Az utolsó fejezet |Botka Endre|

18. rész - Magánytól félsz

Egymás mellett sétáltunk a Balaton partján mikor felém nyúlt és a átkarolva a vállamat húzott magához.

- Panni, ideje kiengedni a feszkót. Engedd el magad. - szorított magához, de nem engedett. - Mert megjöttünk. - mondta és magával együtt megállított. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire a tó felé bökött, közvetlenül mellettünk állt egy kisebb hajó, amitől tátva maradt a szám.

- Nem reggelizni megyünk? - kérdeztem félve, de csak felnevetett.

- Oda jöttünk. - rántotta meg a vállát. A hajóról egy mosollyal lépett elő egy férfi pincér ruhába, így már őt bambultam. - Délelőtti program a hajókázás. Na menj. - állt közelebb a hajóhóz és felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen. Elfogadtam és felléptem az ingatag hajóra.

- Tudod, ez olyan, mint mikor az Ezel, bosszú mindhaláligban Ali megkapja ajándékként a rég várt hajóját. - húztam kis mosolyra a számat, hisz eszembe jutott egyik kedvenc sorozatom, amit már háromszor néztem végig.

- Nem tudom miről beszélsz igazából, de hiszek neked. - közvetlen mögöttem állt, amitől kirázott a hideg.

- Hölgyem, Uram, a reggeli hamarosan kész lesz. Esetleg egy bort hozhatok? - kérdezte a Pincér.

- Kora reggel alkoholizálni akarsz? - fordultam Endi felé, akiről le se lehetett vakarni az idióta mosolyát.

- Egy pohárkától nem lesz semmi bajod Panni. - rázta meg a fejét és a derekamnál fogva beljebb tolt, vagyis egyenesen a hajó belsejébe. - Rakd le a cuccaidat és amíg kész lesz a reggelink elindítjuk a hajót. - mondta, én pedig tettem, amit mondott. Ledobtam a táskámat és hagytam, hogy a kezemnél fogva húzzon fel. A kormány elé állított, mikor oldalt észrevettem egy másik férfit, aki épp a kötelet szedte be a szárazföldről.

- Tudod, hogy hogyan kell egy hajót vezetni? - kérdeztem tőle félve.

- Persze, hogy tudom. Drága Batik barátunk mindenre megtanított. - nevetett.

- Mehetünk Endi! - szólt a számomra ismeretlen férfi, mire az említett csak egy nagy mosollyal nézett rám, aztán mögém sétált. Szorosan mögém. A lábaim megremegtek, mikor megfogta mindkét kézfejemet és a kormányra helyezte. Nagyot nyelve csuktam be a szemeimet és hagytam, hogy ő mozgassa a karjaimat, amivel aztán beindította a hajót, így elindulhattunk a Balaton közepe felé. Miközben ő már profin irányította ezt a hatalmas valamit én csak nézelődtem a tájban egészen addig, amíg meg nem éreztem puha ajkait a nyakamon. Legszívesebben hisztérikaként megkérdezném, hogy most mit csinál, legalábbis nemrég ezt tettem volna, de most olyan más. Most élvezem.

Az egyik kezét levette az enyémről és lassan a derekamra fonta, ezzel közelebb húzva engem a mellkasához. Mindkét kezemmel ez engem ölelő kezébe kapaszkodtam, mert már majdnem összeestem úgy dübörgött a szívem.

- Szólj, ha hagyjam abba. - dörmögte a fülembe. Nem akartam, hogy abbahagyja, az apró puszijai emlékeztettek arra, hogy milyen a felhők felett lebegni nem törődve a gondokkal és milyen is mikor valaki kivált belőlem valamit.

- Ne. - ráztam meg kicsit a fejemet.

- Muszáj. - mondta rekedtes hangon és akkor egy picit távolabb állt tőlem. Nem engedte el a derekamat, de a hátam már nem szorult a mellkasához. - Tudod, hiába álltál ellent nekem olyan keményen egy hónapja, most egy érintésemtől össze tudnál esni. És ez tetszik. - nevetett fel, míg nekem az arcom szinte égett, ezért megfordultam és a mellkasához nyomtam a fejemet. A kezét a derekamra helyezte és simogatott.

Az isteni reggeli után már nem mentünk vissza kormányozni, ráhagytuk Endi haverjára, így mi a hajó orrába tudtunk menni napozni, hisz hihetetlenül jó idő volt már tizenegy óra fele. Igaza volt a fürdőruhával kapcsolatban, már abban pompáztam és próbáltam valami szuper képet csinálni magamról, amit aztán átküldhetek a húgomnak hagy irigykedjen, csak az a kép bizony Endinek is megtetszett, így mivel tőlem nem kapta meg drága Flóra első szóra átküldte neki. Érdeklődve néztem ahogy beállítja háttérképnek, amivel zavarba is hozott, főleg a kis apró puszitól, amit az arcomra kaptam.

Lefeküdt egy konkrét ágyba és megpaskolta maga mellett a helyet, így hát kis mosollyal közeledtem felé és feküdtem le mellé. Egyből közelebb mentem hozzá és a mellkasára tettem a fejemet. Olyan nyugodt volt így a Balaton közepén, csak ketten. Nincs Flóra, nincs Peti, nincs Batik, nincsenek problémák.

- Panni? - szólalt fel és felkönyökölt, így kénytelen voltam leszállni róla, viszont tovább feküdtem, míg ő felettem támaszkodott félig.

- Na? - kérdeztem halkan.

- Boldog vagy most itt velem? - kérdezte elgondolkodva, de csak az arcvonásaimat fürkészte. A szívem megdobbant és ráharaptam az ajkamra. Az a baj, hogy azt hiszem nem csak itt lennék vele boldog.

- Igen. - mondtam ki a szemeibe. Nagyon gondolkozott valamin, szólásra nyitotta a száját, de nem mondta, ezért az egyik kezemmel megsimítottam borostás arcát. Behunyta a szemeit, aztán egy puszit adott a tenyerembe.

- Hihetetlen mit váltasz ki belőlem. - motyogta. - Ilyen rövid idő alatt.

- Ismerős Endi. - másodjára szólítom őt a keresztnevén, amit szerintem igencsak szeret, ugyanis egy mosolyra húzta a száját.

- Ha kérném, akkor megtennéd, hogy csak irántam érezz? - nézett újra a szemeimbe, amivel mindig megigéz, viszont most összehúztam a szemöldökeimet. Nem értettem, ezért felültem, így háttal voltam neki. - Látom, hogy hogyan nézel Petire. Szereted őt, csak nem tudom, hogy azért, mert valódi, vagy csak a magánytól félsz. - a hangja most nem volt jóleső, kicsit fájtak is és megütöttek, viszont nem ellenkeztem. Tényleg szeretném Petit? Hogyne szeretném, hisz majdnem egy szép kapcsolatunk lett és ő tényleg sosem hagyta, hogy a padlón legyek. Viszont a focista iránt ez az érzésem sokkal másabb. Talán nem olyan erős, de másabb. Dühített a gondolat, hogy őt zavarja Peti, hisz igaza volt, viszont tudom, hogy nem akarok a lakótársamtól semmit. Talán, ha nem jött volna Botka... - Tudod mit? Inkább ne válaszolj. - motyogta és kicsit távolabb gurult tőlem. Szét feszített az ideg. Először arra gondoltam, hogy miért kellett ezzel tönkre tennie a hétvégét, de utána már csak azt vettem észre, hogy döntöttem. Felé fordultam, de ő nem nézett rám, ezért az ölébe ültem ezzel felkeltve a figyelmét. Még mielőtt megszólalhatott volna letámadtam az ajkait, amit hevesen viszonzott. Meglepte, küzdött ellenem, hogy tarthassa a durcát, de nem tudott ellenállni, ez pedig mosolygásra késztetett.

- Megtenném. - suttogtam az ajkaira, és most ő is elmosolyodott. Már a mosolyától éreztem azt a bizsergést és ez ijesztő.

Hmmmi lesz meg itt🤔😋😁
Remelem tetszett! Puszi😘