Az utolsó fejezet |Botka Endre|

3. rész - Közös ebéd

2017.05.04.

Az edzés végeztével a srácok és az alanyom is letusoltak, aztán átöltöztek, én pedig addig üzeneteket olvasgatva vártam Danira. Nagyokat ásítottam, amitől mindkét szemem bekönnyesedett, nagyon szívesen aludnék most akár itt helyben is.

Már dél is elmúlt én pedig egyre jobban kezdtem éhes lenni, szerencsére a nagydarab focista is megérkezett a kapussal együtt. Nagyon gáznak érzem, hogy csak a válogatottból ismerek pár nevet a húgom miatt, pedig még fradista is.

- A következő úticélunk drága írónő, a Trófea. - karolt át Böde Dani egy nagy mosollyal. Kicsit lefagytam és először csak kerestem a szavakat, hisz az az étterem elég drága, legalábbis én nem eszek annyit a svédasztalból, amennyit elkérnek érte. Persze ez a focistáknál más.

- Trófea? - kérdeztem rá félve.

- Jajj, azt ne mond, hogy nem vagy éhes. - rázta meg a fejét, aztán elengedett, hogy kinyithassa az ajtót és maga elé engedhessen.

- Hidd el jó lesz. - lökött meg a vállával a kapus, mire csak félve elmosolyodtam.

- Persze, éhes vagyok, de én annyi pénzt nem tudok leenni. - néztem kétségbeesetten a focistákra, akik csak nagyokat mosolyogtak. Ezen mi olyan derítő? - Srácok komolyan! Ne mosolyogjatok! - kicsit rosszul kezdtem érezni magamat, így lányos zavaromban teljesen elszomorodtam.

- Aztapicsa de rohadt éhes vagyok! - igen, körülbelül eddig tartott a rosszkedvem ugyanis Botka csak úgy kirobbant az épületből és a hasát simogatta.

- Na, maximum majd Botesz leeszi helyetted a maradékot, ne aggódj már. - rángatott vissza a kapus a valóságba, de csak megforgattam a szemeimet. Lehet én kezdtem a bunkózást, mivel ő először csak poénkodott, de ő durvábban, sokkal durvábban folytatta és igazából már legszívesebben úton lennék haza.

- Minden maradék az enyém, na menjünk! - csapta össze a tenyerét és előre sietett Lacihoz és Gerihez. Kezdtem nagyon rossz ötletnek tartani, hogy én velük elmenjek.

Dani mellett csak csendben ültem és a testvéremmel beszélgettem Messengeren, aki remek kérdéseket adott, de az összesre csak ő akarja a választ, így miután beléptünk az étterembe kikapcsoltam az internetet. A hatalmas lefoglalt asztalhoz mentünk, igazából csak miénk jelenleg az étterem. Böde Dani és Varga Roli között foglaltam helyet, de igazából már nem akartam kérdezősködni és ezt Dani pontosan jól tudta, mégis elrángatott. Végül is egy egész napot ígért nekem.

- Mit kérsz? - érdeklődött Roli udvariasan.

- Egy mentes víz jól esne. Köszönöm. - mosolyogtam rá. Ledarálta, hogy a körülöttünk lévő öt-hat ember mit kér, aztán felállt.

- Akkor együnk! - húzódott nagy mosolyra a szája, a fejével maga mögé bökött, így én is felálltam. Út közben csatlakozott hozzánk a morcos, bunkó és a nagyon közvetlen focista is. - Mit ajánlasz tes? - kérdezte Roli.

- Nem hiszek a nagyvárosi éttermi kajákban, ezért valami levest eszek aztán valami sültet. A pörköltek biztos nem jók. - rázta hevesen a fejét Botka, mire elmosolyodtam. Olyan érdekes ez az ember, van mikor megöl a bunkóságával, de aztán meg egyszerűen csak aranyos. - Neked gyümölcslevest ajánlanék. - nézett rám, mire felhúztam a szemöldökömet.

- Miért? - kérdeztem meghökkenve.

- Mert édes, mint te. - kacsintott, mire megráztam a fejemet. Bárcsak ne nyomulna ennyire, meg ne lenne ennyire bunkó. - Jó na, ezzel akarlak kompenzálni, amiért egy fasz voltam. - állt meg előttem, mire sóhajtottam.

- Inkább ne próbálkozz, úgysem fogunk többet találkozni s számomra úgyis csak ugyan az a kis focista leszel, akinek szinte semmit sem kell csinálnia a boldog élethez. - húztam el a számat, ami neki nem tetszett, így mikor elmentem volna mellette megállított.

- Endi. - szólt vissza Batik, felhúzott szemöldökkel.

- Hagyd már Pankát. - rázta meg a fejét Roli is, de mivel a focista nem reagált ezekre, ezért ők kicsit arrébb mentek.

- Adj egy hónapot! Meglátod, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hiszel. - fogta meg a karomat. A szemeim a kezére tévedtek, aztán újra rá, a kék szemeihez.

- És az nekem miért jó? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel.

- Talán még valami jó is kialakulhat belőle. - rántotta meg a vállát nagy mosollyal. Sóhajtottam egyet, tudtam, hogy ebbe nem szabad beleegyeznem, de mekkora cikk lenne ebből. A focisták ötven árnyalata. Vagy, miért ne kezdj ki egy focistával. Csak ezek a címek voltak a szemeim előtt, mikor beleegyeztem az egészbe. - Remek, akkor holnap este moziba megyünk! - kacsintott. Megráztam a fejemet, nem tudtam ellene mit tenni.

Direkt nem gyümölcslevest szedtem magamnak, másodiknak pedig sushiból raktároztam be, amit végül Botka és Dani is megkóstoltak, de egyiküknek sem nyerte el a tetszését a nyers hal, habár a zöldséges bejött az előbbinek.

A közös kajálás után Dani a szüleim házához vitt és a lelkemre kötötte, hogy próbáljak meg a lehető legtöbb meccsükre kimenni, ő majd bejuttat, sőt, ha fotók kellenek, akár a pálya széléra is mehetek. Már tudtam is, hogy mi lesz a címe a cikkemnek, A férfi, aki a pályán terminátor, az öltözőben viccmester, otthon pedig egy csupaszív ember.

Elégedetten léptem be a lakásba és vettem le a hatalmas kabátomat. Elmosolyodtam a kellemes érzésen, mint mikor a kóbor macska újra hazatalál. Szerettem volna hinni ebben, hogy ide bármikor betehetem a lábamat, ha nyugalomra vágyom, de ez most is megdőlt. Egyből eszembe jutott, hogy miért költöztem el a szüleimtől, hisz ez az örökös vita megőrített és már ez az egy nap is szörnyű volt, hisz itt aludtam, amíg az albérletbe megszerelték a gázt, ugyanis öten lakunk egy lakásban.

- Megjöttem. - szóltam be, hogy ne higgyék azt, hogy betörő vagyok és apám véletlen még leütne.

- Én meg kész vagyok. - jött le húgom egy fekete feszülős ruhába és ugyan olyan színű magassarkú csizmában.

- Ugyan hova? - vette ki a számból a szót édesanyám. Én is felhúzott szemöldökkel néztem Flórára, aki csak mosolygott.

- Hát Bence elhívott minket. - úgy magyarázott, mintha hülye lennék és mégis milyen Bencéről beszél?

- Még mindig nem értelek. - ráztam meg a fejemet és bevonultam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet.

- Batik Bence. Instagramon megtalált, bekövetett és írt, úgyhogy várnak minket. - tette a kezét a vállamra, de nem reagáltam, hisz nincs kedvem jelenleg még több időt velük tölteni. - Gyere már Panka, Endi alig várja, hogy láthasson. - rázta meg kicsit a vállamat, de csak hidegen ránéztem és ott hagytam. - Most mi van?

- Az, hogy az egy idióta! Egy világi bunkó, akinél, ha valaki alacsonyabb rendű, akkor már levegőnek veszi. És ez nem tetszik. Ja, és belekényszerített abba, hogy találkozgassak vele, úgyhogy új telefonszámot kell keresnem és most az első dolgom, hogy visszamenjek az albérletbe. És te sem fogsz semmit mondani rólam! - fordultam vissza a húgom felé, aki megszeppenve hallgatta a történetemet. - Vetkőzz le, mert nem mész velük sehova!

- Látod, ezért nincs senkid. Mert kiállhatatlan és begyöpösödött vagy. - vágta még az arcomba, aztán feltrappolt az emeletre. Lehet, hogy nem járok el olyan sokat, de nincs is szükségem rá, ahogy egy párkapcsolatra sem. Teljesen boldog vagyok kettesben a munkámmal.

- Ne veszekedjetek már. - mordult fel apa, mire megforgattam a szemeimet és inkább a vállamra kaptam a cuccaimat. Ezt a stresszt én nem bírom tovább, a családom meg van őrülve és nincs kedvem ezt hallgatni tovább.

Sziasztok! Hoztam is a következő részt, remélem tetszett, habár még elég lapos, de ez után már tényleg beindulnak az események! :)

#4.rész.11.17  #5.rész.11.20.