy munkába kellett mennem, olyan unalmas volt, főleg a kis kiruccanásunk után Endivel. Próbálja a napjaimat feldobni, de ő sem ér rá mindig. Két hete már, hogy Angiéknál voltunk és azóta Petivel egy szót sem váltottam, ami teljesen kikészített. Eldöntöttem, hogy lezárok vele mindent és tényleg csak barátok leszünk, de ez nem megy, ha vele élek.

Péntek este volt, Peti és Csabi a nappaliban Fifáztak, úgyhogy azt éreztem itt az ideje beszélni. Leültem melléjük és eleinte csak néztem a játékot.

- Magyarország Andorra ellen? Tényleg? – kérdeztem tőlük, Peti megforgatta a szemeit, míg Csabi felnevetett.

- Muszáj gyakorolni. Kijössz majd velünk a meccsre? - kérdezte, én pedig egyből bólogattam.

- Nem muszáj ám. – morogta a durcás.

- Peti, beszélhetnénk? – kérdeztem reménykedve, de nem válaszolt. – Két hete hozzám se szóltál. – motyogtam szomorúan. – Hiányzol. – jelentettem ki őt vizslatva. Erre felkaptam a fejét, de csak felnevetett. Komolyan éreztem, hogy hiányzik, de én Endinek azt mondtam, hogy képes vagyok arra, hogy csak őt szeressem.

- Akkor, én megyek. – dobta le a konzolt Csabi és kisietett a nappaliból egyenesen a konyhába. Kapva az alkalmon Peti mellé ültem és a kezemet a hajába vezettem, ami egyre csak hosszabb. Elhanyagolja magát, de még így is helyes. A szívem megdobbant, éreztem, hogy ez így nem lesz jó, ezért abbahagytam a piszkálását.

- Azért nem beszélsz velem, mert Endivel alakul valami? – kérdeztem félve.

- Azért nem beszélek veled, mert megint naiv vagy. Meg fog bántani, míg én végig... - megakadt. Idegesen eldobta a konzolt, ami csoda, hogy nem tört darabjaira.

- De ő kedves velem, nem olyan, mint amilyennek először gondoltam. – mondtam kis mosollyal, de aztán fejbe csaptam magam. Békülni szeretnék Petivel, erre neki fényezem Endit.

- Csak kihasználjátok egymást. Ez nem szeretet. Én szeretlek téged Panka, úgy ahogy vagy, nem akarlak megváltoztatni. Szeretem mikor hétvégén nem csíped ki magadat, szeretem ahogyan főzöl, szeretem mikor velem töltöd az idődet. Szeretem mikor durcázol, szeretem, ha elversz Fifában, szeretem, hogy veled magam lehetek, szeretem, ahogy káromkodsz meccsek alatt, de közben szeretem mikor minden hétköznap elegáns és csinos vagy. Szeretem, amikor boldog vagy... - elhalkult egy kicsit és a hajamat a fülem mögé tűrte. – De utálom, hogy nem miattam vagy az. – a sírás kerülgetett, ezért inkább felálltam mellőle.

- Már megpróbáltuk és nem ment. – ráztam meg a fejemet.

- Mert mind a ketten elrontottuk. – motyogta, de ő is felállt. – Nem tudok változtatni az érzéseimen, sajnálom. És már nem is akarok úgy tenni, mintha már nem szeretnélek. De tudom, hogy te őt választod. – szomorú volt és utáltam, hogy ennek én vagyok az oka. Hirtelen felindulásból megöleltem őt és nem tudtam elengedni.

- Khm. – állt meg az ajtóban Berni, mire szétrebbentünk. – Szól a telefon. – bökött az asztalra mosolyogva. Ekkor vettem csak észre, hogy az asztalra tett telefonom szól ilyen hangosan.

- Vedd csak fel. – rázta meg a fejét Peti és csalódottan hagyott a nappaliban.

- Szia. – köszöntem bele a telefonba.

- Szia, át tudsz jönni? – kérdezte félve.

- Miért? Baj van? – érdeklődtem felhúzva az egyik szemöldökömet.